Merkel mindig a korszellem, a Zeitgeist irányába fordult: nyilván ő sem gondolhatta komolyan, hogy integrálni lehet egymillió közel-keleti férfit, mégis megváltoztatta színeit a kérdésben: Plickert ezért „a hatalom kaméleonjának” nevezte őt előadásában.
Angela Merkel ifjúkorát elemezve Plickert felidézte, hogy apja szocialista lelkész volt, aki direkt költözött az NDK-ba, mert ebben hitt. Merkel tudott egyetemre járni, ahol jól teljesített, úttörő is volt – lelkészek gyermekei nem igazán ilyen gyermekkort éltek meg errefelé, de ő láthatóan ezt megtehette, utazhatott is. Ez volt Merkel „első élete”, amelyről keveset tudni, mégis nagy nyomot hagyott benne.
A semmiből lett sikeres politikus: Kohl nagyon támogatta, „lányának” nevezte, majd miniszter lett és egyre nagyobb hatalommal bírt, míg végül lelökte mentorát a színpadról. 2005-ben Merkel radikális gazdasági programmal nyert, de idővel egyre pragmatikusabb lett, újrapozicionálta az CDU-t, nem csak a politikai középre, de a balközépre mozdult el. A nukleáris energia ügyében egyenesen a zöld álláspontot tette magáévá.