Merre áll a mérleg nyelve?

„Az Orbán-kormány mindig is a sokat hangoztatott »hazait« próbálta előnyösebb helyzetbe hozni a külföldi termékekkel szemben, ez azonban várhatóan nem tetszett az uniónak, hiszen ezzel Magyarország korlátozza az áruk, tőke és szolgáltatások szabad áramlását, aminek alapelvként való betartását a közösség, igen szűken és szigorúan értelmezi. A befektető bizalom visszaszerzése, mint kritérium pedig döntés elé állítja vezetőinket. A kormány eddig jól vette az unió által támasztott aggályok legyőzését és valóban késznek mutatkozott a kompromisszumra. De most felmerül a kérdés, hogy mi a fontosabb? A profil megőrzése és az önmagunkhoz való konzekvencia látszata vagy pedig a kilátások javítása? Utóbbinak nehézségei, hogy nincsenek az eddigiekhez hasonló pontról pontra történő kifogásolt elemek. Olivier Bailly (az Európai Bizottság szóvivője) szerint általánosságokat várnak el tőlünk.
 
Magyarország részéről azonban úgy fest betelt a pohár. Martonyi János külügyminiszter hétfőn arról beszélt a Parlamentben, hogy a kormány arra kérte Brüsszelt, tegye világossá pontosan mely kérdéseket tekinti előfeltételnek.
 
Mit fog reagálni az Unió? Elnézést kér, hogy beleszólt a bírói nyugdíjazásba vagy a jegybank függetlenségébe? Aligha.”