Három nagy pápai enciklikáját a szeretet, a remény és igazság témája köré rendezte. A Deus caritas est a szeretetről, a Spe salvi a reményről, a Caritas in veritate pedig az ember teljes értékű fejlődéséről szól a szeretetben és az igazságban. Két nagy szinódus utáni buzdításának középpontjában az Eucharisztia és Isten Igéje állt. Nem véletlen, hiszen az Ige és a szentségek adják az Egyház belső szerkezetét és küldetésének gazdagságát.
Benedek pápa különösen is átérezte korunk nagy problémáit, így például az idős kor kihívását. Ő már tudatosan reflektált arra, hogy az emberiség átlagos életkora megnövekedett. Személyesen is megélte ezt a problémát. Pápává választása előtt, még mielőtt a konklávé elkezdődött, betöltötte 78. évét. Mikor gratuláltak neki, elgondolkozva és gondterhelten ismételgette ezt a számot: 78, 78. Nem gondolta azt, hogy neki kell még Péter utódának hivatalát átvennie. Amikor pedig a választás után kilépett a Szent Péter-bazilika erkélyére, hogy üdvözölje az egybegyűlt hívők tömegét, mi, bíborosok azt hallottuk, hogy a nép ütemesen kiabálja: Grazie, grazie! Köszönjük! Az új pápa viszont üdvözlésre emelte két kezét és a fehér reverenda alól kilátszott a fekete pulóver. Aligha gondolta, hogy ő ezen az estén ilyen helyzetbe kerül. Mégis alázattal vállalta a szolgálatot, amit erejét meghaladó tehernek tekintett. Az időskor témáját azután Ferenc pápa tárgyalta részletesebben, amikor bevezette a nagyszülők és idősek világnapját .
Benedek pápa ismerte és értette Közép-Európa népeit. Tisztában volt hazánk és nemzetünk sorsával.