Izraelnek nem szabad dörgölőznie a nyugati baloldalhoz,
hanem ki kéne állnia ellene, ez létérdeke. Ha nem vitázik az Irán-barát baloldallal, akkor saját szövetségeseit hozza kellemetlen helyzetbe. Hogyan képviselje azt az álláspontot mondjuk egy amerikai republikánus, hogy az iráni atombomba veszélyes, ha közben Izrael jó viszonyt ápol olyan nyugati országokkal, amelyek éppen vissza akarják terelni Iránt az atomalkuba? A baloldal nevetve mutogathat arra, hogy „tessék, Izraelnek sincsen semmi baja az atomalkuval". Nem szabad Amerikával szakítani, de Izraelnek igenis ki kell játszania a kártyáit.
Benkő szerint ma Magyarország és Izrael közös kihívások elé tekint a terrorizmus és a tömeges migráció terén. Nyugat-Európában közben átalakul a demográfiai helyzet, a muszlim szavazatok aránya nő, és így egyre több ország kapcsolatát határozza ez meg Izraellel. A progresszív, posztnemzeti baloldal gyűlöli azokat a dolgokat, melyeket Izrael képvisel, azaz a nemzetállamot és a nemzeti érdek képviseletét. Taub ehhez azt tette hozzá, hogy Orbánt kritizálni egyfajta retorikai elem az izraeli baloldalon: ha Netanjahu Orbán barátja, és Orbán „fasiszta", akkor Netanjahu is „fasiszta". Ezt azonban figyelmen kívül kell hagyni,