Orbán népének Kádár kell

„Sokakat talán meglepett annak, a Hírklikk által is ismertetett felmérésnek az eredménye, amelyet a Policy Solutions és a Friedrich-Ebert Stiftung közvélemény-kutatók közösen készítettek a rendszerváltozás 30. évfordulója alkalmából. Arról kérdezték az embereket, hogy a Kádár rendszerben, vagy most élnek jobban. A Fidesz szavazóinak mintegy fele is arra voksolt, hogy Kádár idején jobb volt, mert kiszámíthatóbb volt az élet, és kisebbek a társadalmi egyenlőtlenségek.

Akik ma ismerik Orbán Viktort és csak a mostani, a személye körül kultuszt építő diktátort látják benne, valószínűleg már nem emlékeznek arra, mi történt, miután Orbánt másodszor is miniszterelnöknek választottak. A frissen megválasztott miniszterelnök 2010-ben, nyár végén, azzal ment Brüsszelbe, hogy majd idehaza szépen elengedi a hiányt. Azt gondolta, ebből oszt majd az embereknek, mert jó akart lenni (majdnem) mindenkihez.

De Brüsszelben nem örültek az ötletének. Az a csúnya portugál, a Barroso, akinek a nevére már alig emlékszik valaki, azt mondta a mi miniszterelnökünknek, hogy NEM. Nem engedheti el a hiányt. Innen számítódik minden. Például az, hogy 72 óra alatt kellett a gazdasági programot összerakni. Kapkodni volt muszáj, rögtönözni. Hazudni – ha úgy tetszik.

Pedig, ami Kádárnak összejött, azt akarta Orbán is. Hogy szépen emlékezzenek rá az emberek. Mindenből a legtöbbet kihozni. Mint János bácsi, akit kezdetben majdnem mindenki utált. Nem ok nélkül, valljuk be. Voltak viselt dolgai, '56 után főleg. De aztán szépen megjavult. Ő lett a mi János bácsink, és mi lettünk a legvidámabb barakk. Jobb volt ő nekünk, mint Brezsnyev, Zsivkov, Novotny, Gomulka, Honecker az övéinek. Ceausescuról nem is beszélve.”