„Az ORÖ vezetése az ellenzéknek kampányolt, nekik csak eszköz a roma közösség”

A Belügyminisztérium több mint egymilliárd forintot követel az Országos Roma Önkormányzattól, ami azonban vitatja ennek jogosságát. A szervezet számláját inkasszó terheli. Hogyan jutottak idáig?

Az ORÖ jó ideje elszámolási problémákkal küzd, mégpedig azért, mert szabálytalanul használtak fel bizonyos forrásokat. Ez gyakorlatilag 2016-tól szinte minden évben így volt, a többszöri hiánypótlási felszólítás ellenére sem rendezték a helyzetet. Ez tény. Ráadásul egy elsőfokú bírósági ítélet is ezt igazolja, egész pontosan azt, hogy a minisztérium jogszerűen járt el, amikor visszakövetelt bizonyos forrásokat.

Konkrétan mi a probléma az elszámolásokkal?

Többségében olyan tételek, amelyek a támogatási szerződésben rögzített támogatások terhére nem elszámolhatóak, illetve olyanok, amelyek adminisztrációs feltételei nem adottak, annak ellenére, hogy azok pótlásaira több alkalmat is biztosított a támogató.

Két iskolájának fennmaradása miatt is kongatja a vészharangot a pénzszűkével küzdő önkormányzat. Veszélybe kerültek ezek az intézmények?

Mivel a NAV inkasszója az ORÖ számláját terheli, valóban érinti az önkormányzat fenntartásában működő oktatási intézményeket. Ugyanakkor

Az ORÖ szabálytalan forrásfelhasználásából fakadó nehézségek nem jelenthetnek veszélyt az érintett diákokra és tanárokra. Ezt rendeztük!

Elég nagy a káosz: ki fog rendet tenni a roma önkormányzatban?

Elsősorban a képviselők és az ORÖ vezetésének lenne a dolga, de úgy tűnik, más utakat választanak. Egy képviselőnek minden esetben van felelőssége, ezt pedig a választópolgárok felé rendeznie kell. Ne feledjük, jövő nyáron az önkormányzati és az európai parlamenti mellett nemzetiségi választás is lesz Magyarországon! Úgy vélem, a helyzet akkor csúszott ki a vezetés kezéből, amikor nettó politikai célokra kezdték felhasználni a szervezetet, szinte a napi működést is ennek rendelték alá. Az egész onnan indult, hogy nem sikerült roma szószólót állítani. A 2022-es országgyűlési voksolás előtt különösen fájó volt, hogy a kulturális autonómia megőrzése és az érdekképviselet gyakorlása helyett – ami a nemzetiségi önkormányzat feladata - pártpolitikai síkra terelték a működést:

a nyomozók kenőpénz átvételekor érték tetten. Az egyik alelnök is szereptévesztésbe került, amikor a közös ellenzéki listára való voksolásra buzdított – ma ő áll az ORÖ élén. A pártpolitizálás közben az alapfeladat ellátását azonban nem végezték el, ez a legnagyobb gond. Így talán nem csoda, hogy eredmények helyett csak kínos epizódok és pénzügyi csőd jellemzi a jobb sorsra érdemes országos önkormányzatot, a roma érdekképviselet csúcsszervezetét. Kis túlzással azt tudom mondani: ahova a baloldal beteszi a lábát, ott csak káosz, botrányok és visszaélések lesznek. Megjegyzem, elég furcsa az is, hogy a baloldal soraiból folyamatosan érkeztek parlamenti felszólalások, amik a roma nemzetiségi önkormányzatokat becsmérelték, sőt, volt, aki a nemzetiségi létünket is megkérdőjelezte, s ezekre egyáltalán reagált az ORÖ vezetése. Vajon miért? Nem lehet véletlen, hogy amíg a baloldal „sóval hintené be és felszántaná a roma nemzetiségi önkormányzati rendszert”, a legfőbb roma érdekképviseleti szerv nem emeli fel a szavát, csak botrányt botrányra halmoz.

Az előző ötéves ciklusban a testületi többséget adó Lungo Drom és a Fidesz között van még intézményes kapcsolat?

Ez a két fél dolga! De véleményem szerint minden együttműködés, kapcsolat annyit ér amennyit a felek megvalósítanak belőle. Kétségtelen, a roma közösségben elindult egy változás, amely igényli a hiteles és szakmai alapon való képviselet megvalósulását. A roma érdekképviselet ügyében a kormánypárt értékrendjéhez leginkább a polgári, keresztény és konzervatív szellemiséget valló, országos szervezettségű Cigány Közösségek Szövetsége áll. A CiKöSz célja, hogy összefogást, megújulást és megtisztulást hozzon a roma érdekképviseletben.

Ha már Lungo Drom: a napokban a szervezet – és az ORÖ – egykori elnöke, a volt fideszes parlamenti képviselő Farkas Flórián némi kritikát fogalmazott meg a kormánnyal szemben. Erről mit gondol?

Azt mondta: a vendégmunkások helyett a roma munkavállalóknak kellene több lehetőséget biztosítani a munkaerőpiacon. Ezzel nem mondott újat. Ha követné a kormányzat eddigi intézkedéseit és döntéseit, látná, hogy minden esetben a magyar- köztük a roma- munkavállalók vannak előnyben részesítve. Az elmúlt tizenkét év bizonyította: a segély csak a kiszolgáltatottságot és a passzivitást erősítette, pedig a hazai cigányság igenis dolgozni és érvényesülni akar. Ennek eredményét bizonyítja az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének felmérése is, amely szerint

De nem dőlhetünk hátra, van még teendő, sőt, de az eredményeinkre azért kicsit lehetnénk büszkébbek. Az irány tehát jó, az eszközök adottak, és újabb intézkedésekkel még célzottabbá tételével még magasabb foglalkoztatási szint lehet a jövőben elérhető a roma közösségben.

Mit szól mindezek tükrében Gulyás Gergely kancelláriaminiszter minapi, a roma gyermekek teljesítményére tett megjegyzéséhez, amin több jogvédő is kiakadt?

Maradjunk a szakmai megközelítésnél! Ne felejtsük el, hogy a kompetenciamérések egy súlyos, távoktatással terhelt Covid-időszak után készültek, ami hátrányosan érintette a gyermekeket, különösen a nehéz sorsú családokban élőket. A hatások igazából most jelentkeznek, ne csodálkozzunk, hogy mások az eredmények. Egyértelmű, hogy a jövőben a romák esetében célzottabb és differenciáltabb lépések kellenek bizonyos helyzetek fennállásakor. Az oktatási rendszernek alkalmazkodnia kell a világban zajló folyamatokhoz és elvárásokhoz, ám amikor a kormány változtatásokat eszközöl, a baloldal azokat igyekszik mindig politikai síkra terelni. Azok az országok igazán sikeresek, versenyképesek, ahol társadalmi konszenzus övezi az ilyen átalakításokat.

Hogyan érinti mindez mégis a romákat?

Messze nem állunk olyan rosszul, az alapfokú végzettség megszerzésében például a kimutatások szerint a magyarországi cigányság arányaiban jobban teljesít, mint akár a nyugat-európai országok: a romák kilencven százaléka itthon elvégzi az általános iskolát. Nem kell, hogy elégedettek legyünk, ám erre lehet építeni! A hátrányos helyzetű térségekben az oktatási intézményeknek képessé kell válniuk arra is, hogy a társadalmi különbségeket részben kompenzálja.

Jó, de a kancelláriaminiszter egyes értelmezések szerint a cigányság nyakába varrta a rossz kompetencia-eredményeket. Ez nem nehezíti az együttműködést?

Nem gondolom, hogy miniszter úr mondatait kellene magyaráznom, ugyanakkor látom a munkásságát, elkötelezettségét a társadalmi felzárkózás ügye iránt. A legfontosabb, amit hangsúlyozott, mégis az volt, hogy van még dolgunk ezen a téren. Sőt, magasabb fokozatra kell kapcsolnunk. Ebben nincs vita.

Ha már oktatás: sok kritika érte a kormányt, amiért leszállította a tankötelezettségi korhatárt, a gimnáziumok helyett pedig a szakképzésre helyezi a hangsúlyt. Erről mit gondol?

Sokszor próbálunk az egyén felelősségi és döntési kompetenciájába tartozó dolgokat is a kormányra hárítani.

Nem a kormány és az állam felelőssége vagy joga dönteni ezekben a kérdésekben, nekik a választási szabadsághoz szükséges kereteket és a lehetőségeket kell biztosítania. A korai iskolaelhagyás oka lehet anyagi nehézség, az általános iskola és a középiskola közötti átmenet nehézségei vagy az alapkészségek megszerzésének korábbi elmaradása. Aki nem tanult meg jól írni-olvasni, küzdeni fog a gimnáziumban, s hamarabb feladja. Társadalmi konszenzust kellene teremteni arról, hogy a hátrányok behozásához szükséges szolgáltatásokat azok számára is biztosítsuk, akiknek a családja ezeket anyagilag nem engedheti meg magának. Az államnak ilyen helyzetekben be kell avatkoznia, nem hagyhatjuk, hogy ebben az országban bárki, akár anyagi, akár szociokulturális okok miatt kiessen az oktatási rendszerből! Röviden: mindenkinek jár az esély, hiszen ha azzal élni tud, lesz jövőképe, teljesítménye, így a saját, a közössége és a nemzet javát is szolgálja.

Gyöngyöspata kapcsán pár éve nagy társadalmi vitákat gerjesztett az iskolai szegregáció jelensége. Mekkora probléma ma ez Magyarországon?

Először is: tisztázni kell, mit nevezünk szegregált oktatásnak! Azt, amikor a származás miatt elkülönítünk valakit vagy valakiket a nagyobb közösségtől. Ezt a magyar törvények szigorúan tiltják! A hátrányos helyzetű gyermekek iskolai érvényesülését számos intézkedés segíti 2010 óta, ide tartozik a több mint 160 Biztos Kezdet Gyerekház, a 170 Tanoda vagy a hároméves kortól kötelező óvodáztatás. Visszatérve a kérdésre: a szegregációt nem szabad összekeverni az Alaptörvényben rögzített jognak számító nemzetiségi oktatással sem! Ahogy szintén nem szegregáció, amikor valahol szinte már csak romák élnek, így a helyi iskolába is szinte csak az ő gyermekeik járnak.

Az idén Tusványoson megjelent a roma tematika is. Mi ennek a jelentősége?

Harminckettedik alkalommal tartották meg Tusnádfürdőn a Bálványosi Nyári Szabadegyetemet, ami mindig is a társadalmi párbeszédet akarta elősegíteni a Kárpát-medencei magyarság számára. Valóban, idén helyet kapott a roma tematika is, voltak külön pódiumbeszélgetéseink erről a közös jövőnk szempontjából is kiemelten fontos témáról. Ez fordulópont. Látni kell,

A civil, az egyházi és a politikai oldal is szót kapott a tusványosi programon, a fő üzenet pedig az volt: a Kárpát-medencei roma közösségekben nemzetmegtartó erő van, amit azonban hatékonyabban kell megerősíteni és megjeleníteni.

Évekkel ezelőtt többszáz hátrányos települést azonosított a Belügyminisztérium, amik egy speciális felzárkózási programhoz csatlakozhattak. Első körben harminc leszakadó faluról lehetett hallani. Hol tart most a kezdeményezés?

Amikor még főosztályvezetőként 2015-ben közreműködhettem Tiszabőn és Tiszaburán a később országos szintre emelt program tesztelésében, a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal együttműködve. Addigra már jöttek a különböző kezdeményezések nyomán az eredmények: , nőtt a romák foglalkoztatottsága és részvétele az oktatásban, ám arra jutottunk, hogy akadnak olyan nehéz sorsú települések, ahová ezek az intézkedések nem, vagy csak korlátozottan jutnak el. A tárca megvizsgálta a helyzetet, háromszáz olyan települést határozott meg, ahol komplex, a helyi körülményekhez igazított lépések szükségesek, a karitatív szervezetekkel közösen. Fokozatosan építkezünk:

Ez egy hosszútávú projekt, évről évre jönnek a bíztató eredmények és a kormányzat is a legmagasabb szinten támogatja, ezért is van külön miniszterelnöki biztosa a programnak. Haladunk tovább!

 Nyitókép: Mátrai Dávid