Volt egyszer egy Reisebüro

1989 novemberében bontották le a berlini falat, legalábbis politikai értelemben – a fizikai valójában még sokáig megmaradtak a romjai –, ezért a következő év tavaszán úgy döntöttünk, meglátogatjuk a már nem teljesen kettéosztott várost. Emlékezetes kaland lett belőle. Akkor még nem volt se Booking.com, Airbnb, se internet, telefon se nagyon, ezért elbattyogtunk az NDK – talán egyetlen – utazási irodája magyarországi képviseletének Dimitrov (alias Fővám) téri irodájába, hogy szállást keressünk magunknak. Friss házasként, pályánk elején túl sok pénzünk nem volt, ezért hotel helyett magánszobát foglaltunk, úgy gondoltuk, a takarékoskodás mellett legalább megnézzük, milyen egy hamisítatlan kelet-berlini lakás. A Reisebüróban kifizettük a négy éjszaka árát – 2420 forintot perkáltunk le –, ennek fejében átadták a papírokat, és azt mondták, ezzel kell elmennünk a berlini irodájukba.

Vonattal utaztunk, egy éjszakát a vagonban töltöttünk, másnap rendben meg is érkeztünk az NDK fővárosába. A központban található Reisebüróban megkaptuk a vouchert, amelyre ráírták, hogy S-Bahnnal vagy U-Bahnnal juthatunk el Lichtenberg városrészbe, onnan pedig el kellett sétálnunk a Skandinavische Straße egyik házába (a pontos címet fedje jótékony homály).