A kánontörő klasszikus liberális – Gerő András új könyvéről

A történész, ha napi publicisztika írására adja a fejét, mindig kell, hogy számoljon a lehetőséggel: a múlt feltárójából könnyen válhat botcsinálta – és tévedő – prófétává, és lehetséges, hogy évekkel később majd azzal a tudattal olvashatja vissza korábbi cikkeit, hogy „ezt bizony elszúrtam”.

Gerő András történésznek, a Habsburg Történeti Intézet igazgatójának kétségkívül nem lehetnek hasonló aggályai. Mozaik című friss könyvét olvasva ugyanis egyértelmű, hogy amit az elmúlt évek során – 2013-tól 2019-ig – publicisztikaként közölt a baloldali 168 óra hasábjaitól kezdve a konzervatív Kommentárig, máig megállja a helyét, maradandó és értékes. 

A szerző olyan ellentmondásos és izgalmas témákat boncolgat esszéiben, mint a forradalom mibenléte, Donald Trump megítélése, Marx öröksége, a Sorsok háza vagy a magyar-zsidó identitás.

már-már konzervatívnak ható: na nem a napjaink szólamai és szlogenjei irányába való elhajlás, hanem a józan észhez való elegáns ragaszkodás terén. 

A szerző korábban a Kommentárban közölt esszéjében 1848-49 esetében az eddigiekhez képest új, a történelmi folyamat egészét összefoglalóan jelző szóhasználatot javasol: emancipációs áttörésről beszél. Ezzel foglalja össze a társadalmi emancipáció, az államjogi emancipáció, a polgári emancipáció és a nemzeti emancipáció eredményeit. Donald Trump kapcsán a szerző bátran kritizálja az ENSZ-t, áll ki a nyugati értékek mellett a dzsihadizmust relativizáló modern értéksemlegességgel szemben, és méltatja a volt amerikai elnök Közel-Kelet politikáját. A sokak által talán a liberális kánonhoz sorolt szerző hivatkozásai között még a Magyar Idők is felbukkan.

Gerő viszont a legkevésbé sem fél kiállni amellett, amit Karl Marx máig sokak által vállalt intellektuális műveként mutat be. Itt újra közölt, 2013-as cikkében kérdéseket tesz fel az MTA azon állásfoglalása kapcsán, mely „aggályosnak” nevezte a közterületek Marxról való elnevezését. Ezzel ezen sorok írója biztosan nem értene egyet, de Gerő könyve csak azt bizonyítja: nagyon is van helye a vitának és a vélemények sokszínűségének a magyar közéletben, a hazai szellemi felhozatalt egysíkúként és leuraltként bemutató kritikák tévednek vagy torzítanak.

A szerző a Sorsok háza-projekt mellett is hosszasan és meggyőzően érvel. Bemutatja sajátos és úttörő elképzelését arról, hogy a zsidótörvények és a későbbi kommunista gazdasági berendezkedés között nem csak, hogy lehet, de kell is párhuzamot vonni, hiszen a többségi társadalom így értheti meg a kisebbségi zsidóság egyedi élményeit. Ezzel nem kell feltétlenül egyetérteni, elég annak megállapítása, hogy a felvetés provokatív, kánontörő és végtelenül merész. 

Persze ezen csak az lepődne meg, aki azt hiszi: ma nincsen intenzív szellemi tevékenység és ötletelés a kontinens keleti felén. Aki tudja, hogy

elégedetten és igazoltan teheti le Gerő András esszégyűjteményét. 

Gerő András: Mozaik. Magyar jelenidő és történelem. Budapest, Habsburg Történeti Intézet-KKETTKK, 2020. 387. o.

Nyitófotó: Thaler Tamás / Wikipedia