Binder Mátyás, visszautazva az időben, elmondta: a 70-es években a roma férfiak foglalkoztatottsági mutatója pár százaléknyival maradt el a férfi összlakosságtól, ez azonban nem jelentett tartós társadalmi felemelkedést, mert hiányzott a minőségi, elérhető oktatás. Azután jött a rendszerváltozás, amely hatalmas gazdasági traumával járt, a munkanélküliség a rossz sorban élőket, a cigányságot sújtotta elsősorban. A ma legszegényebb településeken a nyomor több generáció óta jelen van.
A maguk módján hisznek
Kállai Ernő közölte, hogy a cigányság nagy része számára a közmunka az életcél, hiszen ez érhető el számukra, és a helyzetükben nem várható el tőlük, hogy Platónt olvassanak, vagy a Zeneakadémia produkcióit hallgassák, nekik Kis Grófo a sztár. A társadalomkutató kérdésre válaszolva leszögezte, a kiút az lenne, ha Magyarországon megfelelő szintű lenne az oktatás, az egészségügy és a lakhatás, de ezeket a programokkal nem a romákat kellene célozni. Binder Mátyás osztotta ezt az álláspontot, hiszen nem minden roma szegény, és nem minden szegény roma. A társadalom egy részére jellemző, hogy sztereotípiákban gondolkodik, szükség lenne az érzékenyítésre – állította.
Fabiny Tamás arról beszélt, hogy a cigány közösségekben is zajlik az identitáskeresés, és éppen a – valláshoz nem feltétlenül kapcsolódó – közösségek teremtésében lehet kulcsszerepe az egyházaknak. A beszélgetés során felvetődött, hogy a cigányok közül mindenki hívő-e; erre a püspök kijelentette, ennél pontosabb megfogalmazás, hogy a maguk módján hisznek valamiben, de ez a társadalom többi rétegére is jellemző,
csak a cigányoknál látványosabban jelentkezik.