A nemzetközi űrszabályozás mely aspektusai a legproblematikusabbak?
2012 óta az ENSZ Világűrügyi Hivatal szakbizottságának jogi osztálya hét olyan alapelvet határozott meg, amelyet egy nemzeti űrszabályozásnak tartalmaznia kellene. Az egyik a biztonsági előírások. Ez magában foglalja az űrszemét problematikáját, vagy az űrtevékenységek fenntarthatóságának tervezését. Minden országnak el kell dönteni, milyen konkrét űrtevékenységeket akar lebonyolítani a jövőben, erre kell épülni a nemzeti űrtörvénynek, az ENSZ-nek nincs joga, hogy saját elveit rákényszerítse a tagállami törvényalkotásra, de ajánlásait megfogalmazza.
A Space Law for New Space Actors projekt, amelyben én is dolgozom, egy 12 hónapos program, amelynek első felében az adott ország tervezett programjainak elemzése zajlik, a második felében pedig a konkrét jogszabályalkotás folyamatában való segédkezés. A program ezen kívül segít a jelentkező államoknak, hogy az ENSZ Világűrügyi Hivatal szakbizottságának tagjaivá válhassanak.
Mintegy ötven állam jelentkezett egyébként az utóbbi időben.
Nagy verseny van az űrben is az államok között. Fegyverkezési verseny is van, katonai célú megfigyelő műholdak, és így tovább. A világűregyezmény az atomfegyvereket űrbeli jelenlétét tiltja, más fegyverekről nem szól. Hogyan szabályozzák ezt a területet?
Sajnos, én a polgári célú űrprogramban dolgozom, és nincs felhatalmazásom a katonai vonatkozásokat minősíteni.
De van olyan szándék az ENSZ-ben, hogy ezt a területet is részleteiben szabályozzák?
Elnézését kérem, de az én hivatalom a polgári célú űrtevékenységekkel foglalkozik, így erre nem válaszolhatok.
Értem. Akkor beszéljünk a polgári célú űrprogramok közötti versengésről. Hogyan szabályozza a nemzetközi űrjog az egyezmények megsértését, hogyan szankcionálja a veszélyes tevékenységeket?
A nemzetközi űrjog betartatására nincs kényszerítő mechanizmus.
Nincs űrrendőrség – az a jóhiszemű kiindulási pont, hogy az államok betartják az egyezményekben előírtakat. Az űrtevékenységek túl költségesek, a legtöbb program több állam együttműködésére épül, így érdekeltek a szabályok betartásában. A szerződéseket aláíró államok közös érdeke, hogy az űrtevékenységek biztonságosak legyenek, hogy például az űrszemét ne akadályozza mások kutatási tevékenységét, és így tovább.
Az oroszok például néhány évvel ezelőtt felrobbantották egyik diszfunkcionálissá váló műholdjukat, és ezzel veszélyeztették a Nemzetközi Űrállomás munkáját. Hogyan szankcionálják a veszélyeztető államokat?
A szerződésekben nincsenek konkrét előírások az űrszemét kezelésére, így nehéz jogsértés megállapítani ilyen esetekben. Vannak ajánlások erre vonatkozólag, de azok nem bírnak jogi kötőerővel. Ha egy állam mégis megsért egy előírást, az első lépés az, hogy kap egy diplomáciai jegyzéket, egy figyelmeztetést erről, és ha akkor sem változtat, akkor jön a békéltető-közvetítő tevékenység, és ha erre sem lép, akkor az úgy a Nemzetközi Bíróság elé kerülhet. Egyébként eddig minden esetben már a diplomáciai jegyzék hatására reagálni kezdtek a figyelmeztetett országok.
Több mint ötezer műhold kering az űrben, a kutatási tevékenységek sokszorozódnak, a technológia fejlődik. Hogyan tart lépést a valósággal a jogi szabályozás?
A technológia fejlődés mindig gyorsabb lesz, mint amit a jogszabályalkotás le tud fedni.
Ugyanakkor a nemzetközi űrjog is fejlődik, jelenleg azon dolgoznak az ENSZ szakemberei, hogy a világűrben található nyersanyagok kitermelésének, felhasználásának szabályait lefektessék.
Fotók: Ficsor Márton
Nyitóképen: északi fény a Nemzetközi Űrállomásról nézve (Handout / NASA / AFP)