Bolond lyukból – az Alapjogokért Központ sajtószemléje

Az Alapjogokért Központ szemléjében arról ír: „E heti szemlénkben mindenekelőtt bemutatjuk a modern kor amerikai politikusideálját, a latino származású Alexandria Ocasio-Cortezt: a nemrégiben minden idők legfiatalabb kongresszusi képviselőnőjévé választott hölgy hangzatos, de erőltetett pótcselekvésekkel tölti ki mindennapjait. Az ifjú, igen sértődékenynek tűnő hölgy a Newsweek beszámolója szerint ugyanis már az adminisztrációs hibákban „szexista rasszizmust” lát. Ocasio-Cortezt tévedésből, valóban véletlenül a képviselők házastársainak díszebédjére küldték – aminek szerinte csak egy magyarázata lehet: azért, mert ő nő. Emellett máskor gyakornoknak is nézték, de ezt fiatalságának szóló indirekt bók helyett rasszizmusnak titulálta: ugyanis a tévedés oka szerinte csak és kizárólag sötét, kreol bőre volt – mellyel egyébként közvetve azt is állítja, hogy fehérbőrűek nem lehetnek gyakornokok. De a képviselő-asszonynak nem elég, hogy telesírja a médiát vélelmezett kirekesztése miatt, „innovatív” javaslatokkal is előállt az elnyomó hagyományok letörése kapcsán. Szintén a Newsweek számolt be arról, hogy Ocasio-Cortez kezdeményezte a kontinens felfedezésére emlékező Kolumbusz-nap országos eltörlését, mert a felfedezés valójában az indiánok leigázásához vezetett – mely megjelölést sem az „innovátor”, sem a lap nem meri leírni, hisz az az USA-ban már politikailag inkorrektnek számít. A vénákba fecskendezett öncenzúra persze működik, a „múltat végképp eltörölni” jeligére pedig az óceán túloldalán is vevők egyesek.”

Az Alapjogokért arról is ír olvasóinknak: „Egy ideológiai ellenpólusa is akadt az ifjú demokrata képviselőnek, igaz, egy másik kontinensen. Az egyik konzervatív ausztrál szenátor (férfi!) ugyanis egy tényleg frappáns cselszövéssel haladt keresztül a progresszió barikádjain. Barry O’Sullivan ugyanis, kihasználva, hogy a genderlobbi szerint ma már mindenki olyan nemű, amilyen szeretne lenni, nőnek nyilvánította magát, hogy
küzdhessen az abortusz ellen. Aki – egyébként jogosan – azt kérdezné, hogy minderre miért volt szükség, annak felhívjuk a figyelmét: a szólásszabadságot elvileg védő liberálisok szerint a férfiak által nemzett gyermekek elvetetéséről csak a nőknek lehet véleménye, és ha egy férfi meg mer szólalni a témában, rögtön megpróbálják a nemére hivatkozva hitelteleníteni. O’Sullivan húzásával azonban zavart keltett az erőben: de persze megint nem ellenérveket, és nem is a logikai bukfenc kijavítását kapta válaszul, hanem még agresszívabb támadásokat. De hát tudjuk: a sarokba szorított vad támad, nem gondolkodik.”

A szemlében az is olvasható: „A rasszizmust állítólag ellenző haladók a Huffington Post cikkében nekiestek a fehér nőknek – érdekes, hogy egyes esetekben már megint számít a bőrszín. „Fehér nők, akik a saját érdekeikkel szembemenve a republikánusokra szavaznak” címmel számol be egy esetről a HuffPost, alapvetésként rögzítve, hogy „a fehér nők mindig is lelkes támogatói voltak az erőszakos fehér elnyomásnak, és most is a leghangosabb védői közé tartoznak.” Az „eredendő bűn” most nem merült ki pusztán abban, hogy a fehér amerikai nők (így általánosságban) a fehér patriarchális elnyomás kollaboránsai, hanem hogy egyesek közülük örökbe mertek fogadni fekete gyerekeket: ez ugyanis „kulturális és etnikai genocídium”. Ha van rajta sapka, az a baj, ha nincs, akkor az, na – mit nem értenek? A dilirollert megpörgették az Egyesült Királyságban is: a valójában csak a józan észtől független Independent cikke szerint ugyanis a rasszizmus nem csak az emberekre jellemző, hanem az erdőtüzekre is! Aki ezt olvasva azt hiszi, hogy káprázik a szeme, az téved: a napokban Kaliforniában tomboló tűzvész kapcsán valóban leírták a portálon, hogy válogat az áldozatok között, és a színesbőrűek közül többen válnak áldozattá, mint a fehérek közül. Próbálnánk józan ellenérveket keresni, de itt tényleg elfogynak a szavak: természeti jelenségek is lehetnek rasszisták. De megnyugodhatunk, az elmúlt évek tapasztalatai alapján ez nem a legalja, lesz még lejjebb is.”

Az Alapjogokért Központ arról is ír: „A szólásszabadság mellett a sajtószabadság sem annyira lényeges már a polkorrektség lelki vájárainak, ha konzervatívabb-jobbosabb felületekről van szó. „Egy ausztrál esküvői magazin bezárt, miután képtelen volt reagálni a felszólításokra, hogy támogassa az azonos neműek házasságát” – írja szenvtelenül ugyanis a brit lap. Történt ugyanis, hogy a magazi elvi-lelkiismereti okokból nem közölt képeket azonos nemű „házasokról”, azonban ennek következtében a hirdetők bojkottálták és csődbe ment. (Azért így elég rémisztő belegondolni az ausztrál hirdetési piac működési mechanizmusaiba ezek alapján, nemde?) A magyarázat persze kézenfekvő: a piac által diktált szabályok, gazdasági okok miatt bezárt egy lap, ilyen a kapitalizmus. Ja, ha mindez egy balliberáis újsággal történik, az a sajtószabadság sérelme – és ugye milyen kár, hogy nincs már Népszabadság...”

Kitérnek arra is: „És végül, de nem utolsósorban: a „nemi felvilágosítás” és „genderérzékenyítés”, valójában a gyerekek ellen elkövetett erőszakos merényletsorozat újabb epizódjairól számolt be nagy örömmel több külföldi portál is. A Slate például egy hatéves nemváltó kislány/kisfiú (?) „megható” történetén keresztül mutatja be, hogy a szülők hogy lehetnek jó „genderszövetségesei” a maguknak új nemi identitást kitaláló gyermekeiknek. Közben az iskolákban LMBTQ-történettel foglalkozó órákat szeretnének bevezetni aktivisták, az USA több könyvtárában pedig transznemű előadók tartanak témába vágó foglalkozásokat, például „tini pride-bulit” fiataloknak. Ez utóbbi meg is tette a hatását: egy kisfiú például úgy ment onnan haza, hogy szüleinek kijelentette, ezentúl „pucckirálynő, drag queen” szeretne lenni. A legvégére a legjobb: ezt az egész polkorrekt elmebajt meg is magyarázzák. No nem görcsösen, hanem – és ez a legijesztőbb – teljesen természetesen és őszintén. A kaliforniai Pasadena Star News véleménycikke szerint ugyanis a PC-beszéd nem más, mint az „udvariasság megvalósulása”, mely egy társadalom jólneveltségének és kellemének jele, fokmérője. Szerintünk viszont újságok csődbe taszítása, más véleményen lévők hol közvetlen, hol közvetett módszerekkel történő elhallgattatása, kötelező beszédmód előírása, egyes szavak eltöröltetése, a múlt le- és megtagadása, de legfőképpen kisgyerekek erkölcsi megrontása messze áll az udvariasságtól. Hatalmas különbség van ugyanis az udvariasság, illetve a valóság őszintétlen letagadása, az agymosás között. De Ön ne váljon agymosottá! Közeledik az influenzaszezon, a polkorrekt hírek átolvasásával „oltassa be magát” és váljon immunissá, ha nem a virtuális térben, hanem a rögvalóságban találkozna a PC-vírussal!”

Az Alapjogokért Központ szemléje itt olvasható.