Igazságtételi jogalkotás

„A testület – a korábbi semmisségi törvények vizsgálatakor kialakított álláspontját követve – úgy ítélte meg, hogy a kivételes jellegű és egy különleges helyzet politikai és jogi kezelésének igényével elfogadott »igazságtételi« célú jogalkotás esetében a büntetőjoggal szemben támasztott alkotmányos követelményeket a semmisség jogintézményének sajátosságaira tekintettel kell érvényre juttatni.

Az Alkotmánybíróság döntése – és főként annak indokolása – olyan új elemeket tartalmaz, amelyek szinte példa nélküliek a magyarországi alkotmánybíráskodás történetében. Az egyik ilyen a nemzeti megbékélés szempontja: »a rendkívüli és nem ismétlődő helyzet kezelésére figyelemmel a jogalkotónak kellő szabadsággal kell bírnia a nemzeti megbékélés szempontjainak érvényre juttatása során, feltéve, hogy az Alaptörvény rendelkezései nem sérülnek«. A nemzeti megbékélést kiegészítették a társadalmi megbékéléshez fűződő közérdek fogalmával is: »az ügy lezárásához, valamint a társadalmi megbékéléshez fűződő közérdek szempontját az Alkotmánybíróság nem hagyhatta figyelmen kívül«. Az alkotmánybírák arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a különleges helyzet politikai és jogi kezelésének mércéje »nem lehet kizárólag az alkotmányos büntetőjog, amelyre hivatkoztak az indítványozók«.

A rendszerváltás óta a jogalkotó eddig összesen öt semmisségi törvényt alkotott. (...) Az Alkotmánybíróság szerint ezek a törvények egyértelműen a történelmi, politikai rendezést szolgálták azon az alapon, hogy az ítéleteket a szuverenitását vesztett, diktatórikus kormányzás alatt álló országban, függetlenségében korlátozott bíróság, a tisztességes eljárás követelményeit mellőzve hozta, illetve a bűnfelelősség alapját képező jogszabályok és a joggyakorlat sem az akkor hatályos Alkotmánynak, sem az elfogadott nemzetközi szerződéseknek nem felelt meg."