Mi teszi a valódi férfit? – Bedő Imre könyvéről

Bedő Imre, a Férfiak Klubjának alapítója ismert férfimotivációs sikeríró, akinek közérthető és a mai korszellemben forradalminak ható alapigazságai férfiak és családapák tömegeinek adnak útmutatást.

Legújabb könyvében, melynek címe Teremtő tűz, lefesti a városi férfiak mai képét,

„Hogyan szítható fel a hamu alatt pislákoló tűz? Hogyan izzik fel és lesz belőle világosságot, meleget, gyarapodást és biztos jövőt hozó teremtő tűz?” – teszi fel a kédést a szerző.

Könyvében számos kulcskérdést azonosít, amik szerinte felelősek a férfiideál meggyengüléséért, ezzel pedig a család meggyengüléséért.

Bedő kíméletlenül osztja meg véleményét, miszerint a „patriarchátus” nem valamifajta elnyomó, hanem egy a férfiakra is komoly felelősséget helyező rendszer. Célja nem az, hogy „[a férfiak] parancsai teljesüljenek és mindenki az ő kényük-kedvüknek legyen alárendelve”, ráadásul a szerző arra is rámutat, hogy nem mesterséges, hanem „közös tudat és tapasztalat szülte” dologról van szó. „Annak érdekében, hogy a társadalmi prosperitást elősegítsék, a kultúra és civilizáció tízezer év óta nemcsak motiválja, hanem tűzzel-vassal kötelezi a férfiakat a felelősségvállalásra”. 

A könyvnek eközben nagy értéke, hogy nem megy bele a manapság a jobboldali sajtóban gyakran megjelenő – egyébként értékes és fontos – feminizmus-krititkába, hanem helyette

A Teremtő tűzben megkapják a magukét a modern filmek is, amiért követhetetlen – és nem is követendő – férfimintákat népszerűsítenek. A filmekben iszákos, magányos férfiak, bugyuta mackók és szuperhősök váltakoznak. Bedő lányos apaként írja, hogy „a moziból kifelé jövet általában félórás magyarázatra kényszerülök. Próbálom felülírni, amit a film rombolt. Harcolok értük, mert egy abszolút nőellenes programozást kell semlegesítenem. Tudatalattijuk éppen azt kapta raktározásra, hogy a férfiakra nem lehet számítani, kevéssé kell bennük bízni. Egy nőnek általában mindent egyedül kell megoldania, a felelősséget egyedül kell vállalnia, a döntéseket egyedül kell meghoznia”.

Mint Bedő tisztázza: „Oyan férfire van szüksége, akiben megvan a belső erő, hogy családalapítás után megkérdőjelezhetetlenül ott álljon a vártán. Nem olyan fiúcska kell neki, aki a háromhónapos gyermeke mellett hisztisen szexért duzzog, szingli hobbijaiért oroszlán(kölyök)ként harcol, felelősségei elől a munkahelyére, a sportba vagy éppen a kolléganője ölébe menekül.”

Bedő

Itt kifejti, hogy „a hagyományos világban a férfinak rengeteget kellett tenni, hogy szexhez jusson. […] Akkor jutott egy férfi szexhez, ha megházasodott. Azelőtt nagyon szigorúan fogták a lányokat, és a lányok maguk is önös érdekből betartották a szabályokat”.

Mint Bedő érvel, régen a férfinak előbb kellett családalapítói minőséget nyernie, és csak utána nyerhette el egy lány kezét. Természetesen akkor is léteztek bordélyházak, de ezek nem borították fel a társadalom egyensúlyát. A Tinder világában a szex azonban nem, hogy olcsó, de egyenesen ingyen van, és korlátlan mennyiségben. Így a nők egyre kevésbé tudják megtartani a férfiakat a nemi közelség biztosításával, és a nők egyre értéktelenebbek a férfiak szemében.

A könyv azonban itt sem a nőket ostorozza, hanem önkritikával él:

Bedő könyve közérthető, hasznos és élvezetes olvasmány minden férfi számára, hiszen végső soron mindannyiunk célja a boldog – Bedőnél: derűs – élet, melynek kulcsa a család és az apaság.