Amerikában kitört a forradalom

„Ezért azt gyanítom, hogy az illiberális fülkeforradalmak vezetőinek a felismerése alapvetően eltér az őket lendületbe hozó elégedetlen tömegekétől. Ők inkább egy meglehetősen autoriter kormányzati stílus vagy rendszer visszaállításában láthatják annak esélyét, hogy a politikai pillanat még ebben az egyre kaotikusabb világban is uralható maradjon. Hogyan lehet egy olyan országot vezetni, ahol 246-féle sajt létezik? – csattant fel fel Charles De Gaulle. Egyesek fejében a megoldás, olybá tűnik, a nemzeti együttműködés rendszereként körvonalazódik. Nem kell sokféle sajt – elég egy.

Ők megvetően beszélnek a nyilvánosság erejéről, és annak a tudásnak a birtokában ténykednek, hogy az amerikai álom, a középosztály diadala, az elitek számonkérhetősége csak egy olyan világban elképzelhető, amely erőforrásainak nem szab határt a túlnépesedés, a globalizáció, a tömeges népvándorlás és a korábbi gyarmati világ rohamos felzárkózása. Ahol mindig lehet egy újabb sikerfejezetet nyitni, ha a réginek befellegzett, mert van még hely, szabadon hagyott placc és idő hogy mindenki saját sikerének kovácsa legyen. Hogy amennyit keres, annyit is érjen.

Mindent vissza, hirdetik szóban, de az egyes választói rétegeknek ideig-óráig megnyugtatónak ható konzervatív retorikai fordulaton túl aligha fognak tudni mást kínálni.

Nem látok persze a jövőbe. Kívánom, hogy ne legyen igazam. Kívánom, hogy Trump beváltsa a hozzá fűzött reményeket, és politikája arról szóljon, amit ígért. Hiszen ennek is megvan az esélye, főleg úgy, hogy konkrét politikai elképzeléseiről nem sokat tudunk.

Ahogy Hannah Arendt is megjegyezte könyvében: minden forradalom célja a szabadság. Az amerikai alapító atyák bölcsessége volt, hogy minden hibájával együtt olyan politikai rendszert hoztak létre, amely garantálni tudta: a forradalom ne falja fel gyermekeit és e célkitűzés hosszú távon is megmaradjon.

Az amerikai demokrácia és a nyugati világ nagy próbája lesz, hogy amennyiben majd kiderül, Donald Trump forradalmának célja nem ez, miképp reagál majd. Miképp tudja kikövetelni magának azt, amiért lázadt? Miképp tudja visszaszerezni a tőle elrabolt időt? Hogyan tud újra hinni az egyéni szabadság erejében, a helyi közösségek autonómiájának fontosságában?

Érdekes meccs lesz. Itthon sem dőlhetünk hátra a fotelekben a tévékészülékek előtt. A valóságshow-nak vége. Ideje kinyitni a lakásajtót és kilépni az utcára.”