Átadták a kékfestést szellemi kulturális örökséggé nyilvánító dokumentumot

Ezt érdemes elolvasni: "A kékfestés története és technikája A kékfestés elődje a kelmefestés és a textilnyomás volt, mely technológiák már a 16. századtól léteztek. A kék szín elérésére a festőcsüllenget (Isatis tinctoria) használták, mely Európában őshonos festőnövény volt, amit Thüringiában és Franciaországban nagy területeken termesztettek. A 17. századi nagy földrajzi felfedezések során került behozatalra az indigó (Isatis indigofera) Indiából. Ez a festőnövényből előállított festőanyag színtartóbb, töményebb, jobb minőségű volt, így használata gyorsan elterjedt a posztó- és vászonfestésben. Ugyanebben az időben, szintén a felfedezéseknek köszönhetően, tömegesen jelentek meg Európában a mintás keleti anyagok, és velük együtt az úgynevezett rezervnyomású kelmefestő technika is. A 18. században a „Porzellan Druck” a porcelánok kék-fehér színhatását utánzó rezervnyomású kékfestést jelentette. A kékfestő kifejezést 1770-ben olvashatjuk először Bengely István pápai lakos panaszos levelében. A kékfestő előállítása két fontos munkafázisból áll: az első a mintázás szigetelőmasszával, a második a festés hideg indigócsávában. Az első lépésben az előkészített fehér vászonra mintafák (más néven nyomódúcok) segítségével vitték fel a szigetelőanyagot, a 'papot'. Ez száradás után elzárta a mintázott felületet a festéktől. Ez után merítették az anyagot az indigó, mész, vasgálic és víz alkotta festőcsávába. Mikor felhúzták a kelmét a levegőre, az oxidálódó indigókékre változott. Többszöri merítés és szellőztetés eredménye a különböző árnyalatú kékfestett szövet. Az így előállított vásznakról ezután savas fürdőben leáztatták a szigetelőmasszát és egyben fixálták a kék színt is. A végeredmény a mai is szemet gyönyörködtető kék alapon fehér (egyes esetekben színes) mintás szövet lett." http://www.kekfestomuzeum.hu/content/k%C3%A9kfest%C3%A9s-t%C3%B6rt%C3%A9nete-%C3%A9s-technik%C3%A1ja