Mindig ez jut eszembe, amikor kiáll egy politikus, híresség, közösségi döntéshozó, hogy KERESZTÉNNYÉ nevelést követel, mert az a megoldás a XXI. század és úgy általában a világ minden bajára. Szóval tegnap is ez jutott eszembe, amikor Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter – aki nagyjából az egyetlen fideszeses vezető, akit tartok is valamire – kiállt és azt mondta, hogy „a kormány meggyőződése szerint a legtöbb, amit egy diáknak adni lehet, hogy jó keresztényt, illetve keresztyént és jó magyart nevelnek belőle.” Ugyanis a Krisztustól vett fenti idézet éppen arról szól, hogy a keresztény ember nem magára mutogatva, önön magával példálózva, hangosan kereszténységet ordítva hirdeti a megváltást és az örömhírt. Nem attól lesz valaki keresztény, hogy megtanítják imádkozni, vagy felmondani a hittani tételeket – vagyis nem attól, amit az állam törvényeken keresztül elvárhat, pénzek osztogatásával erőltethet.
A hit egy őrült nagy belső küzdelem. Ennek a végén mindenki megtalálhatja Istent, magától. A hit keresés. Egy olyan kereső út, amiben nincsenek rövidítések, nincsenek levágások, trükkök, tuti bevált módszerek.
Éppen ezért, ha mindenből egyházi iskolát csinálunk, kötelezővé tesszük a hittant, nem lesz több hívő. Ha az állam ezt az utat követné, az nem misszió lesz, hanem térítés tűzzel-vassal, kereszteshadjárat. Az iskola napi 6-8 óra, ahol fel lehet mondani a tankönyvi sorokat megértés nélkül is, mert van 18-16 másik óra, amikor ez a tudás épp úgy lappang a következő dolgozatig, mint a kovalenskötés vagy egy Ady-vers kívülről tudása.