Magyarországot és Latin-Amerika déli régióját látszólag nem sok köti össze, de az Alapjogokért Központ hamarosan a térségbe látogató delegációja úgy véli, hogy helyben is értelmezhető tapasztalatokat tud majd átadni.
Magyarország és a Déli kúpnak is nevezett régió között nemcsak a földrajzi értelemben vett távolság jelentős, hanem történelmi, gazdaságpolitikai és kormányzati szempontból is nagy különbségekről beszélhetünk. Magyarország többnyire sík területen fekszik a Kárpát-medencében, Chilét és Argentínát magashegység választja el, s a határról lélegzetelállító kilátás nyílik mindkét országra. Magyarországot meglehetősen egyenletesen lakják, Chilének és Argentínának hatalmas szinte lakatlan területei vannak délen, ahol valaha őslakos törzsek éltek. Chile és Argentína az 1810-es években ébredt fel a spanyol gyarmati uralom álmából, és nyolc évszázaddal Magyarország után indult el nemzetépítő útján. Argentína a 19. században elszántan igyekezett megvédelmezni sokkal ősibb hagyományait a Latin-Amerikában idegen megszállókkal szemben. Ettől az időtől kezdve a Déli kúp – Észak-Amerikához hasonlóan – az ígéret földje lett az elszegényedett és üldözött európaiak milliói számára, akik nyugalmat és jólétet kerestek a végeláthatatlan területen: olaszok, spanyolok, németek, zsidók érkeztek hatalmas számban. Mindez megkülönböztette ezeket az országokat északi szomszédaiktól, amelyek szegényebben, kiszipolyozva kerültek ki az európai gyarmattartók uralma alól. A vázolt eseménysor Magyarország demográfiai történetének fordítottjaként is értelmezhető. A magyar identitás alapjául szolgáló nemzeti mitológia szerint azután vette kezdetét az ország évezredes története, hogy Kr. u. 895 körül hét uráli nomád törzs telepedett le a Kárpát-medencében, részben az egykori római Pannonia provincia területén.
Országaink politikai rendszereinek alakulása sem különbözhetett volna jobban. Az 1920-as trianoni békeszerződéssel jócskán megcsonkított Magyarországot a második világháború után a szovjet birodalom kényszerítette rabságba, Argentína és valamivel később Chile viszont a diktatúra másfajta, jobboldali formái alatt tengődtek: előbbit Juan Domingo Perón és csatlósai, utóbbit pedig a vasmarkú Augusto Pinochet hajtotta igába. A három ország politikatörténeti útja később közeledett egymáshoz. Az utolsó katonai diktátor, aki Argentínát a peronista elvek alapján kormányozta, 1982-ben távozott hivatalából. Elindult a többpárti demokráciába való, rendkívül sikeres átmenet, amelyet csak a 2000-es évek elején bekövetkezett pénzügyi válság zavart meg némileg. Chilében Pinochet 1990-ben lemondott, ám az alkotmány, amelynek 1980-as elfogadását ő felügyelte, a baloldal felháborodására továbbra is érvényben van. Ezzel egy időben Magyarország is átesett a saját rendszerváltoztatásán, és maga mögött hagyta azt a szocializmust, amelyet Orbán Viktor kormányzásával ma már csupán azért szemlél a visszapillantó tükörben, hogy tudja, mit kell a jövőben elkerülnie.