A hit egy őrült nagy belső küzdelem

„Van a Máté evangéliumban egy olyan vers, amelyik az egyik kedvencem, és amiért őszintén utálni tudom, hogy pártok, kormányok, döntéshozók, magukra aggatják a KERESZTÉNY címkét, arról beszélnek, hogy keresztény szellemiségben kell nevelni a gyerekeket ((((( vagy elhajtani a küszöbről a nincsteleneket (ld. október 2.)))))). Ez a vers így hangzik:

»Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni! Bizony, mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.« (Mt 6,1-6.16-18)

Mindig ez jut eszembe, amikor kiáll egy politikus, híresség, közösségi döntéshozó, hogy KERESZTÉNNYÉ nevelést követel, mert az a megoldás a XXI. század és úgy általában a világ minden bajára. Szóval tegnap is ez jutott eszembe, amikor Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter – aki nagyjából az egyetlen fideszeses vezető, akit tartok is valamire – kiállt és azt mondta, hogy „a kormány meggyőződése szerint a legtöbb, amit egy diáknak adni lehet, hogy jó keresztényt, illetve keresztyént és jó magyart nevelnek belőle.” Ugyanis a Krisztustól vett fenti idézet éppen arról szól, hogy a keresztény ember nem magára mutogatva, önön magával példálózva, hangosan kereszténységet ordítva hirdeti a megváltást és az örömhírt. Nem attól lesz valaki keresztény, hogy megtanítják imádkozni, vagy felmondani a hittani tételeket – vagyis nem attól, amit az állam törvényeken keresztül elvárhat, pénzek osztogatásával erőltethet.

A hit egy őrült nagy belső küzdelem. Ennek a végén mindenki megtalálhatja Istent, magától. A hit keresés. Egy olyan kereső út, amiben nincsenek rövidítések, nincsenek levágások, trükkök, tuti bevált módszerek.

Éppen ezért, ha mindenből egyházi iskolát csinálunk, kötelezővé tesszük a hittant, nem lesz több hívő. Ha az állam ezt az utat követné, az nem misszió lesz, hanem térítés tűzzel-vassal, kereszteshadjárat. Az iskola napi 6-8 óra, ahol fel lehet mondani a tankönyvi sorokat megértés nélkül is, mert van 18-16 másik óra, amikor ez a tudás épp úgy lappang a következő dolgozatig, mint a kovalenskötés vagy egy Ady-vers kívülről tudása.

Az iskolai kereszténység-oktatástól nem fognak többen templomba járni, nem lesz több keresztelő, de ami ennél is fontosabb, nem fognak többen a szobájuk rejtekén imádkozni a zárt ajtók mögött, ahogy kéretett.

Szóval kedves mindenkori, önjelölt keresztény és térítő kormányok! Ha Krisztus igéjét akarjátok hirdetni, akkor azt a tetteitekkel tegyétek: ne lopjatok, ne hazudjatok, ne kevélyeskedjetek, ne a pénzt kergessétek, ne fordítsatok hátat a nélkülözőknek! Na, látjátok, a hit egy nehéz küzdelem!”