A tapasztalat elnöksége

Amikor 2011 vízkeresztjén az Országház kupola­csarnokában Yves Leterme belga miniszterelnök átadta az Európai Unió Tanácsának elnökségét magyar kollégájának, sokan kísérték kételkedéssel az ünnepséget és az azt követő hat hónapos magyar elnökséget. Alig több mint fél éve volt hivatalban a kétharmados győzelmet hozó választást követően az a kormány Orbán Viktor vezetésével, amely gyakorlatilag az államcsőd széléről kormányozta vissza az országot. Sem költségvetési, sem politikai szempontból nem volt egyszerű az ünnepséget megelőző fél év. Az örökölt hétszázalékos költségvetési hiányt csak úgy lehetett kezelhetővé zsugorítani, hogy a kormány különadókat vezetett be, amely elsősorban a bankokat és a szupermarketláncokat sújtotta. A magyar piac természetéből adódóan az adó jelentős részét e cégek külföldi tulajdonosai fizették be, s gondoskodtak arról, hogy a kormánynak rögtön jelentős nemzetközi ellenszéllel szemben kelljen helytállnia.

2011. január hatodikán tehát egy olyan tagállam vette át történelme során először a soros elnökséget,amely számos kérdésben vitában állt az uniós intézményekkel. Az Európai Bizottság ellenezte a különadókat és a közmunkaprogramot, aggodalmát fejezte ki az igazságszolgáltatás reformjával kapcsolatban. Az Európai Parlament már előre megszűntnek nyilvánította a magyar sajtószabadságot az éppen csak hatályba lépő médiatörvény kapcsán, és antidemokratikusnak minősítette a még el sem fogadott Alaptörvényt.