Helyretette az ELTE az Orbán Balázs doktoriját támadó Rácz Andrást
A magát Oroszország-szakértőnek is tartó Rácz egyszer az ukrajnai háborút elemezve számítógépes játékról hitte azt, hogy valódi videófelvételek egy dróntámadásról.
Kedves gyerekek! Bemelegítő kérdés: hány óra netflixezésről mondtatok le, elkerülendő az orosz fűtőelemek használatával termelt paksi áram fogyasztását?
Kedves tizenkettedik bé, mai óránkon a tantárgyalapú–frontális oktatást meghaladva komplex csoportmunkába kezdünk, élményszerűen és szinte észrevétlenül fejlesztve ismereteinket és készségeinket a szövegelemzés, a matematika, az etika, a médiatudatosság, a logika, az idegen nyelvek, valamint az állampolgári nevelés terén.
Kiindulópontunk
amelynek hétvégi verzióját immár profi színművész közreműködésével élvezhette a tanár- és diáksereg. Három csoportot fogunk alkotni, mindhárom csoport feladata a műalkotás 1-1 apró részletének feldolgozása.
Lássuk az elsőt. „Széchenyi fogalmazta meg a legszebben: / »Ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, / akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba.«” Kezdésnek végezzetek tényellenőrzést: Mikor és hol mondott ilyet Széchenyi? Ha véletlenül már a legelső találatokból kiderülne, hogy
akkor vitassátok meg, a forráskritika elve szempontjából helyénvaló-e nagy nyilvánosság előtt, a kritikai gondolkodás előmozdításáért is tartott megmozdulásokon visszatérően azt állítani, hogy az idézett szavakat maga Széchenyi vetette papírra, kvázi a noÁr mozgalom előfutáraként?
Aztán amikor ezekre a kérdésekre megvan a válasz, akkor – kedves diákok – nézzetek ügyesen utána az idézet eredetijének, ellenőrizendő a kontextust, ahogyan azt művelt értelmiségi körökben szokás.
Amennyiben szövegrészletünk az eredetiben úgy indul, hogy „Én utálom a vénasszonyos lamentációt, amely minden bajért a kormányt teszi felelőssé”, majd a rosszul kormányzott hibás népekre példaként azzal zárul, hogy „Mit használna a dél-afrikai feketéknek az, ha valami isteni hatalom megajándékozná őket Anglia, Franciaország vagy Magyarország alkotmányával?”, akkor először készítsetek plakátot a legnépszerűbb felelősségelhárító lamentálásokról, összevetve őket a tényekkel (jöhet bármi, az éjféltájt is a telefont nyomkodó diákok NAT-ra visszavezetett koncentrációs problémáitól kezdve a médiaviszonyok feletti kesergésen, majd alternatívaként egy DK TV felmutatásán át egészen „a szavazó a hibás” kontraproduktív mantrájáig), utána pedig értelmezzétek, valójában hogyan is rangsorolja az idézett szövegrészlet a világ népeit. Végezetül vitassátok meg,
folyamatos hivatkozási alapként egy progresszív demonstráción.
Miután a tüntetők delegációja épp azon Dobrev Kláráék vendégeként utazott Brüsszelbe, akiknek köszönhetően a Fidesz-kormány ilyen huzamosan megmaradhat a helyén.
A második csoport az alábbi sorokat fogja elemezni: „Mert tényleg érzem a szomszéd nyomást / a mi magunk hátán is, hogy a 12 éves Putyin-barátságunk mehet a kukába. / De mi mégse hagyjuk, mert a rezsiár fontosabb, mint Európa most is.” Itt az első feladat ez lenne, hogy a „12 év” helytállóságát ellenőrizendő utánanéztek, hány évvel ezelőtt mely miniszterelnök hívta meg utoljára a saját otthonába Vlagyimir Putyint, majd mely politikus-házaspár látogatta meg őt Moszkvában magánemberként.
Aztán a nyelvtudásotok segítségével nyomozzátok ki, van-e esetleg olyan ország Európában, amely számára a gyémántpiac fontosabb, mint az Ukrajnával való „szolidaritás”, sőt, esetleg akad-e olyan tagállam is, amely gazdasági erejét kihasználva teljes egészében átvállalja az összes háztartás és a kkv-k decemberi fűtésszámláját, aláásva ezzel az uniós belső piac egységét. Kutatásaitok eredményeit foglaljátok össze írásban, grafikonon ábrázolva, mely uniós ország mennyi fosszilis tüzelőanyagot vásárolt Oroszországtól a háború kezdete óta (igen, a rekordmennyiségű LNG is beleszámít, és nem, Hollandia esetében az a méretéhez és fekvéséhez képest bődületes szám nem elírás), majd állapítsátok meg, mennyiben vagyunk alábbvalóak más nemzeteknél.
Levezetésképpen pedig végezzetek közvélemény-kutatást, felmérve, a környezetetekben élő ellenzéki szavazók milyen arányban és mértékben kerülték az elmúlt évben elvi okokból a hatósági áras benzint; az átlagfogyasztás alatti rezsin megspórolt pénz mekkora hányadát utalták át Ukrajna megsegítésére (vagy legalább mikroadományként az ellenzék kampányaira); továbbá mind egy szálig ellenálltak-e a kísértésnek, hogy jól bespájzoljanak olcsó kristálycukorból.
A kapott eredményeket esszé formájában vessétek össze azzal a brechti meglátással, hogy „Előbb a has jön, aztán a morál”, majd beszéljétek meg, személyesen Ti hányszor mondtátok szüleiteknek az elmúlt kilenc hónapban, hogy
illetve hány óra netflixezésről és hifihasználatról mondtatok le, elkerülendő az orosz fűtőelemek használatával termelt paksi áram fogyasztását.
Szorgalmi feladatként a matekosok azt is kiszámolhatják, mennyivel járt volna jobban egy egygyermekes pedagógus, ha nem rezsicsökkentést és adóvisszatérítést kap, hanem a noári felvetésnek megfelelően a miniszterek és a parlamenti képviselők idei fizetésemelésének összegét vonták volna el és fordították volna a pedagógusbérek rendezésére.
Végezetül a harmadik csoport a slam alábbi sorait fogja vizsgálni: „A t*kömet bele az ideológiákba, / mert mi már merünk azok lenni, akik akarunk valójában, / de a kispista nem meri megmondani, hogy / amúgy ezt a fiút szereti a szomszéd faluban.” Első körben számoljátok meg, költeményünk hány különböző helyen, összesen hány sorban érinti valamilyen formában az LMBT-ideológiát „az apa férfi, az anya nő” alapelv gúnyolásától a „nem számít, / ki az anya, és ki az apa” felkiáltásig terjedő ívben, és vitassátok meg, lehet-e hatása az LMBT-lobbinak a lírai énre, amennyiben a tanártüntetéseken elhangzó és a jövőről szóló művében kiemelt problémaként jeleníti meg a falusi coming out nehézségeit.
A bioszfaktosok emellett elemezzék, mely állítás tekinthető ideologikusabbnak: az-e, hogy az apa férfi, vagy az-e, hogy az apa simán lehet nő is vagy akár nembináris. A többiek csak vessenek egy pillantást noÁr webshopjára, és mérlegeljék, mennyi helye van a tanártüntetéses pólók között a LOVEMBTQIA+ feliratnak, illetve ha arra nagyon is szükség van ideológiamentesen, akkor
Ezt követően mérjétek fel a környezetetekben, hányan tartanák elengedhetetlenül fontosnak a pedagógusbérek emelését, és hányan rühellik az LMBT-lobbi nyomulását – és mekkora a két halmaz közös metszete.
Ha biztosra akartok menni, akkor ellenőrzésképpen megvizsgálhatjátok az április 3-i választási eredményeket is, összevetve, hányan utasították el a népszavazáson az LMBT-lobbi iskolai jelenlétét, és hogyan aránylik számuk a Fidesz, illetve az ellenzék szavazóbázisához. Végül vonjátok le a következtetést, marketingszempontból hoz-e vagy esetleg visz, ha a pedagógusok melletti kiállás mellé noÁrék árukapcsolással, kiskorúak előtt tolják a folyamatos szivárványos érzékenyítést.
Jó munkát kívánok egy, a nemzet felemelkedésének és jövőjének témájában ténylegesen Széchenyitől származó idézettel: „hogy a keresztény vallás zavaratlan forrásán megtisztult erkölcsi jó ma legegészségesb mint leghosszabb életidőt ígérő feneke a nemzetiségnek. S hogy hazánk akkor lesz boldog, ha ily felemelkedett nemzeti szellem éleszti földieinket”.
(Nyitókép: MTI/Mónus Márton)