„Az űripar kopogtat Magyarország ajtaján” – az ENSZ űrjogásza a Mandinernek

Az ENSZ-nél ön annál a projektnél dolgozik (Space Law for New Space Actors), amely a tagállamok törvényhozóit segíti a nemzeti űrjogi szabályozás megteremtésében. Magyarországon ez éppen folyamatban van. Milyen fázisban?

Magyarországnak 2021 óta van saját űrstratégiája. Ennek a politikai dokumentumnak az elfogadása alapvető fontosságú, mert ez határozza meg az űrjogi szabályozás irányait, ez az alapja a későbbi részletes nemzeti űrjogi jogszabályoknak. Minden állam más és más szempontokat tart fontosnak a szabályozásában. A szabályozás másik pillére tehát a konkrét nemzeti űrtörvény.

Miért fontos, hogy egy nemzetnek legyen saját űrtörvénye?

Az ENSZ-nek öt nagy nemzetközi szerződése van, ezekből négyet ratifikált eddig Magyarország, ezek közül a legfontosabb az 1967-es Világűregyezmény. Ennek 6. cikkelye kimondja, hogy „A nem állami intézmények által a világűrben, így a Holdon és más égitesteken folytatott tevékenységhez az illető állam engedélye és folyamatos felügyelete szükséges”. Ez azért fontos, mert a nemzetközi jognak alanyai az államok, de nem alanyai a nem állami intézmények.

ez egy kereskedelmi célú vállalkozás, és az egyezmény alapján ezt a tevékenységet a magyar hatóságoknak kell engedélyezniük, illetve felügyelniük. Ezt pedig csak úgy tudják ellátni, ha van egy hatályos nemzeti űrtörvényük, hiszen minden nem állami űrtevékenységet engedélyeztetni kell valamilyen jogszabály szerint.

Előadást tartani jött Budapestre. De eszerint magyar tisztségviselőkkel is találkozott ez ügyben? Mi volt a megbeszélések konkrét témája?

Az, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy a magyar döntéshozók tisztában vannak a nemzeti űrtörvény meghozatalának fontosságáról, hogy a nemzetközi jogszabályokban lefektetett előírásokat Magyarországnak be kell tartania, illetve, hogy

Az űripar kopogtat Magyarország ajtaján, arra várnak a partnerek, hogy világos, átlátható szabályozás, és ezáltal kiszámíthatóság legyen.

Miféle befektetések jöhetnek Magyarországra e szektorban? Milyen jellegű űripara van hazánknak?

Nos, mélységében a magyar űripari szektort nem ismerem. Azt tudom, hogy önöknek vannak kutató műholdjaik, és ezek többségükben egyetemi kutatócsoportok irányítása alatt állnak.

Sok hasonló nagyságú állam azt vizsgálja, hogy mely kutatási területeken tudnak úttörővé, piacvezetővé válni. Ha a magyarok is megtalálják a saját kitörési pontjaikat, ott lehet keresnivalójuk.

Magyarország 2015-ben csatlakozott az Európai Űrügynökséghez (ESA),  az európai programokban részt vehet. A kutatás területe az esélyes?

Igen, az biztosan. Vagy a mezőgazdasági tevékenységekkel kapcsolatos Föld-megfigyelések terén.

Az első magyar kozmonauta 1980-ban Farkas Bertalan volt, és 2024/25-ben újra magyar űrhajós mehet az űrbe, a Nemzetközi Űrállomásra kutatómunkára. Ez nagy durranás?

Ez az. Mindig nagy dolog egy kisebb nemzet számára saját asztronautát felküldeni a Nemzetközi Űrállomásra. Ez egy egyértelmű presztízs. Másrészt a kutatómunkája nagy hozzájárulás lehet a nemzetközi projekt eredményeihez. Egy magáncég űrhajóján fog oda eljutni, de mégis, ennek a missziónak lesznek nemzetközi jogi vonatkozásai – részben ennek tisztázására érkeztem Budapestre.

Több mint 70 államnak van saját űrprogramja. Mik a leggyakoribb űrtevékenységek, amelyeket végeznek?

A leggyakoribbak a Föld-megfigyelési tevékenységek. Az űrbeli tevékenységek rendkívül költségesek, ezért az államok csak olyan programokba fektetnek be, amelyeknek megfogható hasznuk van az emberek számára. A Föld-megfigyelés ilyen. Aztán ott vannak a telekommunikációs műholdak, a navigációs rendszerek, amelyek működésének óriási hatása van a mindennapi életünk folyására. Új terület az űrállomások létesítése, ezeken főleg a saját űrkutatási programmal rendelkező nemzetek dolgoznak.

Egy tucat államról van szó?

Kicsit kevesebbről. Az európai államok e téren egyelőre másokkal való együttműködésre szorulnak.

A nemzetközi űrszabályozás mely aspektusai a legproblematikusabbak?

2012 óta az ENSZ Világűrügyi Hivatal szakbizottságának jogi osztálya hét olyan alapelvet határozott meg, amelyet egy nemzeti űrszabályozásnak tartalmaznia kellene. Az egyik a biztonsági előírások. Ez magában foglalja az űrszemét problematikáját, vagy az űrtevékenységek fenntarthatóságának tervezését. Minden országnak el kell dönteni, milyen konkrét űrtevékenységeket akar lebonyolítani a jövőben, erre kell épülni a nemzeti űrtörvénynek, az ENSZ-nek nincs joga, hogy saját elveit rákényszerítse a tagállami törvényalkotásra, de ajánlásait megfogalmazza.

A Space Law for New Space Actors projekt, amelyben én is dolgozom, egy 12 hónapos program, amelynek első felében az adott ország tervezett programjainak elemzése zajlik, a második felében pedig a konkrét jogszabályalkotás folyamatában való segédkezés. A program ezen kívül segít a jelentkező államoknak, hogy az ENSZ Világűrügyi Hivatal szakbizottságának tagjaivá válhassanak.

Nagy verseny van az űrben is az államok között. Fegyverkezési verseny is van, katonai célú megfigyelő műholdak, és így tovább. A világűregyezmény az atomfegyvereket űrbeli jelenlétét tiltja, más fegyverekről nem szól. Hogyan szabályozzák ezt a területet?

Sajnos, én a polgári célú űrprogramban dolgozom, és nincs felhatalmazásom a katonai vonatkozásokat minősíteni.

De van olyan szándék az ENSZ-ben, hogy ezt a területet is részleteiben szabályozzák?

Elnézését kérem, de az én hivatalom a polgári célú űrtevékenységekkel foglalkozik, így erre nem válaszolhatok.

Értem. Akkor beszéljünk a polgári célú űrprogramok közötti versengésről. Hogyan szabályozza a nemzetközi űrjog az egyezmények megsértését, hogyan szankcionálja a veszélyes tevékenységeket?

Nincs űrrendőrség – az a jóhiszemű kiindulási pont, hogy az államok betartják az egyezményekben előírtakat. Az űrtevékenységek túl költségesek, a legtöbb program több állam együttműködésére épül, így érdekeltek a szabályok betartásában. A szerződéseket aláíró államok közös érdeke, hogy az űrtevékenységek biztonságosak legyenek, hogy például az űrszemét ne akadályozza mások kutatási tevékenységét, és így tovább.

Az oroszok például néhány évvel ezelőtt felrobbantották egyik diszfunkcionálissá váló műholdjukat, és ezzel veszélyeztették a Nemzetközi Űrállomás munkáját. Hogyan szankcionálják a veszélyeztető államokat?

A szerződésekben nincsenek konkrét előírások az űrszemét kezelésére, így nehéz jogsértés megállapítani ilyen esetekben. Vannak ajánlások erre vonatkozólag, de azok nem bírnak jogi kötőerővel. Ha egy állam mégis megsért egy előírást, az első lépés az, hogy kap egy diplomáciai jegyzéket, egy figyelmeztetést erről, és ha akkor sem változtat, akkor jön a békéltető-közvetítő tevékenység, és ha erre sem lép, akkor az úgy a Nemzetközi Bíróság elé kerülhet. Egyébként eddig minden esetben már a diplomáciai jegyzék hatására reagálni kezdtek a figyelmeztetett országok.

Több mint ötezer műhold kering az űrben, a kutatási tevékenységek sokszorozódnak, a technológia fejlődik. Hogyan tart lépést a valósággal a jogi szabályozás?

Ugyanakkor a nemzetközi űrjog is fejlődik, jelenleg azon dolgoznak az ENSZ szakemberei, hogy a világűrben található nyersanyagok kitermelésének, felhasználásának szabályait lefektessék.

Fotók: Ficsor Márton

Nyitóképen: északi fény a Nemzetközi Űrállomásról nézve (Handout / NASA / AFP)