Erodálódás az MSZP-ben

„Szóval jelenleg úgy néz ki az MSZP, mint valami megtestesült társadalomellenes hirdetés. A fentebb leírtakra persze még sok minden rátesz egy-egy lapáttal. Gál Zoltán (1964 óta az MSZMP tagja) jellemezte pártjának fiataljait, mikor úgy fogalmazott: »Felnőtt egy generáció az MSZP-ben, amely mindent megtanult és ellesett, amit már régen el kellett volna felejteni«. És hát ha valaki tudja, mi mindent meg tudtak tanulni és el tudtak lesni, akkor az Gál Zoltán... Mondjon nekem valaki egy, csak egy olyan fiatal szocialista politikust, akit ki lehetne állítani akár csak a sajtótájékoztatók plexiállványa mögé, hogy hitelesen argumentálja bármilyen ügyben az ellenzéki álláspontot? Ki, ki lenne az? Molnár Csaba, Gyurcsány Ferenc famulusa? Ficsor Ádám? Ujhelyi, Botka, Tóbiás? Mesterházy? Ugye, viccelünk? Oda van írva a homlokukra, hogy »kompromittálódva«. Másik óriási problémája szerintem az MSZP-nek: annyiszor kiáltottak már farkast, hogy most már senki sem hisz nekik. Most újra ugyanahhoz a retorikai, kommunikációs fegyvertárhoz nyúlnak vissza, melyet az elmúlt 20 évben használtak, és amit a választók végül is 2010-re meguntak. Az antifasiszta retorika, a »barna veszedelem« folyton-folyvást történő emlegetésével - ld. Szabó Albert, Bácsfi Diána etc. - annyira lejáratták ezeket a szlogeneket, hogy amikor valóban elkezdett éledezni Magyarországon egy széles körű radikális jobboldali mozgalom, különösebb népszerűségvesztést nem okozott számukra, mikor Mesterházy Attila lefasisztázta őket. (Szavamat ne feledjem, de antifa-témában a szocik hitelességét az is erősen megtépázta, mikor Donáth László csukott ajtók mögött cigányozó MSZP-sekről beszélt, vagy Suchman Tamás kijelentette, hogy zsidó nem lehet az MSZP elnöke«.)

De hasonló a történet a Fidesszel kapcsolatban is. Ki ne emlékezne az 1998-2002 közötti jajveszékelésre a kéthetente ülésező Parlament, a kétéves költségvetés, meg a »Ház ellenzék nélkül is működik« kitétel miatt? Akkor nyilvánvaló módon csak az ördögöt festették a falra. Ilyen az önbeteljesítő jóslat: most már - ahogy Kósáné Kovács Magda lényeglátóan megfogalmazta - kétharmados többséggel tényleg el is működik a Parlament ellenzék nélkül. Hozzáteszem, hogy ez a frusztráció egyrészről a demokratikus magyar választójogi rendszer következményeiből (az MSZP 1994-es 33%-os listás eredményéhez 54%-os parlamenti többség dukált!), másrészt abból a tévképzetből fakad, hogy az MSZP még mindig megkerülhetetlen politikai erő. Már nem. Még fájóbb lehet a szocialisták számára, hogy nem csak nem megkerülhetetlenek, de már lépéshátrányba kerültek a valóságértelmezések területén is. Ezt - és egy íráson belül immáron a harmadik kádernek adok igazat - Mesterházy Attila tök jól leírta Házidolgozatában (»A társadalom jobbra tolódása« 16. oldal). Valóban: bár nem tudom, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, de tény: akkora társadalmi ellenállás bontakozott ki az elmúlt években a balliberális országvezetéssel szemben, hogy azzal már könnyen tudott »együttműködni« az időközben megizmosodott jobboldali média. És én elhiszem, mennyire idegesítő tud lenni, ha minden második héten egy gyurcsányos-káromkodós hangfelvétel vagy egy hagyómiklósos-wiesztjánosos riport landol a plazmatévék képernyőjén vagy az újságok címoldalán. Plusz Krakkó Ákosék még azt is felveszik, mikor a vidéki ex-téeszelnök felesége budira megy.”