A mostanra agyonvert ellenzék legfőbb esélye a talpra állásra, hogy megtartja a már megszerzett önkormányzatokat.
„A hagyományok tisztelete jegyében a kormánypártok vissza akarják hozni a főispán és a vármegye elnevezést. A hír izgalmat okozott a közösségi oldalakon, sokan egyszerűen csak gumicsontnak minősítették a naftalinszagú javaslatot, gyanítom, nekik van igazuk. Lehet persze azon élcelődni, hogy annak idején, amikor az MDF az első önkormányzati törvény megalkotása során ugyanezt javasolta, Kövér László, a Fidesz akkori vezérszónoka még arról beszélt, hogy a főispáni intézmény »szerencsétlen elnevezésű«, ahogy valóban nehéz megállni szó nélkül azt is, hogy a Fidesz akkor még olyan önkormányzati rendszert akart, amely korlátozza a kormányzati hatalmat. Csakhogy ennek ma már nincs jelentősége.
A lényeg más.
Két fontos dologra érdemes figyelni. Az egyik az, hogy a kormány milyen további változásokat fog átnyomni a mindent szó nélkül megszavazó 135 bátor emberrel az Országgyűlésben. Folyosói hírek szerint megszűnnének a megyei önkormányzatok, helyettük mindent a főispán fog intézni, továbbá – úgymond a takarékosság jegyében – megszűnnének Budapesten a kerületi önkormányzatok, mivel – valószínűleg így hangzana a hivatalos érvelés – elég a fővárosban egyetlen választott testület. Persze a pletyka csak pletyka, Dukai Miklós belügyminisztériumi önkormányzati államtitkár a minap egy konferencián azt mondta, hogy nem készülnek az önkormányzati rendszer jelentős átalakítására. Kérdés, kinek mit jelent a jelentős átalakítás. Vagy így lesz, vagy nem, ezt ma csak egyetlen ember tudja, s az Orbán Viktor.
A másik fontos kérdés, amiről viszont nagyon is kell beszélni, sőt erősen gondolkodni, majd cselekedni, az az önkormányzati választás és az uniós választás összepréselése. Ez (is) természetesen a kormánypártok politikai érdekét szolgálja, a veszélyeit már többen is elemezték.
Én az önkormányzati választások önállóságának fontossága mellett szeretnék érvelni. A mostanra agyonvert ellenzék legfőbb esélye a talpra állásra, hogy megtartja a már megszerzett önkormányzatokat, sőt megpróbál még újakat is elhódítani. Ehhez persze meg kell győzni a választókat arról, hogy jól sáfárkodtak a tőlük kapott felhatalmazással, a városban, a kerületben rendben mennek a dolgok, érdemes újra rájuk szavazni. Ehhez azonban sürgősen rendbe kell tenni az ellenzéki polgármesterek politikai hátországát, okos kompromisszumokkal vissza kell állítani az induláskor még meglévő többséget.
A szavazókat nagyon zavarja, ha „átalakítottuk a frakciót, hogy jobban látszódjunk” felkiáltással porladni látszik a polgármester mögötti többség, ahogy az a nyolcadik kerületben történik; vagy Baján, ahol egy DK-s képviselő zsarolja a polgármestert; de említhetném Tatabányát, ahol viszont egy MSZP-s teszi ezt – igaz, őt a pártból kizárták, de attól még a szavazata kell a működéshez –; Ferencvárosról pedig talán ne is beszéljünk, ahol ölre mennek a képviselők a helyi média vezetőjének kinevezése körül. Sajnos túl sok példa adódik.”
Nyitófotó: MTI / Koszticsák Szilárd
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
„Valójában a parlamenti figyelmeztetés a politikusi és a publicista szerep összemosásáról szólt” – állapította meg a Faktum tényellenőrző portál.
Nincsen vacsora fotózás nélkül, nincs utazás videók nélkül. De vajon mindenhova kellenek az okoseszközök, legyen szó színházról, temetésről vagy éppen az egyházfő ravatalozásáról? Böjtös Gábor írása.
Egy korrupciót feltáró cikk nem hazaárulás.
A csalódottság és a háborúpártiság épp ugyanannyira igaz.
A zseniális tanára interjút ad a Népszavának és felteszi a tökéletes kérdést: miért nem csinálunk olyan iskolát, ami érdekes?
A fővárosi ellenzéki elit ezt szemlélve arra számít, hogy Magyar Péter kormányra kerülve mégis azt teszi, amit ma az ellenzéki Oroszország-szakértők képviselnek?
Szóval ezt a jelenséget úgy hívják, hogy ejaculatio praecox, és igen sokan produkálják mostanság.
