Az ELTE az egyetem alapításának 350. évfordulója alkalmából jubileumi konferenciasorozatot szervez, aminek az első rendezvényén a Brexit volt a téma.
Külön aktualitást ad az ügynek, hogy épp a hetekben kezdte tárgyalni a brit parlament azt a törvényjavaslatot, aminek a felhatalmazása alapján a kormány megküldheti a kilépésről szóló nyilatkozatot az uniós szerveknek, vagyis aktiválhatja az Európai Unióról szóló szerződés hírhedt 50. cikkét.
A beszélgetésen részt vett Navracsics Tibor uniós biztos, Martonyi János korábbi külügyminiszter, és Takács Szabolcs, a Miniszterelnökség európai uniós ügyekért felelős államtitkára.
Navracsics: „Egy olcsó és átlátszó választási politikai döntés nem szándékolt következménye”
Navracsics Tibor – oktatási biztosként nem annyira meglepő módon – az Erasmus programról szóló tízperces ódával kezdte az előadását, majd nagy sokára megvilágította azt is, hogy jön mindez a Brexithez. Úgy, hogy azok a britek, akik az Erasmus-program révén tanultak valamely másik uniós országban, sokkal inkább átérzik az európai identitást, és a kilépés ellen szavaztak.
A Brexit ugyanis elválaszthatatlan az identitástól, és ez idézte elő az EU első olyan válságát, amely nem intézményi vagy szakpolitikai jellegű volt – mondta Navracsics, aki szerint a kontinentális Európában inkább elfogadott, hogy a helyi, nemzeti és európai identitás többrétegű, egymásra épül, míg a kilépéspárti britek a kampányban kizárólagos identitásfogalommal operáltak, azt sugalmazva, hogy valaki vagy brit, vagy európai.
A konkrétabb politikai háttérről Navracsicsnak az a véleménye, hogy David Cameron hibázott a Brexit-referendum kiírásával. Egész pontosan „egy olcsó és átlátszó választási politikai döntés nem szándékolt következményének” nevezte a Brexitet a biztos.
Mint kifejtette: Cameron nem akarta megkockáztatni, hogy a 2015-ös parlamenti választásokat túszul ejtse a Nagy-Britannia EU-tagságával kapcsolatos kérdés, mert ebben az ügyben a toryk párton belül is mélyen meg voltak osztva. Nem csak azzal kapcsolatban, hogy tagok legyenek-e vagy nem, hanem, hogy milyen mélységben képzelik el az EU-val való együttműködést a mindig is különutas britek. Az első pillanatban jó megoldásnak tűnt, hogy a parlamenti választási kampányban ne legyen erről szó, hanem majd inkább lesz egy külön népszavazás.
Cameron rossz stadionban rúgta a gólokat
A brit EU-tagság ekkor még alapvetően egy szakpolitikai kérdés volt, amit Cameron gazdasági, racionális érvekkel akart megvitatni. Csakhogy a Brexit-kampány máshogy alakult. Miközben Cameron az egyik stadionban (a racionális, szakpolitikai viták terepén) sorra rúgta a gólokat, a meccs egy másik stadionban zajlott: az identitáspolitika terén, ahová a kilépéspártiak terelték a vitát – folytatta Navracsics egy focis hasonlattal.
A Mandiner megkérdezte Navracsics Tibort, nem volt-e hiba az Európai Bizottság részéről, hogy csendben maradt a Brexit-kampányban, még olyankor is, amikor a kilépéspártiak az EU-ról szóló nyilvánvalóan fals információkkal sokkolták a közvéleményt.
Navracsics azt mondta: a Bizottság határozott tiltást fogalmazott meg a biztosok számára, hogy ne vegyenek részt a Brexit-kampányban. Abból a megfontolásból döntöttek így, hogy José Manuel Barroso korábbi bizottsági elnök a skót függetlenségi népszavazás kérdésében többször határozottan állást foglalt a függetlenség ellenében, és ez nagyon rosszul jött ki, éles bírálatokat kapott.
Felvetettük, hogy ez teljesen más helyzet, hiszen a skót függetlenségi népszavazás az Egyesült Királyságon belüli belpolitikai kérdés volt az EU szemszögéből, míg a Brexit nyilvánvalóan európai ügy. Kérdésünkre nem kaptunk érdemi választ, csak annyit, hogy a Bizottság tiltásától függetlenül Jonathan Hill akkori brit EU-biztos ettől még megszólalt Brexit-ügyben, és nem is lett ebből semmi gond. Martonyi János annyit fűzött hozzá, hogy szerinte a Bizottság csak ártott volna, ha megszólal Brexit-ügyben.
Martonyi: Nem fogják visszacsinálni a Brexitet
Sokan azzal érvelnek, hogy a brit EU-kilépés visszafordítható, hiszen a népszavazásnak voltak hiányosságai, és a realitások is változnak, mire a kilépés tényleg megtörténik. Martonyi János korábbi külügyminiszter szerint viszont nem fognak kihátrálni a Brexitből az angolok, és a maradék 27 tagállamnak se biztos, hogy érdeke marasztalni őket. Sokkal inkább az, hogy „csináljuk meg a Brexitet minél zökkenőmentesebben”.
Martonyi emlékeztetett: már a brit parlament előtt van az a törvényjavaslat, amely lehetővé teszi, hogy Theresa May kormánya aktiválja az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikkét a kilépésről. Előzőleg vita volt arról, hogy ehhez kell-e egyáltalán parlamenti felhatalmazás, de a High Court, majd később a Supreme Court is megerősítette, hogy igen. Valószínűleg március végéig a Lordok Háza is megadja a beleegyezést, így nem lesz akadálya a kilépési nyilatkozat megküldésének – fejtette ki a volt külügyminiszter, aki ezután hosszas jogik fejtegetésbe kezdett arról, hogy elméletileg visszavonható lenne-e a kilépésről szóló nyilatkozat az 50. cikk aktiválása után. Végül is arra jutott, hogy a nemzetközi jog szabályai szerint igen, de politikailag nem sok esély van rá, hogy bárki vissza akarná majd vonni.
Az mindenesetre biztos, hogy az 50. cikk aktiválása után két évvel de jure megszűnik Nagy-Britannia EU-tagsága, hacsak nem döntenek a tagállamok egyhangúsággal ennek a határidőnek a meghosszabbításáról. Ez alatt a két (vagy több) év alatt mindenesetre elég sok mindenről meg kellene egyezni, és ez nem lesz egyszerű.
Külön szerződés kell a válásról és a jövőről, ráadásul rövid időn belül
Bár az előzetes spekulációk erről szóltak, nincs svájci vagy norvég modell, hanem sui generis külön rendszert fognak megalkotni az Egyesült Királyság és az EU jövőbeli kapcsolataira – mondta Martonyi János, aki a hard vagy soft Brexit vitára utalva metaforikusan hozzátette: bár még a tárgyalások, vagyis az előjáték sem kezdődött el, a Brexit máris egyre keményedik.
A Brexit kapcsán két különálló szerződésről van szó – hangsúlyozta Martonyi. Először is meg kell egyezni a „válásról”, másodszor pedig rendezni kell a jövőbeli viszonyt. Ezeknek a szerződéseknek a jogi természete is eltér, mert az első egy minősített többséggel meghozott tanácsi döntést igényel, míg a második nem EU-s, hanem „sima” nemzetközi jogi szerződés, amit a 27 tagállam köt a távozó Nagy-Britanniával. Ez minimum „vegyes szerződés” abban az értelemben, hogy EU-s és tagállami hatásköröket egyaránt érint – mondta Martonyi. Hasonló a helyzet egyébként a nemrég aláírt CETA-val is: a Kanadával megkötött szabadkereskedelmi egyezmény nyélbe ütése hét évig húzódott, így Martonyi nem sok esélyt lát rá, hogy a jóval szorosabb fennmaradó kapcsolatokra törekvő Nagy-Britanniával két év alatt sikerülne mindenről megállapodni.
Főleg, hogy bizonyos területeken, például az autóiparban és a pénzügyi szolgáltatásokban a britek nagyon szeretnének benn maradni a közös piacban, de Martonyi szerint ezt szelektíven nem nagyon lehet megoldani. Már csak azért sem, mert a személyek és a munkaerő szabad áramlását mindenképp megúsznák a britek, ez viszont alapvető kelléke a közös piacnak, és a kelet-közép-európai tagállamok ragaszkodnak is hozzá.
Martonyi szerint egyébként valószínű, hogy meg fogják hosszabbítani a két éves határidőt, de azért túl sokáig sem lehet húzni a dolgot, mert a brexiterek akkor politikai támadásba lendülnek, trükközéssel és időhúzással vádaskodva. Ha esetleg ezt a második szerződést egyáltalán nem sikerülne megkötni, akkor sem kerülne az ügy a jogon kívülre, mert a kereskedelmi kapcsolatok akkor a WTO alapján mennének tovább az EU és Nagy-Britannia között – tette hozzá Martonyi.
Lesz-e újabb népszavazás?
A hallgatóságból többen felvetették, hogy mire a kilépés valójában megtörténik, addigra teljesen más lesz a politikai és gazdasági helyzet, mint a népszavazáskor volt. A Mandiner ehhez kapcsolódva megkérdezte: lehetséges-e, hogy az EU-hoz fűződő jövőbeli viszonyt szabályozó nemzetközi szerződést is népszavazásra bocsássák? Martonyi szerint erre nincs sok gyakorlati esély, még akkor sem, ha a liberális demokraták pontosan ezt akarják. Nekik most azt ígérte Theresa May, hogy a parlamentbe mindenképp beviszi majd a kilépésről szóló megállapodást előzetesen, de azt is nyilvánvalóvá tette: ha a parlament nem fogadja el, akkor nem lesz semmilyen megállapodás, ezzel pedig gyakorlatilag beleegyezésre kényszeríti a képviselőket.
Navracsics Tibor gyakorlatiasabb politikai szempontot tett hozzá a kilépési szerződés témájához, mikor emlékeztetett: a kétéves határidő 2019-ben fog lejárni, 2020-ban pedig választások lesznek Nagy-Britanniában. Theresa Maynek tehát olyan megállapodást kellene kötnie az EU-val, hogy az euroszkeptikus UKIP-pal és a Liberális Demokratákkal szemben is védhető pozíciókat szerezzen egy radikalizálódó, EU-ellenes közhangulatban. Mivel Maynek meg kell majd mutatnia, hogy ő védi a nemzeti érdekeket az EU-val szemben, így neki sem feltétlenül érdeke, hogy egy konstruktív megállapodás szülessen – fejtette ki a magyar biztos.
Meglepő vallomások az európai identitásról kormányoldalról
Kormányoldalról egyébként meglepően ejrópéer vallomások hangzottak el, már ami az európai identitást illeti. Takács Szabolcs EU-ügyekért felelős államtitkár például a „Let's make the European Union great again” szlogent sütötte el, és kifejtette: a Brexit egy jó lehetőség; olyan, mint amikor egy klasszis játékos távozik a focicsapatból és a többiek végre elkezdhetnek csapatként játszani. Majd a következő mondatban némileg ennek ellentmondva afelett sajnálkozott, hogy milyen fontos és erős szövetségest veszítünk, aki mindig kiállt a nemzeti parlamentek erősítése mellett az uniós intézményekkel szemben; és a nagy tagállamoknak, a franciáknak és a németeknek eztán „nagy lesz a kísértés, hogy rossz útra térjenek”, hiszen ők egész kis tagállamokkal, akár Máltával vagy Belgiummal kiegészülve már blokkoló kisebbséget alkothatnak.
A megszólalók egyébként – a most dívó kormánypárti retorika ismeretében némileg meglepő módon – egyetértettek abban, hogy „nekünk is Közép-Európában sokkal fontosabb az európaiság, mint egy angolnak, nekünk a nemzeti identitásunk és az Európához tartozásunk elválaszthatatlan”.
Identitásügyben érdemes Navracsics Tibor sztorijával zárni: a biztos elárulta, a Bizottságban használt „tolvajnyelven” ő biztosként nem magyar biztos, hanem „Magyarországot képviselő biztos”, és nem hivatkozhat Magyarországra a hazájaként, hanem csak az országként, „amit a legjobban ismer”.
