Demkó Attila írása a Mandiner hetilapban
Nyugat-Európában is furcsa időjárással köszöntött be a tavasz. Londonban is, Brüsszelben is szárazság volt és napsütés, tíz napon át egy szem eső sem esett. Mintha a világ kifordult volna magából: a két, általában nedves, tocsogós városban száraz volt az aszfalt, és nem fújt a szél. Az Európai Uniót elhagyó Egyesült Királyság fővárosa és az EU fővárosa másban is hasonlított. A finoman terjengő, de érezhető félelemben, amelyet nem magyarázhatott csak az ukrajnai háború vagy a járvány remélhetően utolsó nekirugaszkodása.
Európa nyugati felén, akárcsak az Egyesült Államokban, ma rossz a hangulat. A vészesen emelkedő energiaárak már az alsóbb rétegek megélhetését fenyegetik. A középosztály magyar viszonylatban még jól él, de a lecsúszástól tart. Csak a társadalom teteje van biztonságban, de még azt is átjárja valamilyen meghatározhatatlan rossz érzés.
Brüsszel
A belga főváros felett egyetlen felhő sem úszik napokig, ege szinte olyan kék, mint egy mediterrán városé. A száraz melegben előkerül a rövidnadrág, megtelnek a teraszok, és jókedvű turisták isszák a méregdrága Hoegardent és a belga sörgyártás különlegességeit. A jókedv véget ér ezeknél az asztaloknál. A NATO és az EU hideg, modern épületeiben a napi jelentések életről és halálról szólnak. Katonák és tisztviselők szembesülnek olyan realitásokkal, amelyeknek a sajtóban a töredékét sem látjuk. Persze az egész képet ők sem látják, de vidám arcokkal a NATO-székház hatalmas üvegcsarnokaiban nem lehet találkozni. Az EU épületeinek hosszú folyosóin sem. A két nyugati integrációs szervezetet megremegtette a háború szele.
Vidám arcokkal a NATO-székház hatalmas üvegcsarnokaiban nem lehet találkozni”
Esténként aztán a katonák és a tisztviselők visszatérnek a szinte mindig Brüsszel keleti részén vagy a környező flandriai falvakban található otthonukba. Woluwe-Saint-Lambert és Woluwe-Saint-Pierre, Uccle, Kraainem, Bertem, Tervuren, de még a nem olyan közeli, gyönyörű Leuven felé is mennek a kocsisorok. A gondosan manikűrözött kert előtt aztán megáll az adómentesen vett BMW, Mercedes vagy Audi, a tulajdonos beballag a házba vagy lakásba, kikapcsolja a gyakorlatilag kötelező riasztórendszert, és általában folytatja, ahol abbahagyta: a háború híreivel.