Személyes kedvencem a Závecz 2022 óta!
Akkor a Fideszt „mindössze” 15 százalékkal „mérték” alul!
Jó, de közben mégsem jó az új, és amúgy a régi sem volt jó – vegyes a megítélése a Háznak kedden benyújtott törvényjavaslatnak. Körképünk!
Baranya Róbert és Nagy Gábor írása
Kedd este nyújtotta be a Tisztelt Ház elé Kocsis Máté azt a törvénymódosítási javaslatot, amely jelentős változtatásokat eszközölne az évtizedek óta bírált magyar vagyonnyilatkozati rendszeren. A Fidesz frakcióvezetője közösségi oldalán azt írta, hogy ha és amennyiben megszavazzák a képviselők a tervezet, idehaza is bevezetik az Európai Parlamentben (EP) hatályos rendszert, amely a német szabályokkal is megegyezik.
„A Magyarországgal szembeni brüsszeli kettős mérce sajnos a mindennapjaink része, ezért mindezt kivédendő az tűnik a legcélszerűbbnek, ha az EP-ben használt szabályokat szóról-szóra beépítjük a magyar jogba”
– fogalmazott, jelezve azt is, hogy a héten benyújtott javaslat az országgyűlési képviselőkre és a rájuk vonatkozó törvény alapján meghatározott vagyonnyilatkozat tevőkre vonatkozik, de még az idei évben minden egyéb, külön ágazati jogszabályban felsorolt vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség alá eső személy (például polgármesterek és önkormányzati képviselők) esetében megalkotják ugyanezen szabályokat.
Mit jelentene ez a módosítás a gyakorlatban? A honatyáknak nyilatkozniuk kellene például a képviselői megbízatást megelőző három évben végzett tevékenységükről, és azokról a tevékenységekről, amelyekből adóköteles jövedelem származik. Újdonság lenne a mostani rendszerhez képest, hogy a képviselőknek nyilatkoznia kell a különböző társadalmi szervezeteknél vagy testületeknél betöltött tagságukról és tisztségükről.
A kormánypárti frakcióvezető törvényjavaslata igencsak megosztotta a közvéleményt. Egyes, kormánykritikus NGO-k és jogvédő szervezetek visszalépésként tekintenek a beterjesztésére, mások politikai irányból, elemzési szempontok alapján közelítették meg a kérdést.
Portálunk több, nemzetközi háttérrel, kapcsolati rendszerrel bíró szervezetet, így a Transparency International Magyarországot, az Alapjogokért Központot, a Társaság a Szabadságjogokértet és a Századvég Alapítványt is felkereste, hogy véleményezzék a javaslatot. Ha például kritikával élnek, vagyis ebből adódóan az európai uniós és a német szabályozással is gond van, jelezték-e korábban aggályaikat? És ha igen, mikor? Mi volt a döntéshozók reakciója?
„A Transparency International Magyarország (TI) évek hosszú során kritizálta a jelenlegi vagyonnyilatkozati rendszert, mert az alkalmatlan arra, hogy valós képet adjon a nyilatkozók (politikusok, közjogi tisztség-viselők, közpénzekről döntők, és így tovább) valós vagyoni helyzetéről, a gazdagodásuk üteméről, vagyonuk tör-vényes eredetéről, és a sor még hosszan folytatható” – mondja megkeresésünkre Ligeti Miklós, az NGO jogi vezetője, jelezve: javaslataikat eddig nem fogadták be a döntéshozók. Mint fogalmaz, „a kormánypártok által most javasolt megoldás – mivel még kevesebb adatot és még kevésbé egzakt információt eredményez – rosszabb lesz még a mostaninál is”.
Ligeti úgy véli, nem lehet előrelépésként értékelni, hogy a vagyonnyilatkozatokból kikerülnének a nagyértékű ingók, az ingatlanok, a tartozások, a magán- és banki kölcsönök, a jogilag nem formalizált viszony alapján húzott jövedelmek (elég itt a járadékokra, mint például ingatlan bérbeadásából származó bevételre, jogdíjra gondolni). További kritika a részükről, hogy konkrét összegek helyett csak sávos értékkategóriák jelennének majd meg.
A TI álláspontja szerint
„a jelenlegi nyilatkozati rendszer működésképtelensége a magyar politikai osztály kollektív bűne,
hasonlatosan például a politikaifinanszírozás (pártpénzek, kampánypénzek) átláthatatlanságához”, mivel mindkét korrupciós kockázat évtizedek óta ismert, ennek ellenére oldaltól függetlenül egyetlen kabinet sem tett semmit ennek elhárítása érdekében.
A jogi vezető felveti, hogy a 2010 óta regnáló kormányzatok védekezése eddig az volt, hogy Magyarországé Európa egyik legszigorúbb vagyonnyilatkozati rendszere, ennek fényében pedig érthetetlen, miért módosítanák azt. „Még inkább furcsálljuk, hogy ha már változtat, akkor a nemzeti szuverenitásra oly érzékeny kormány hogyhogy éppen az EP megoldását javasolja etalonnak” – fogalmaz, hozzáfűzve: azon sem lepődnek meg, hogy a valójában nem Európa egyik legszigorúbb, hanem a kontinens egyik
„leggyengébb és legkevésbé értelmes, ám kirívóan képmutató vagyonnyilatkozati rendszerét sikerül egy még ennél is sokkal gyengébb és sokkal kevésbé átlátható megoldással felváltani”.
Arra a kérdésünkre, hogy ha valóban „gyenge”, „értelmetlen” és „kirívóan képmutató” vagyonnyilatkozati rendszer működik az EU-ban és Németországban, jelezték-e számukra is az aggályaikat? Erre reagálva Ligeti jelzi, hogy az EP vagyonnyilatkozati megoldásait egy 2015-ben megjelent tanulmányban már értékelte; meg is állapították, az európai parlamenti képviselők nyilatkozatai alig érnek valamit.
A jogi vezető azonban hangsúlyozza: akad pozitívum is a javaslatban. „Hadd emeljem ki a kormány által bevezetni tervezett megoldás azon előírását, miszerint a parlamenti képviselők a közmegbízatásukkal összefüggésben harmadik személyektől húzott kifizetéseket is be kell majd vallják”. Ligeti szerint nem ok nélküli ez a kezdeményezés, hiszen a választópolgárok azt várják a képviselőktől, hogy a munkájukért ne fogadjanak el mástól pénzt. „Mindenesetre várjuk, hogy ebben a rovatban melyik képviselő és melyik kormánytag milyen jogcímen és mekkora összegek elfogadását fogja bevallani” – teszi hozzá.
Más irányból közelíti meg a kérdést Kovács Attila, az Alapjogokért Központ európai uniós ügyek kutatási igazgatója. Emlékezteti a Mandiner.hu olvasóit, korábban mind a brüsszeli intézmények és azok vezetői, mind a nyílt társadalom politikai NGO-i számos alkalommal bírálták a jelenlegi hazai szabályozást. A korábbi kritikák igaztalan voltát pedig mutatja, hogy az EP szabályok hazai bevezetésének hírére vannak, akik visszalépésről beszélnek.
„A magyar kormány elutasítja a Brüsszel, főként az Európai Bizottság és az EP által az elmúlt években hazánkkal szemben alkalmazott kettős mércét: míg a magyar vagyonnyilatkozattételi szabályokat bírálat érte, addig az EP vonatkozó szabályait gyakorlatilag (!) senki nem kifogásolta” – fogalmaz.
Szerinte ezzel a kettős mércével kíván leszámolni Magyarország akkor, amikor az EP által alkalmazott gyakorlatot vezeti be a magyar országgyűlési képviselőkre és a rájuk vonatkozó törvény alapján meghatározott vagyonnyilatkozat-tevőkre, majd a későbbiekben az egyéb, külön ágazati jogszabályban felsorolt vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség alá eső személyekre.
„Amennyiben ezt követően valaki kritikával él a hazai vagyonnyilatkozattételi szabályok kapcsán,
úgy meg lehet kérni, hogy kritikáját ne a magyar kormánynak, hanem az EP-nek címezze”
– jegyzi meg, kiemelve azt is, hogy a módosítás a magyar kormány kompromisszumkészségének is a bizonyítéka. „Meghallotta és meghallgatta a Brüsszelből a magyar vagyonnyilatkozattételi rendszer megváltoztatására irányuló kérést és ennek eleget téve változtat.”
Ami a részletszabályozást illeti, Kovács rámutat, számos közös elem található az eddigi hazai és EP szabályozásban. A képviselőknek parlamenti hivatalba lépésüket követő 30 napon belül kell benyújtaniuk a bevallást, emellett a vagyonnyilatkozat nyilvánosan hozzáférhető az adott intézmény honlapján. Maximálva van emellett az elfogadható ajándékok és ingyenes juttatások értéke is.
Új elemet hoz viszont a hazai szabályozásba az EP által alkalmazott azon szabály, amely szerint a nyilatkozattételi kötelezettség az európai parlamenti képviselőn kívül nem terjed ki másra, így a képviselővel egy háztartásban lakókra sem. A kutatási igazgató szerint megengedőbb az EP gyakorlata azt illetően is, hogy a nyilatkozatot nem tevő képviselőt csak bizonyos tisztségek viseléséből zárja ki, de a mandátum felvételében nem korlátozza.
A jelenleg érvényes magyar szabályozás értelmében a nyilatkozattétel elmulasztása esetén annak pótlásáig a képviselő nem gyakorolhatja képviselői jogosultságait és juttatásokat sem kap, jegyzi meg.
Kocsis Máté javaslata akkor támogatható, ha „az az érdemben elősegíti az átláthatóság megteremtését” – jelzi portálunknak a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), kifejtve, hogy önmagában az a tény, miszerint a tervezett szabályozás az EU parlamentjére vonatkozó szabállyal egyezik, nem elegendő indok a módosításra.
Kifejtik, tevékenységük a polgárok alapvető jogainak érvényesítésére irányul, ezért a javaslatot kizárólag az információszabadság érvényesülésére gyakorolt hatás szempontjából értékelték.
„A módosítás elemeiben az információszabadság védelmi szintjének leszállításával jár,
amely a kötelezettek körének szűkítésében (hozzátartozók) és abban is jelentkezik, hogy a jövedelmek pontos összege helyett a blanketta a jövedelmi kategóriák feltüntetésére szorítkozik.” Mint fogalmaznak, ha a szabályozást elfogadják, a polgárok a közérdekből nyilvános adatok szűkebb, valamint minőségileg eltérő körét ismerhetik meg a vagyonnyilatkozatokból, mint korábban.
A kormánykritikus jogvédő szervezet szerint a vagyonnyilatkozatok hatékonyságának kikényszerítése eddig is számos gyakorlati problémába ütközött, a módosítás eredményeként viszont a feltárandó közérdekből nyilvános adatok köre a törvény betűje szerint is korlátozottabb betekintést enged majd a képviselők vagyoni viszonyaiba.
„Ha a szabályozás megváltoztatása valóban az átláthatóság növelését tűzi ki céljául, akkor legalábbis átláthatóvá kellene tenni, hogy hogyan szolgálnák a fenti változtatások ezt a célt” – mondják, közölve: a magyar vagyonnyilatkozati rendszer megalkotása tagállami hatáskör, a TASZ pedig a vagyonnyilatkozati rendszerrel kapcsolatban uniós intézményekkel, szervekkel korábban nem egyeztetett.
A Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány elemzője, Konstanczer Tamás úgy véli, a vagyonnyilatkozati rendszer európai parlamenti harmonizációja egy, az európai sztenderdekhez igazodó normarendszer hazai meghonosítását jelenti, ezért a tervezett szabályozás – bár módosítást jelent a korábbi szabályokhoz képest – hézagmentesen illeszkedik az EU központjában alkalmazott eljáráshoz.
„A szabályozás összehangolása azért is támogatható, mert a jövőben ezáltal ugyanaz a kötelezettség vonatkozik az országgyűlési és a magyar európai parlamenti képviselőkre is, akik mindkét esetben egyazon választói bázistól kapják a felhatalmazásukat, mégis indokolatlan megkülönböztetés alá esnek” – mutat rá lapunknak. Szerinte a kormánypárti módosító javaslatot ért kritikák valódi címzettje az EP lehetne, amiért az ottani bevett gyakorlatot emelné át az Országgyűlés.
Kovács Attilához hasonlóan a Századvég elemzője ugyancsak megemlíti, az uniós szabályozás irányába a baloldal irányából gyakorlatilag nem történt harsány kritikai észrevétel, azonban, „ha a nemzetközi intézményekkel folytatott egyeztetés következtében Magyarországon is bevezetnek egy ismert, bejáratott rendszert, akkor már szükségesnek tartják kifejezni elégedetlenségüket.
Tehát azok, akik folyamatosan a nyugati minták és megoldások átvételét szorgalmazzák, ebben a témában – kettős mércét alkalmazva – rezisztensnek mutatkoznak.”
Nyitókép: MTI / Kovács Attila