Az életükért kampányolnak a romák – önkormányzati vezető a Mandinernek az oltásokról

Két olyan falu polgármesterével is szerettem volna beszélni a településük oltási hajlandóságáról, ahol a lakosság többsége roma – de nem vállalták a megszólalást. Ennek ön szerint mi lehet az oka, talán az, hogy ez kényes téma?

Nem tudom, de szerintem nem a téma jellege miatt: a járvány országos, sőt világprobléma, mindenkit érint.

A romák azonban kisebb arányban regisztrálnak, kevésbé bíznak az oltásban, mint a nem roma emberek.

Ez sajnos tény, míg országosan már az emberek több mint fele szeretne vakcinához jutni, a romák esetében ez 25–30 százalék.

Ez mivel magyarázható?

Mi talán

ami egyébként világjelenség. Nem egy romától hallottam, hogy azért nem engedi beoltatni magát, mert nem szeretne egy Bill Gates által szabadalmaztatott csipet a karjába, hogy azután Putyin irányítsa, és mondhatnék még hasonlókat. Az aggodalmak – persze nem az őrültségekre gondolok – bizonyos szempontból érthetőek is, hiszen a vakcinák kifejlesztése nem szokványos módon, hanem rohamtempóban történt, így kísérleti alanynak számítunk. Másrészt pedig olyan triviális okok játszanak közre abban, hogy kisebb a romák regisztrációs aránya, hogy többeknek nincs számítógépük, tabletjük, okostelefonjuk, nincs internetük, mert vagy nincs rá pénzük, vagy mert idősebbek, s képtelenek ezeket használni; ha pedig van is világhálójuk, nincs emailcímük. 

De azért minden komolyan vehető ember elmondja, hogy bár vannak minimális kockázatai az oltásnak, de még így is ezerszer jobban megéri beadatni, mint elkapni a vírust.

Ez így van, de nemcsak pletykaszintű portálok, bulvárkalapok, a Facebook, hanem például az Index vagy a 444.hu is arról számol be időnként, hogy kétségek fogalmazódnak meg egyes oltóanyagokkal kapcsolatban, az is olvasható, hogy nem mindegyik hatásos és szövődményeket okozhat. S gyakran előfordul, hogy a cikkek címei szenzációhajhászás és a több kattintás céljából fogalmaznak meg brutális állításokat, maguk az írások viszont már sokkal árnyaltabb képet mutatnak. Ám sok roma olvasó eddig már nem jut el, ők megragadnak a címeknél. Ne felejtse el, hogy a romák általában tanulatlanabbak, tájékozatlanabbak, emellett bizalmatlanabbak és sokkal fogékonyabbak a rossz hírekre. Így nem meglepő, ha sokan nem veszik rá magukat arra, hogy beoltassák magukat.

A bizalmatlanságuk miből fakad?

Nekünk, romáknak a választások során is névjegyzékbe kell vetetnünk magunkat, ha a parlamenti voksoláson nemzetiségi listára vagy kisebbségi önkormányzatra kívánunk szavazni, s már ez sem tetszik mindenkinek. Sokakban az oltási regisztráció is hasonló érzetet kelt. Arról nem beszélve, hogy nem kevesen

s felteszik a kérdést, miért kell kampányolni a járvány idején. Nem könnyű őket meggyőzni, hogy itt egészen másról, az egészségükről, életükről van szó. Persze szerencsére egyre többen megértik, hogy szükség van az oltásra, ám közülük nagyon sokan úgy vannak vele, hogy a kínai vagy az orosz vakcinát nem szeretnék, mert az bóvli.

Ezt honnan veszik?

A keleti oltóanyagok iránti ellenérzésük alapvetően a médiából táplálkozik. Persze egyes politikusok szépen megfogalmazzák, hogy ők nem oltásellenesek, de azt mondják, hogy amelyik vakcina nem kapta meg az Európai Gyógyszerügynökség engedélyét, az akár életveszélyes is lehet. Sok roma nem érti meg ezt a finom különbségtételt,

ezért inkább nem is kérik.

Ilyen állításokat az ellenzéki politikusok fogalmaznak meg. Úgy érzi, hogy az ő felelősségük tetten érhető a romák alacsonyabb arányú regisztrációjában?

Ez abszolút így van sajnos, s akkor is így gondolom, ha egyáltalán nem szeretnék direkt politikai állásfoglalást tenni. Én a szakemberek véleményére hagyatkozva vallom, hogy a vírussal szemben bármelyik vakcina jobb, még akkor is, ha nagyon kis arányban szövődményt okozhat, mert ugyanez előfordulhat az influenza elleni oltás esetében is, de ilyen alapon akkor is baja származhat az embernek, ha át akar menni a zebrán, az élet tele van kockázatos helyzetekkel. Ezért

ugyanakkor a hivatalos tájékoztatást sem tartom elégségesnek. Sok roma például azt sem érti meg, hogy az első oltás után még nem lesznek védettek, megtéveszti őket, hogy utána azonnal hozzájutnak egy dokumentumhoz, amely rögzíti, hogy megkapták a vakcinát, a plasztikkártya meg ráerősít erre. Utána pedig nagyon meglepődnek és megijednek, amikor azt hallják és látják, hogy már beoltott ember egy-két nap múlva kórházba kerül, ne adj’ isten meg is hal. Gyakran csak az emberek környezetében megtörtént tragédiákból tanulnak, de olykor még azokból sem.

Ön beoltatta már magát?

Két hete kaptam meg a Sputnik V-t, de már márciusban felhívott a háziorvosom, ám akkor nem kértem, mert még nem telt el három hónap a Covid–fertőzésemhez képest. Két hétig nyomtam az ágyat, de az édesapám sokkal rosszabbul járt, ő csaknem négy hónapot volt kórházban, ebből kettőt intenzív osztályon, egyet mélyaltatásban. Szerencsére túlélte, második hete van itthon, újra meg kellett tanulnia enni, járni, s még lélegezni is. Így amikor az oltási kampány során járjuk a településeket, én a saját családi tapasztalataimat is el tudom mondani arról, ez milyen szörnyű betegség.

Mikor kezdődött a felvilágosító kampányuk, s kik vesznek benne részt?

Hónapokkal ezelőtt szájmaszkokat, fertőtlenítőszereket juttattunk el a mintegy 1200 cigány önkormányzat közül néhány száznak, ennyire volt ugyanis csak lehetőségünk. Ezt követően, a tavasz elején elhatároztuk, hogy ennél tevékenyebben is részt veszünk az oltás propagálásában. A cigány önkormányzatoknak, illetve több száz civil szervezetnek küldtünk ki írásos anyagot, amelyben leírtuk az

lényegét, és megkértük őket, hogy segítsenek. A munka lényege, hogy a segítőinkkel együtt – akiket szakemberek közreműködésével alaposan felkészítettünk – személyesen keressük fel az ország száz leghátrányosabb településén lakókat és helyben próbáljuk meggyőzni őket arról, hogy vegyék fel az oltást. Aki igent mond, azt azonnal regisztráljuk is, hiszen van nálunk tablet. Házról házra járunk, de a falvak központjában pultokat is felállítunk. Kemény terepmunka ez, de ezt találtuk a leghatékonyabb megoldásnak. Ezenkívül bevetjük a médiát is, támogat bennünket még az aHang, a Dikh Tv, a Romnet, a Roma Sajtóközpont, a Civil Kollégium Alapítvány és a Rendszerszint is.

Hogy fogadják önöket, eddig hány embert tudtak meggyőzni?

Eddig mintegy háromszáz településen harmincezer embert értünk el, közülük mintegy tízezren regisztráltak. Ez is jó eredmény, de bevallom, kissé pozitívabb fogadtatásra számítottunk. Ám, hogy nem reménytelen az ügy, azt épp a községem, Tiszabura példája bizonyítja. A kampány megkezdése előtt nálunk is a lakosság legfeljebb harmada regisztrált, mára ezt a mutatót sikerült 50 százalék fölé feltornáznunk, a 60 év felettiek közül pedig mindenki be van oltva: az más kérdés, hogy közülük alig van roma, mert közülük nagyon kevesen érik meg a nyugdíjaskort. De ehhez tényleg be kell kopogtatni az emberekhez, érvelni, győzködni kell őket.

A kormánnyal felvették a kapcsolatot, kapnak állami segítséget?

Vecsei Miklós, a roma felzárkóztatási stratégia miniszteri biztosa az összekötő, aki támogat bennünket. Korábban szájmaszkok és a fertőtlenítőszerek vásárlására kaptunk 5–6 millió forintot,

Abban is bíztunk, hogy 1500 további tabletet is ad a kormány, amelyeket olyan gyermekes roma családoknak juttathatunk el, ahol eszközök híján nem tudnak a tanulók bekapcsolódni a digitális oktatásba. Sajnos itt csak az ígéretekig jutottunk el, az ITM végül nem lépett az ügyben. Ennek az okát azóta sem tudjuk, pedig nagyon nagy szükség lenne rá, így a diákjaink kicsit több mint a fele csak papír alapú tanításban vehet részt.

Ez elég érthetetlennek tűnik. Nem jártak utána, hogy miért nem jutottak hozzá az eszközökhöz, nem verték az asztalt?

Az ezzel a feladattal megbízott kollégánk többször írt levelet a minisztériumhoz, de mindig csak az volt a válasz, hogy még egy kis türelmet kérnek. Egy idő után pedig feladtuk. Persze mi is gondolkodtunk azon, hogy mi lehet ennek az oka. Az állami szervek leterheltsége mellett talán az, hogy az elmúlt években, még az előző roma vezetések idején meglehetősen sok botrány volt az ORÖ körül, számos negatív hírt kelt szárnyra az átláthatatlan gazdálkodásukról és arról, hogy elfolyt a nekik szánt pénz. S attól tartok, a múlt árnyéka továbbra is ránk vetül, többen nem biztosak abban, hogy jó helyre megy a támogatás, ha ezt az ORÖ kapja. Persze a 2019 októberében hivatalba lépett új vezetés – amelyet a Fiatal Romák Országos Szövetsége, Phralipe és a Roma Polgárjogi Mozgalom alkot – mindent megtesz annak érdekében, többek között épp az oltási kampányunkkal, hogy változzon rólunk ez a kép, de ez nem megy egyik napról a másikra.

A járvány egyszer véget ér, de attól az összes gond nem fog megoldódni. Felmérték, hogy milyen helyzetben vannak és lesznek a romák, s hogy milyen támogatásra van szükségük.

Már eddig is nagyon sok információval rendelkeztünk, de a terepmunka révén is sok mindent megtudunk. Emellett telefonos ügyeletet, egy operatív törzs 2.0–át is létrehoztunk az ORÖ-ben, ahol bárki be tudja jelenteni, ha a regisztrációval, oltással vagy a járványból adódóan bármi problémája van. Sajnos meglehetősen lesújtó a kép. A romák között van a legtöbb munkanélküli, a feketén vagy részmunkaidőben foglalkoztatott, tőlük a legkönnyebb megválni a munkáltatóknak, és ez sokakkal meg is történt. Emiatt rengeteg családnak került veszélybe a megélhetése, nem ritkán a napi betevő falat megszerzése, a karantén bezártsága is gondot okoz, a települési önkormányzatok sem tudnak mindig segíteni. Az ORÖ ahol tud, segít, de

nem támogathatunk minden cigány önkormányzatot, így ők sem képesek helyben segíteni. Persze az államhoz is fordulunk, gyakran az operatív törzset keressük meg. Sajnos a „vették a jelentkezésünket és majd intézkednek, addig viszont türelmet kérnek” stílusú válaszok mellett nem sok kézzelfogható dolog történik. De ez bizonyos szempontból érthető, az államnak most rengeteg teendője van, és a pénzt és az energiát elsősorban a védekezésre, az egészségügy fejlesztésére kell fordítani. Ha viszont lecseng a járvány, akkor a szociális feszültségeket sürgősen kezelni kell a kormánynak, hiszen nagy sok roma ember került kilátástalan helyzetbe.

Nyitókép: Farkas László Tiszaburán a Fejlődés utcában Túró Gusztávnénak segít regisztrálni, fotó: ORÖ