Arra a felvetésünkre, hogy miben különbözik a vérminta és a nyálminta a sikeres diagnózis tekintetében, az egyetemi docens elmondja, hogy gyakran foglalkoznak plazmamintákkal is, ám ez utóbbi a daganatos elváltozás diagnosztizálására nem a legjobb. „Ennek az az oka, hogy a vérben nagyon sokféle molekula – elsősorban – fehérje van jelen, ráadásul széles, dinamikus tartományban. Ez azt jelenti, hogy valamelyik fehérjéből rengeteg van a vérplazmában, valamelyikből meg milliárdszor kevesebb. És minket általában pont azok a fehérjék érdekelnek, amiből nagyon kevés van” – mutat rá. Mint hozzáteszi, nagyon nehéz tehát vérplazmából olyan diagnosztikai módszert kifejleszteni, ami ki tudja mutatni a tumor biomarker jelenlétét.
„Olyan ez, mintha tűt keresnénk a szénakazalban”
– magyarázza Márk László. Hozzáteszi, a nyálban kiegyensúlyozottabb a fehérjemolekulák koncentrációja, ezért könnyebb is őket vizsgálni. Nem hiába kap egyre nagyobb hangsúlyt egyébként a nyál mint diagnosztikai közeg vizsgálata a világ kutatási irodalmában is. A szájüregi, fej-nyaki tumorok esetében pedig még inkább kézenfekvő diagnosztikára való használata.