A neoliberális globalizmus egyik utolsó bástyája omlott le, amikor kiderült, a neves nemzetközi szervezet politikai alapon manipulált eredményeket közöl az egyes országok versenyképességéről.
Oláh Dániel írása a Mandiner hetilapban.
A Világbank 2003-ban indította útjára a Doing Business című, évente megjelenő kiadványt, amely a világ mintegy 190 gazdaságát rangsorolja aszerint, hogy mennyire könnyen és zökkenőmentesen lehet az adott országban vállalkozást alapítani és üzleti tevékenységet folytatni. A felmérésben olyan tényezőkre tértek ki, mint a cégalapítás, az építési engedélyek beszerzése, az elektromos energiához jutás, a tulajdon bejelentése, a hitelhez jutás, a kisebbségi befektetők védelme, az adófizetés, a határokon átívelő kereskedelem, a szerződések kikényszeríthetősége vagy a fizetésképtelenség kezelése.
Az index, illetve a rangsor segítségével a Világbank elérte, hogy önmagát tegye a befektetőbarát reformok globális bírájává. A senki által meg nem választott elemzők képessé váltak arra, hogy a világ legnagyobb országaiban gazdaságpolitikai reformokat kényszerítsenek ki: a kormányok ugyanis elkezdtek egymással versengeni, hogy melyikük a legnagyobb reformer, a cégek legjobb és legnyitottabb barátja. Bevonzandó a külföldi befektetéseket, fontossá vált felkerülni a Világbank tíz legnagyobb bürokráciacsökkentőjének éves listájára is. E lista annyira rangos lett, hogy az országok külön stratégiát dolgoztak ki arra, hogy miként tudnának rajta előrelépni. India a 2015-ös 142. helyről 2020-ra a 63. helyre ugrott azáltal, hogy a rangsor kritériumainak megfelelően változtatgatta jogszabályait – szinte kijátszva a rendszert. A nagy ugrással egy időben az ország GDP-arányos beruházási rátája egyébként épp tartós csökkenő trendet mutatott.
Létrejött tehát egy olyan átfogó, nemzetközi rangsor, amely készítői szerint megbízható, adatalapú, objektív módon, egy tekintélyes szervezet égisze alatt pontos információkat ad a cégeknek arról, mely országokban érdemes befektetni. Az index nagy hatást gyakorolt az üzleti életre, ahogy azt a Cambridge-i Egyetem 2019-es tanulmánya is megállapította: egy kísérlet során a kutatók egy befektetői csoportnak különféle gazdasági és politikai rangsorokat mutattak meg több országra vonatkozóan. Azt találták, hogy a kedvezőtlen helyezés a Doing Business listán még akkor is elrettentette a befektetőket az üzleteléstől, ha egyébként minden más adat biztató képet festett az országról.
Folyamatos botrányok
2013-ban a Világbank igazgatótanácsa létrehozott egy független testületet, amely vizsgálata végeztével a rangsor megszüntetését javasolta. A Világbank jogi osztálya is kifejezte aggodalmát: szerinte a jelentés hajlamos figyelmen kívül hagyni azt, hogy a szabályozás sokszor nem bürokráciát jelent, hanem hasznos és értelmes szerepet tölt be. Kiemelték, hogy a jelentést készítő kutatók egyik fő információforrását a vállalati tanácsadók és ügyvédi irodák felmérései jelentik – azaz közel sem az országban működő termelővállalkozások. Ráadásul felmerült, hogy az országok nyomást gyakorolnak azokra a helyi szereplőkre, amelyeket a Világbank megkérdez. A szervezet vezetése a független testület szinte valamennyi ajánlását elutasította, és továbbra is a rangsort használta, hogy befolyásolja az országok gazdaságpolitikáját.
Ha hallgatnak a kritikára, talán nem érkezik 2018 januárjában egy még súlyosabb pofon. 2016 végén Paul Romer személyében új vezető közgazdásza lett a Világbanknak, s ő észrevette, hogy a listát politikai alapon manipulálják a készítők. A Nobel-díjas Romer tudományos következetessége hamar konfliktushoz vezetett. Meg is lepte a világsajtót a hír, hogy a szakember a saját intézményével szemben a sajtóhoz fordult, és elmondta, nem véletlen, hogy Chile versenyképességi helyezése a baloldali politikai vezetés alatt folyamatosan csökkent, a piacbarátabb alatt pedig folyamatosan javult, miközben érdemi gazdaságpolitikai változás nem történt az országban. A vezető közgazdász a The Wall Street Journalnek adott interjúban felvetette, hogy éveken át politikai nyomásgyakorlásra használhatták az elismert rangsort. „Szeretnék személyesen bocsánatot kérni Chilétől és minden más országtól, amely esetében téves benyomást keltettünk” – fogalmazott. Romer aztán lemondott, miután a szervezet vezetése tagadta a kritikákat, majd pedig megrendelt egy 2018-as ellenőrzést, amely nem találta jelét a politikai beavatkozásnak.
Kiderült a csalássorozat
Hiába követelte számos kutató és szervezet, hogy szüntessék meg a rangsort, a Világbank ezúttal is a probléma eltussolása mellett döntött. Egészen addig, amíg egy új külső ellenőrzés sokkoló eredményekre nem vezetett. Ennek hatására a szervezet változtatott, és egyelőre úgy tűnik, véget vet a projektnek.
Kiderült ugyanis, hogy nemcsak megbízhatósági és tudományos problémák vannak a rangsorral, hanem csalás is van a háttérben: a The Wall Street Journal szerint Kína, Azerbajdzsán, az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia adatait látszólag szándékosan módosították. A tizenhat oldalas világbanki vizsgálat szerint – amelyet a bank etikai bizottságának kérésére a WilmerHale ügyvédi iroda végzett el – Krisztalina Georgieva, a Világbank korábbi vezetője (ma a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója) közvetlenül járt közben azért, hogy Kína előrébb kerüljön a rangsorban. Mindezt épp akkor, amikor a bank az egyik legnagyobb részvényesétől, Kínától tőkét kívánt bevonni, s közben magas rangú kínai tisztviselők jelezték is az aggályaikat Jim Yong Kim Világbank-elnöknek, hogy a rangsor nem tükrözi pontosan az ország gazdasági reformjait.
A jelentés szerint a Doing Business 2018-as kiadásában Kínát csalással tartották a 78. helyen, valójában a 85. helyre csúszott volna vissza, ráadásul Georgieva az utolsó pillanatban személyesen lépett közbe, miután az adatokkal való trükközés sem vezetett a kívánt eredményre. A The New York Times szerint 2017 októberében, a jelentés publikálása előtt Krisztalina Georgieva személyesen ment el a rangsort készítő elemzőcsapat vezetőjének otthonába, hogy kapjon egy példányt a friss jelentésből, és meg is köszönte, hogy sikerült megoldani a Kínával kapcsolatos problémát. A független ellenőrzés során készült interjún Georgieva nem tudta felidézni, hogy miért kellett elmennie személyesen munkatársa otthonába, amikor az irodájában is megkaphatta volna a kiadványt.
Az is kiderült, hogy a 2020-as Doing Business szaúd-arábiai adatait is manipulálták, miután szaúdi kormánytisztviselők elégedetlenségüket fejezték ki országuk korábbi helyezéseivel és azzal kapcsolatban, hogy a felmérést végző csapat nem ismerte el a hazájuk reformjait. Ezért aztán magas rangú világbanki vezetők, köztük a Doing Business jelentés egyik létrehozója, Szimeon Gyankov volt bolgár pénzügyminiszter utasította a felmérést készítő csoportot, találjon módot az adatok megváltoztatására, hogy ne Jordánia legyen az első a legnagyobbat javítók listáján. A csapat így több kategóriában is pontokat adott Szaúd-Arábiának. Gyankov elmondta, hogy az adatok megváltoztatására vonatkozó kérés a Világbank két magas rangú tisztviselőjétől érkezett.
Érdekesség, hogy a jelentés szerint Gyankov arra utasította munkatársait, hagyjanak figyelmen kívül három azerbajdzsáni reformot, amely javíthatta volna az ország pontszámát. A jelentéstevők szerint több alkalmazott úgy nyilatkozott, hogy Szimeon Gyankov személyes ellenérzéseket táplált az országgal szemben – nem hitte el, hogy valósak a reformok. A független jelentés egyébként mérgező környezetről is beszámolt a banknál, kiemelve, hogy a bolgár szakember azt mondta kollégáinak, vannak barátai az etikai bizottságban, így meg fogja tudni, ha panaszt tesznek ellene. Ő 2020 tavaszán végül elhagyta a bankot; Paul Romer szerint a jelentésben megfogalmazott megfélemlítések valósak voltak. Mint a Nobel-díjas közgazdász fogalmazott, ő nem kívánt többet Krisztalina Georgievának jelenteni, ezért a nyilvánossághoz fordult, hogy kirúgassa magát. Több munkatárs egyébként jelezte, nyomást gyakoroltak rá az adatok manipulálása céljából.
Paul Romer a legfrissebb botránnyal kapcsolatban az AFP-nek adott interjúban elmondta, gyanakodott arra, hogy hasonló manipulációk történnek, és amikor észrevételeket tett Chilével kapcsolatban a vezérigazgatónak, az leplezni próbálta a gyanús jeleket.
A király meztelen: a neoliberális globalizmus vége
Megítélésünk szerint a Doing Business elsősorban a jól ismert neoliberális gazdaságpolitikát kényszerítette ki azzal, hogy versenyeztetni kezdte a világ országait. A gazdaságról alkotott egyoldalú képe csak a nemzetközi befektetők szempontjait vette figyelembe: nem véletlenül nem ért pluszpontot, ha egy országban nőnek a bérek, csökken a szegénység, gyarapodik a népesség, javul a környezeti fenntarthatóság, vagy erősödik a pénzügyi és ipari szuverenitás, azaz a válságállóság. Márpedig a koronavírus-válságból való kilábalás és a következő évtizedek világgazdasága épp ezeket a szempontokat értékeli fel. A Világbank a rangsorral neoliberális puha kényszerítőeszközt működtetett, viszont előszeretettel hangoztatja az ezzel konfliktusban álló bevonó, fenntartható növekedés fontosságát. A rangsor még az üzleti környezetet sem képes árnyaltan vizsgálni: csak a kormányzati szabályozásra fókuszál, a makrogazdaságról, a politikai stabilitásról, a munkaerőpiacról, a bűnözésről egy szó sem esik. Üzenete annyi, hogy mérsékelni kell a vállalati szabályozást, és adókat kell csökkenteni, mert az mind csupán költséget jelent. Az már nem merül fel, hogy szabályozási és adópolitikai eszközökkel akár képzett munkaerőt vagy kiváló infrastruktúrát lehet felépíteni
a vállalatoknak.
A tudományba vetett bizalmat is rombolja, hogy komoly tudományos kutatások is felhasználták elemzéseikben a rangsor hamisított adatait. Ez ráadásul nemcsak rossz gazdaságpolitikai döntésekre, de a rangsor kijátszására is ösztönözte az országokat. Szakértők szerint itt az ideje, hogy a jobb kormányzás és átláthatóság mellett érvelő szervezet saját magával kezdje a megújulást.
Nyitóképen: A közgazdaság-tudományi Nobel-díjas Paul M. Romer. Fotó: AFP / Christine Olsson / TT News Agency
Kiderült, a kormány a szakmai érdekképviseleti szervezetekkel történő előzetes egyeztetés nélkül hozta meg döntését egyes külföldi munkavállalók foglalkoztatásának megszünéséről.
„Magyarország jövője szempontjából elengedhetetlen a kiszámítható gazdasági környezet és a forint stabilitásának megőrzése” – fogalmazott a miniszterelnök.
A Tisza-kormány tervei szerint a jelenlegi 27 százalékos áfakulcsot 5 százalékra csökkentenék.
Oroszország homlokegyenest szembemegy az Egyesült Államok elrettentési stratégiájával.
Nem csupán kelet-közép-európai összevetésben állunk jobban több országnál.
A szélsőjobboldali politikai erők térnyerése Romániában túlmutat a pártpolitikai versenyen. A befektetők, a hitelminősítők és az uniós partnerek számára a legfontosabb kérdés az, hogy az ország képes marad-e fegyelmezett, kiszámítható és Európa-kompatibilis gazdaságpolitikát folytatni.
A képviselő szerint „ekkorát még soha nem hazudott” a miniszterelnök.
A magyar válogatott szövetségi kapitánya megtartotta szokásos meccs előtti sajtótájékoztatóját.
