A kereszténység működik, Jézus Krisztus nem bóvlit árul

Huszonöt év, hatezer gyermek, nyolcvanhárom gyermekotthon. Mi motiválja még?

A történetemet számokban is el lehet mondani, bennem viszont a sok kedves arc, a kacagás és a móka maradt meg leginkább, ez a sava-borsa a munkámnak. Jézus nem számolgatni küldött, hanem szeretni.

„Az a tiszta és tökéletes istentisztelet Isten szemében, ha valaki gondoskodik az árvákról és özvegyekről az ő nyomorúságukban” – így az Újszövetség. Hogyan talált rá az igazi istentiszteletre?

Egyszer egy néni hozott egy gyereket, akit az állomáson talált. Nálam hagyná, mondta. Maga találta, tehát a magáé, vigye haza! – válaszoltam. Mire ő: a férje elhajtja, ha hazaviszi. Engem meg a püspök fog elhajtani – kontráztam. Kezdődött a templomban a szentmise, arra kértem, üljön le, imádkozom, hátha a Jóisten megvilágosítja az eszét, és rájön, mit kell tenni a gyermekkel. Leültek, imádkozni kezdtem. Az aznapi evangélium így szólt: „aki egyet is a legkisebbek közül befogad, engem fogad be”. Megállt a levegő. Rájuk néztem, a kislány mosolygott rám, arra gondoltam, rendben, befogadlak, ha már ilyen szépen eljöttél. Úgy éreztem, ez Isten akarata.

1993-ban egy lakatlan kolostorba költözött be a gyermekekkel. Mit szólt ehhez a román hatalom?

Hamar jöttek a rendőrök, azt mondták, zavarjam el a gyerekeket. Azt feleltem nekik, hiába zavarom el őket, úgyis visszajönnek, és ha enni kérnek, meg fogom osztani velük, amim van. Addig állami monopólium volt a gyereknevelés, én meg civilként mozogtam a pályán, magyarul beszéltem, ráadásul katolikus pap is voltam. Ez kivert minden biztosítékot.

Volt olyan rendőr, aki a színfalak mögött megpróbált segíteni?