Belga barátunknak azzal nincs baja, ha belgák gyémántbizniszelnek az oroszokkal, azzal viszont igen, ha Magyarország gazdasági kapcsolatban maradna Iránnal.
„Az összeomlás szélén áll a belga menekültügyi rendszer” – adja hírül nem az m1, hanem maga a Euronews. A szűkös kapacitás miatt „rengeteg kisgyermekes család is az utcán reked”; van olyan regisztrált afgán menedékkérő,
„A hatóságok szerint a kérelmek száma év végére elérheti a százezret a 11 milliós országban” – tudjuk meg a páneurópai hírcsatornától. Úgyhogy möszjő Verhofstadt, lehet fogni a seprűt a ház előtt, meló van.
Miközben ugyanis belga barátunk épp a napokban fejtette ki, hogy legott ki kellene rúgni a suttyó magyarokat „Európából”, és helyükre azonmód beléphetne a legendásan jogállami Ukrajna (annak összes független hírcsatornájával és ellenzéki pártjával együtt), szikár tény, hogy az egymilliós Kárpátalján, ahová 400 ezer belső menekült érkezett, folyamatos magyarországi támogatásokból tart fenn a Karitász egyebek mellett gyermekrehabilitációs központot, ingyenkonyhákat és gyermekotthont.
beleértve azokat az orosz anyanyelvű ukrán menekülteket is, akiket Ukrajna más részein nemzetiségi hovatartozásuk miatt a boltokban sem szolgáltak ki, és akik ezért mire Kárpátaljára értek, már ki se merték nyitni a szájukat. Ott aztán megkönnyebbülten csodálkozhattak rá, hogy a magyar Karitásznál maradéktalanul érvényesül az uniós Alapjogi Charta nyelvi és nemzetiségi alapú megkülönböztetést tiltó 21. cikke, mondhatni egység van a sokféleségben.
Ha többek között Fidesz-szavazó magyar nyugdíjasok pénzadományaiból megoldható, hogy Ráton vagy Gálocson koszt-kvártélyt kapjon a rászoruló ukrán, és ha az opportunista NER-kitartottnak bélyegzett magyar és erdélyi katolikusok jóvoltából a napokban épp a nagyszőlősi árvaház bővülhetett ötven ággyal, akkor azért elég kínos, hogy a nyirkos novemberi Brüsszelben nincs mód az évek óta tárt karokkal várt jövevények európai standardokat akár csak megközelítő fogadására. Az az exkormányfőként különösen nem nyomorgó EP-képviselő, aki éveken át magából kikelve ostorozta migrációügyben a „vigyék őket máshová” hozzáállást,
Vagy alternatívaként ötven ágy leszállítása sem okozhat neki komoly problémát, legalább azon ukrán családok részére, akik ezekben a hetekben a brüsszeli Déli pályaudvar padjain kénytelenek éjszakázni.
De Verhofstadt úrnak nincs ideje velük foglalkozni, mert a Facebookon és a Twitteren kell kiosztania Magyarországot, tűrhetetlennek minősítve, hogy Szijjártó Péter normalizálná a gazdasági kapcsolatokat Iránnal. Morálisan tarthatatlan, ugye, az ilyesmi, hogy valaki bizniszelne egy olyan országgal, amely bizniszel Oroszországgal. Ugyanakkor (eltekintve attól, hogy szeptember végén New Yorkban mások mellett a holland külügyminiszter fogott kezet és ült egy asztalhoz iráni kollégájával, kinyilvánítva, hogy országa kész szorosabbra fűzni kapcsolatait az iszlám köztársasággal) a nagy kérdés az, hogy mi újság a gyémánttal. Mármint ha felfoghatatlanul Európa-ellenes magatartás az, hogy Magyarország vetőmagokat és orvosi készülékeket bátorkodna exportálni Iránba, akkor miért nincs nyoma annak, hogy Guy Verhofstadt, Európa gyöngye
(a Zeebrugge kikötőjébe érkező orosz LNG-t most ne firtassuk).
Legalábbis vélelmezhető, hogy a magyar mezőgazdaságnak zsebpénzt hozó potenciális magyar-iráni vetőmagüzlet és az orosz gazdaságnak csinos összegeket termelő konkrét orosz–belga gyémántkereskedelem összevetésekor nem az erkölcscsősz Verhofstadtok javára billenne a mérleg – az mindenesetre bizonyos, hogy a háború egyetlen pillanatra sem zavarta meg az antwerpeni tranzakciókat, sőt, azok értékét sikerült még az egekbe is tornázni.
A belga köztévé szerint az ország csak idén júniusban 394 millió euróért (mintegy 156 milliárd forintért) importált orosz gyémántot (+218 millió euró 2021 júniusához képest), noha márciusban maga Zelenszkij elnök pirított rá ez ügyben az országra. Április 4-én egy EP-képviselő írásbeli kérdéssel is fordult az Európai Tanácshoz, érdeklődve, hogy miután az USA februárban szankciót vetett ki az Alrosa orosz gyémántvállalatra, készül-e hasonló lépésre az EU is. A válasz szeptember 23-án meg is érkezett; de legalább elég volt ez az időintervallum ahhoz, hogy az EU történetének egyik legsemmitmondóbb válaszát sikerüljön megfogalmazni, amelyben a „gyémánt” szó még csak nem is szerepel.
Persze észszerűnek tűnik a belga gyémántlobbi érvelése, miszerint bármiféle szankció csak Belgiumnak ártana, mivel Oroszország szempillantás alatt át tudná pakolni a drágaköveket egy ázsiai felvevőpiacra, és így pénzénél maradna – akkor viszont hadd ne minősüljön Putyin-bérencségnek azt feltételezni, hogy amennyiben nem a magyar gazdák szállítanak kukorica-vetőmagot Iránba, akkor majd teljesítenek a szorgos kínaiak.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága egyébként szerdán újfent elmarasztalta Belgiumot, most épp összesen 148 menedékkérő elszállásolásának elmulasztása miatt – bátrabbak vizualizálhatják, miként ordítana az Európai Parlamentben a lánglelkű Verhofstadt cimboránk,
miközben a magyar államkasszába csorognának az orosz gyémánt csiszolásából eredő luxusipari adóbevételek.
(Nyitókép: Alexandros Michailidis / POOL / Hans Lucas / AFP)
Az ukrán gazdasági miniszter szerint ezt kétféle módon lehet orvosolni: mozgósítani kell a belső tartalékot, valamint haza kell hívni külföldről az állampolgáraikat. Ukránokra van szükségük Ukrajnában – húzta alá.
Érthetetlen az egész.
Az uniós pénzből brüsszeli és strasbourgi munkára alkalmazott asszisztens mit keresett munkaidőben folyton Budapesten? Francesca Rivafinoli írása.
Dobsa István a Mandinernek arról beszélt: Kárpátalja gazdasága különösen érzékenyen reagálna arra, ha megszüntetnék a stratégiai jelentőségű cégek dolgozóinak hadkötelezettség alóli mentességét.
A védelmi tárca kiemelte, hogy a támadás válasz volt az Oroszország területén elkövetett ukrán „terrortámadásokra”.
A miniszterelnök és az EU vezetése is a magyar kisebbségi jogok fontosságáról beszél, ám eddig a kárpátaljai magyarságot senki sem kereste meg hivatalosan.
Hivatalos megkeresés esetén átadják a kegyelmi ügy iratait.
