A liberális demokrácia vége

A válságok időszaka ez. Hogy pontosan mióta és hányfajta válság sújt minket, azt talán senki nem tudja. Bár nyilvánvalóan nem a 2008-as pénzügyi katasztrófával kezdődtek a nyugati társadalom sorscsapásai, jelen írás szempontjából az amerikai pénzügyi buborékkal kezdődő krízis jó kiindulópont. Legkésőbb ekkortól ugyanis az Európai Unió szédületes tempóban zuhan, és nem körvonalazódik védőháló. A fiskális válság a szakadék szélére juttatta, és csak a 2010-ben hatalomra kerülő kormány unortodox gazdaságpolitikája rángatta onnan vissza Magyarországot. Nem mindenki volt azonban ilyen szerencsés. Görögország csak a jéghegy csúcsa: Spanyolország, Portugália és Franciaország állam­adóssága az eurózóna elhibázott válságkezelése miatt fenntarthatatlan pályára állt. Ezt a helyzetet Európa urai nem oldották meg; hogy a 2010-es évek második felében nem erről szóltak a hírek, az csak azért volt, mert jött a következő válság: a bevándorlás. Tapasztalataim szerint a migrációs krízis már élénkebben megmaradt a magyarság kollektív emlékezetében, ezért nem is időznék hosszan a kérdéssel, pusztán leszögezném: ez a kérdéskör is elvarratlan maradt, illetve az EU intézkedései itt is inkább ártottak, mintsem használtak. Az Európába igyekvő tömegekről tehát nem azért hallunk kevesebbet az utóbbi években, mert elfogytak, hanem mert a sorban következő válság, a világjárvány elnyomta a bevándorlással kapcsolatos híreket. 

A koronavírussal kapcsolatos válságok kezelésé­ben az EU megint csak elégtelenre vizsgázott: nem észlelte időben a problémát, nem avatkozott be, és mikor már az egész fejlett világban oltottak az euró­pai vakcinákkal is, az uniós polgárok még mindig védtelenül álltak. Hasonlóképpen sikertelennek mondható a járvány mentén kibontakozó gazdasági válság uniós kezelése: a hatalmas hírveréssel, tagállami pénzből létrehozott forrásokból például hazánk még semmit nem látott, mert kormánya nem enged a nyílt társadalom genderlobbijának. Végül említsük meg az Ukrajnában dúló háborút, amelynek kimenetele bizonytalan, néhány tanulság azonban már biztosan levonható. Az EU vezetése vagy nincs tisztában Európa érdekeivel, vagy ha igen, nem képes hatékonyan érvényesíteni.