„2012-ben, az alaptörvény beiktatása után szállt ki a Heti Hetesből. Miért?
Egy demokráciában lehet viccelődni a hírekkel. 2012 után már nem volt demokratikus a helyzet, és ez már cseppet sem vicces. Évekig őszintén, naivan hittem abban, hogy változás történik az országban, van értelme a véleményalkotásnak. A frappáns megmondásokkal igyekeztünk a jelenségek lényegére rávilágítani. De rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. Ráadásul beszorítottak a baloldalra, holott soha nem szimpatizáltam a szocialistákkal, bár baloldali érzelmű vagyok.
A csalódottság az oka, hogy a 2018-as parlamenti választások utáni kormányellenes tüntetésre már csak videóüzenetet küldött?
Úgy éreztem, muszáj megtennem mindazok nevében, akik át lettek verve, de ezt a forradalmat már nem nekem kell megvívnom, csak a szívemet tudom odarakni. Őszintén hiszem, hogy ami elkezdődik, annak vége is lesz, de mindannyian benne vagyunk a választási eredményben. Úgy látszik, az ország kompatibilis Orbán Viktorral.
A zaklatási botrányokra generációs különbségek mentén reflektálnak: a fiatalok elítélik, az idősebbek árnyaltabban látják a helyzetet. Hogyan viszonyul a #metoo-mozgalomhoz?
A problémát abban látom, hogy a #metoo-kampány megállt a hatalmukkal visszaélő férfiak leváltásánál, megszégyenítésénél, ráadásul valószínűleg félúton. Nem kívánok vért, még csak azt sem gondolom, hogy ezek az emberek ne lehetnének többé vezetők, szakértők, rendezők, politikusok. Az a bajom, hogy a valódi szembesítés, belátás és bocsánatkérés elmaradt.”