Első látásra ez egy kiegyensúlyozott és ésszerű véleménynek tűnik. Arra szólít fel, hogy lássuk meg az őrült ideológusokat jobbr és baloldalon egyaránt – és hátráljunk meg tőlük rémülten. Azt leszámítva, hogy Magyarország és Venezuela vonatkozásában semmi sem egyenlő e két furcsa rezsim között. A nyugat jobb- és baloldali szimpatizánsai között húzható párhuzam tehát
Az egyértelműség kedvéért nem kell helyeselni Orbán Viktor nézeteit (ahogy én sem), sem országát a woke-ellenes Új Jeruzsálemnek tekinteni (mert nem az) ahhoz, hogy hamisnak tekintsük Bremmer egyenlőségjelét.
A venezuelai Chavista-rezsim (Hugo Chávez és utódja, Nicolás Maduro alatt) Dél -Amerika legykori legvirágzóbb gazdaságát tette teljesen tönkre. A kétségbeesett kormány legújabb elkeseredett lépése az, hogy levág hat nullát a nemzeti valutáról, ezt pedig a hiperinfláció megfékezésében elért sikernek tekinti. Az emberi jogi helyzete borzasztó, és mondanom sem kell, hogy az ország demokráciája romokban hever.
Európai szempontból aggódnunk kell a magyarországi demokratikus normák megsértése miatt ( ezt például Alex Faludy dokumentálta az UnHerd számára). Egy párt és egy ember tartós uralma egy nemzet élete felett nem egészséges. Ennek ellenére nincs ésszerű alapja az összehasonlításnak a venezuelai rezsimmel – még úgy sem, ha akkor tekintünk ez utóbbira, mielőtt kitört volna a teljes borzalom.
Személy szerint én az emberi szenvedések mértékét hasonlítottam volna össze, nem pedig a nyugati Orbán és Chavista rajongók relatív fontosságát hangsúlyoztam volna.