A House of Cards mindenkit bemocskol

„Az a pletyka járja, hogy a House of Cards ötlete egy Margaret Thatcherrel folytatott heves vita után fogalmazódott meg önben. Igaz ez?

Nézze, politikai pályafutásom alatt nem egy nagy vitám volt, ezek közül pedig jópár olyan volt, amit Margaret Thatcherrel folytattam. Ha mindegyik után könyvet írtam volna, a könyvtárakban külön szobát nyitottak volna nekem. A politika nem a mimózák játéka, aki nem tudja elfogadni, hogy konfliktushelyzetbe kerül naponta akár többször is, az menjen el favágónak. Mindettől függetlenül, és most meg fog lepődni, a pletyka részben igaz. Volt egy emlékezetesen hosszú és keserű vitám a miniszterelnökkel, aminek során végig úgy éreztem, hogy méltánytalanul bánt velem. Rémesen fáradt voltam utána, de nem fizikálisan, hanem mentálisan, és mivel már régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy ideje lenne valami mást csinálni, ez a vita, illetve annak utóélete kapóra jött.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Margaret Thatcher sem ragaszkodott ahhoz, hogy továbbra is én legyek a kabinetfőnöke. Szóval ott ültem a kertben, a medence partján, és éppen egy könyvet olvastam, ami feldühített. Azt tudnia kell, hogy eszem ágában nem volt írással foglalkozni, hiszen én voltam a családfenntartó, miért mennék el egy ilyen alulfizetett szakmába, ugye, de a feleségemet annyira idegesítette, hogy folyamatosan kritizálom a könyvet, hogy addig piszkált azzal, hogy én sem tudnék jobbat írni, míg dacból még aznap este nekiláttam. Fogtam egy üveg bort, egy jegyzettömböt és egy tollat, és nekiláttam. (...)

Egyszer azt nyilatkozta, hogy nyolcévesen miniszterelnök akart lenni, aztán felnőtt. Nem gondolja, hogy tudat alatt Frank és Francis alakjában éli ki ezt a vágyát?

Nem hinném. Amikor megírtam az első regényt, már nagyon régóta dolgoztam a politikában, és most is részese vagyok ennek a világnak. 1989-ben biztos voltam abban, hogy a könyvet elolvasó kollégáim és kapcsolataim a büdös életben nem fognak velem szóba állni, hiszen magukra ismernek majd a karakterekből, de ennek pont az ellenkezője történt. Azt tudnia kell, hogy a politikusok imádják a rivaldafényt, azt, hogy velük foglalkozzanak, hogy a tévében mutassák őket. Az amerikai verziót elnökök, miniszterelnökök, képviselők is nézik, és abból kiindulva, amit nekem írnak emailben, imádják. Sőt, volt olyan kérés is, hogy te, Michael emlékszel amikor ezt és ezt csináltam, azt nem lehetne beleírni valamelyik évadba? Nem akartam én miniszterelnök lenni soha, higgye el.”