Az álgyermekvédő
Nem az együttérzés, a jobbító szándék vezeti, ő csak balhét akar, és el akarja hitetni mindazokkal, akik még hatása alatt kornyadoznak, hogy ezért is Orbán meg a kormány a hibás.
A világ folyását elnézve lehetne ez akár száz is, de a család.hu cikkében most csak tíz olyan dolgot sorol fel, amiben érdemes lenne példát venni a gyermekekről.
A gyermekek kimeríthetetlen energiákkal rendelkeznek, néha még nézni is fárasztó, ahogyan egy pillanatra sem képesek megülni a fenekükön. Mert ők még tudják, hogy a mozgás igazi örömforrás. Valahol és valamikor mégis ellustulunk, és a mozgás örömét felváltja a kanapé nyújtotta — igaz, kellemes — semmittevés.
Szülőként ez néha elég fárasztó, ugyanakkor érdemes emlékeztetni magunkat arra, hogy igenis kérdezzünk, és ne fogadjunk el mindent csak azért, mert azt egy, a ranglétrán felettünk álló személy mondja. A gyermekek még tudnak és mernek kérdezni.
Az élet végül is jó dolog, és azért van, hogy élvezzük. A munka az élet nagyon fontos része, de ha elfelejtünk játszani, ha elfelejtünk izgalmas, érdekes dolgokat kitalálni, akkor mire fel az egész, nem igaz?
Aki tartózkodott már huzamosabb ideig gyermek társaságában, az pontosan tudja, hogy az emberi képzelet elképesztő dolgokra képes, bármiből bármit varázsolhatunk vele. Lehet a szőnyegből tenger, belőlünk herceg, hercegnő, jegesmedve vagy divattervező. Legalábbis a gyermekek szemével nézve a világot. Felnőttként ez már nehezebben megy, de néha igazán megpróbálhatjuk elengedni magunkat.
Felnőttként nagyon vigyázunk arra, hogy ne bántsuk meg mások érzéseit, az elvárt módon viselkedjünk, és ez rendben is van így, hiszen ez a társadalmi együttműködés, együttélés egyik alapja. Ugyanakkor nem árt néha emlékeztetni magunkat arra a gyermekre, aki nem akart puszit adni az ellenszenves ismerős néninek.
Különösen a közösségi média uralta időben néha nem árt, ha eszünkbe jut, hogy néha tehetünk valamit csak úgy, szimplán a cselekvés öröméért is, anélkül, hogy azonnal megosztanánk a Facebookon vagy az Instagramon.
A súlyával állandó harcban álló felnőtt talán már nem is emlékszik arra, hogy egy fagylaltot vagy tortaszeletet úgy is meg lehet enni, hogy az embernek közben nincs lelkifurdalása. Tényleg van ilyen. Próbáljuk ki! Üljünk le és együnk, egyszerűen azért, mert jó!
Az emberi érintés, egy ölelés a legjobb fájdalomcsillapító, legyen szó fájós lábról, bevert könyökről vagy sajgó lélekről. Egy kis összebújás, egymás megölelése néha többet ér bármilyen orvosságnál vagy terápiánál.
Az embernél szülőként néha elszakad a cérna, és kiabál, amit aztán persze pár perc múlva már megbán, és aggódva gondol arra, vajon a gyermeke mit szól majd a kirohanásához. Annál nagyobb és kellemesebb a meglepetés, amikor rájövünk, hogy a nagy összekapás után pár perccel a gyerek úgy jön és bújik hozzánk, vagy poénkodik, mintha mi sem történt volna. Az ember ezt rosszabb pillanataiban akár az ő semmibevételének is veheti, pedig a dolog ennél egyszerűbb: tudni kell megbocsátani és túllendülni a dolgokon.
Kék törzsű fa? Háromkezű kígyó? Lila macska? Miért is ne! Néha nekünk sem ártana szabadjára engedni a kreativitásunkat, és olyannak látni a világot, amilyen a képzeletünkben, és nem olyannak, amilyen a valóságban. Még az is lehet, hogy boldogabbak lennénk — zárul a család.hu útmutatója.