Bár az előzetes spekulációk erről szóltak, nincs svájci vagy norvég modell, hanem sui generis külön rendszert fognak megalkotni az Egyesült Királyság és az EU jövőbeli kapcsolataira – mondta Martonyi János, aki a hard vagy soft Brexit vitára utalva metaforikusan hozzátette: bár még a tárgyalások, vagyis az előjáték sem kezdődött el, a Brexit máris egyre keményedik.
A Brexit kapcsán két különálló szerződésről van szó – hangsúlyozta Martonyi. Először is meg kell egyezni a „válásról”, másodszor pedig rendezni kell a jövőbeli viszonyt. Ezeknek a szerződéseknek a jogi természete is eltér, mert az első egy minősített többséggel meghozott tanácsi döntést igényel, míg a második nem EU-s, hanem „sima” nemzetközi jogi szerződés, amit a 27 tagállam köt a távozó Nagy-Britanniával. Ez minimum „vegyes szerződés” abban az értelemben, hogy EU-s és tagállami hatásköröket egyaránt érint – mondta Martonyi. Hasonló a helyzet egyébként a nemrég aláírt CETA-val is: a Kanadával megkötött szabadkereskedelmi egyezmény nyélbe ütése hét évig húzódott, így Martonyi nem sok esélyt lát rá, hogy a jóval szorosabb fennmaradó kapcsolatokra törekvő Nagy-Britanniával két év alatt sikerülne mindenről megállapodni.
Főleg, hogy bizonyos területeken, például az autóiparban és a pénzügyi szolgáltatásokban a britek nagyon szeretnének benn maradni a közös piacban, de Martonyi szerint ezt szelektíven nem nagyon lehet megoldani. Már csak azért sem, mert a személyek és a munkaerő szabad áramlását mindenképp megúsznák a britek, ez viszont alapvető kelléke a közös piacnak, és a kelet-közép-európai tagállamok ragaszkodnak is hozzá.
Martonyi szerint egyébként valószínű, hogy meg fogják hosszabbítani a két éves határidőt, de azért túl sokáig sem lehet húzni a dolgot, mert a brexiterek akkor politikai támadásba lendülnek, trükközéssel és időhúzással vádaskodva. Ha esetleg ezt a második szerződést egyáltalán nem sikerülne megkötni, akkor sem kerülne az ügy a jogon kívülre, mert a kereskedelmi kapcsolatok akkor a WTO alapján mennének tovább az EU és Nagy-Britannia között – tette hozzá Martonyi.
Lesz-e újabb népszavazás?
A hallgatóságból többen felvetették, hogy mire a kilépés valójában megtörténik, addigra teljesen más lesz a politikai és gazdasági helyzet, mint a népszavazáskor volt. A Mandiner ehhez kapcsolódva megkérdezte: lehetséges-e, hogy az EU-hoz fűződő jövőbeli viszonyt szabályozó nemzetközi szerződést is népszavazásra bocsássák? Martonyi szerint erre nincs sok gyakorlati esély, még akkor sem, ha a liberális demokraták pontosan ezt akarják. Nekik most azt ígérte Theresa May, hogy a parlamentbe mindenképp beviszi majd a kilépésről szóló megállapodást előzetesen, de azt is nyilvánvalóvá tette: ha a parlament nem fogadja el, akkor nem lesz semmilyen megállapodás, ezzel pedig gyakorlatilag beleegyezésre kényszeríti a képviselőket.
Navracsics Tibor gyakorlatiasabb politikai szempontot tett hozzá a kilépési szerződés témájához, mikor emlékeztetett: a kétéves határidő 2019-ben fog lejárni, 2020-ban pedig választások lesznek Nagy-Britanniában. Theresa Maynek tehát olyan megállapodást kellene kötnie az EU-val, hogy az euroszkeptikus UKIP-pal és a Liberális Demokratákkal szemben is védhető pozíciókat szerezzen egy radikalizálódó, EU-ellenes közhangulatban. Mivel Maynek meg kell majd mutatnia, hogy ő védi a nemzeti érdekeket az EU-val szemben, így neki sem feltétlenül érdeke, hogy egy konstruktív megállapodás szülessen – fejtette ki a magyar biztos.
Meglepő vallomások az európai identitásról kormányoldalról
Kormányoldalról egyébként meglepően ejrópéer vallomások hangzottak el, már ami az európai identitást illeti. Takács Szabolcs EU-ügyekért felelős államtitkár például a „Let's make the European Union great again” szlogent sütötte el, és kifejtette: a Brexit egy jó lehetőség; olyan, mint amikor egy klasszis játékos távozik a focicsapatból és a többiek végre elkezdhetnek csapatként játszani. Majd a következő mondatban némileg ennek ellentmondva afelett sajnálkozott, hogy milyen fontos és erős szövetségest veszítünk, aki mindig kiállt a nemzeti parlamentek erősítése mellett az uniós intézményekkel szemben; és a nagy tagállamoknak, a franciáknak és a németeknek eztán „nagy lesz a kísértés, hogy rossz útra térjenek”, hiszen ők egész kis tagállamokkal, akár Máltával vagy Belgiummal kiegészülve már blokkoló kisebbséget alkothatnak.
A megszólalók egyébként – a most dívó kormánypárti retorika ismeretében némileg meglepő módon – egyetértettek abban, hogy „nekünk is Közép-Európában sokkal fontosabb az európaiság, mint egy angolnak, nekünk a nemzeti identitásunk és az Európához tartozásunk elválaszthatatlan”.
Identitásügyben érdemes Navracsics Tibor sztorijával zárni: a biztos elárulta, a Bizottságban használt „tolvajnyelven” ő biztosként nem magyar biztos, hanem „Magyarországot képviselő biztos”, és nem hivatkozhat Magyarországra a hazájaként, hanem csak az országként, „amit a legjobban ismer”.