Példaként említette, hogy az ukrajnai konfliktus súlyosbodása esetén, ha frontországgá válna, Magyarországnak is jól jönne, ha létezne olyan rendszer, amely alapján ha a menekültek száma elér egy bizonyos szintet, az ország kérheti a többi tagország segítségét. Frank Engel szerint kvótaügyben „nem az a kérdés, hogy kötelező-e a rendszer, hanem az, hogy automatikus legyen”. Azt mondta: nem befogadni a menekülteket, nem európai magatartás. Nem lehet európai ország az, amely nem fogad be migránsokat. Úgy fogalmazott: „mindannyian migránsok voltunk”.
Frank Engel kitért arra, hogy hazája 1956 után sok magyar fogadott be, megjegyezve, „hosszú távon a kerítések nem jelentenek megoldást”. Teljes mértékben egyetért azokkal, akik azt mondják, hogy „meg kell védenünk a határainkat” – jelentette ki, ugyanakkor arról beszélt, a migránsáradat nem a kerítés vagy „a félelmetes légkör” miatt állt meg, hanem azért, „mert vége lett”.
Szerinte a kohéziós alapok forrásainak csökkentésénél reálisabb megoldás, hogy azt az államot, amely nem kívánja befogadni az érkezőket, további hozzájárulásra kötelezhetnék azon erőfeszítésekhez, amelyekkel „a világ stabilizálásához kívánna hozzájárulni az EU”. Ez azt jelentené, hogy azon sokmilliárdos összeg egy részét, amelyet Magyarország vagy Lengyelország kapna az uniótól, az EU visszakérné, hogy kiegészíthesse a fejlesztési programokat máshol támogató alapokat – mondta.