Az újabb kitiltási „nukleáris csapás” elmaradt, ám az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége azért megtalálja a nyomásgyakorlás eszközeit. Elemzésünk!
Kacsoh Dániel és Szilvay Gergely írása a Mandiner hetilapban
Április 12-én David Pressman amerikai nagykövet egy tízperces budapesti sajtótájékoztatón bejelentette, hogy kitiltanak az Egyesült Államokból ötven személyt, köztük az orosz kötődésű Nemzetközi Beruházási Bank három tisztviselőjét, két orosz és egy magyar állampolgárt. Ahhoz képest, hogy előző nap a baloldali média politikusok lehetséges kitiltásáról cikkezett, ez a szankció meglehetősen enyhének bizonyult. A fejleményre az orosz nagykövetség kissé groteszk módon az 1956-os magyar hősöket emlegetve reagált, ami akár annak a jele is lehet, hogy nagyhatalmi diplomáciai proxiháború zajlik a fejünk fölött, néhány golyó pedig minket talál el.
Pressman nem sokkal korábban a Népszavának kijelentette: aggodalomkeltő, hogy Orbán Viktor miniszterelnök március elején Magyarország ellenfeleként azonosította az Egyesült Államokat, emellett azt is nehezményezte, hogy a kormány a háború ellenére sem távolodott el Oroszországtól. A Mandiner kereste, de nem találta a miniszterelnök állítólagos nyilatkozatát, amire a diplomata utalt; kérdésünkre, hogy milyen március eleji orbáni mondatokra gondoltak, a nagykövetség válaszában a Fidesz-frakció balatonfüredi zárt üléséről szóló sajtóértesülésekre utalt. Ezek szerint Orbán Viktor azt mondta: meg kell védeni a békepárti álláspontot Joe Bidenékkel és Brüsszellel szemben. Gulyás Gergely arra kérte a nagykövetet a kormányinfón, hogy ez ügyben ne sajtóértesülésekre hagyatkozzon.
A kormány a múlt héten úgy döntött, hogy kilép a Nemzetközi Beruházási Bankból. Orbán Viktor a péntek reggeli rádióinterjúban hangsúlyozta:
„nem engedjük, hogy belepréselje Magyarországot a háborúba”. Leszögezte: az alapvető értékeink is egyeznek, mint a kereszténység, a békére és biztonságra törekvés a szabadságra és a piacgazdaságra támaszkodva. Minden adva van egy jó együttműködéshez, de nagy a megosztottság az USA-ban, és demokrata párti elnökkel nehezebb az együttműködés, republikánus elnökkel könnyebb – jelentette ki a miniszterelnök. Ami a bejelentett szankciókat illeti, az USA által a Pressman-tájékoztató előtt néhány órával közzétett listán harmincnégy személy szerepelt, közülük csupán egy magyar állampolgárságú, s van osztrák, liechtensteini, ciprusi, orosz és üzbég név is.
Azt, hogy nem valamiféle oroszpárti, keletre tekintő Magyarország és a nyugati nagyhatalom közti konfliktusról van szó, az is mutatja, hogy a magyar kormány jó viszonyt ápolt Donald Trump republikánus elnök adminisztrációjával. Szijjártó Péter már sokszor elmondta, hogy az előző elnöki ciklusban voltak a legjobbak az amerikai–magyar kapcsolatok. David Pressman elődjének, David Cornsteinnek Orbán Viktor a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést adományozta távozása előtt.
hanem táboron belüli ideológiai feszültségről van szó, amire rárakódik a háború miatti ellentét. Ami kétségtelenül nem kis ellentét.
Forrásaink szerint a baloldal által előzetesen üdvözölt amerikai büntetés elmaradása mögött éppen az amerikai és a magyar jobboldal közötti kiváló, egyre szorosabb kapcsolat állhatott. Erre a kötődésre ugyanis még Joe Biden elnöknek és kormányának is tekintettel kell lennie. A valójában nem is hazánkat érintő amerikai szankciós lépés enyhesége épp demokrata párti körökben kelthetett némi visszatetszést, erre utal, hogy Dalibor Roháč, a washingtoni American Enterprise Institute vezető elemzője a Szabad Európának nyilatkozva egy magyar kitiltási lista lehetőségét említette. A korábban Soros-szervezetek körül is feltűnő, a Magyarországgal szembeni fellépést már régóta szorgalmazó elemző egy állítólag formálódó törvényjavaslat kapcsán azt mondta: „A lépés már régóta esedékes. Bár nem ez az első alkalom, hogy ez történik, az USA-nak sokkal erőteljesebben kellett volna reagálnia, amikor a korrupcióról van szó. Ez egy jó intézkedés, s valószínűleg az egyetlen nyelv, amelyet az Orbán-kormány megért.”
David Cornstein egyik utolsó interjújában, amelyet a Mandinernek adott a nagyköveti rezidencián, így fogalmazott: „Nem gondolom, hogy a magyar kormány tökéletes, és nem gondolom azt sem, hogy az amerikai kormány tökéletes. De ha mondanivalóm volt a magyar kormánynak azzal kapcsolatban, hogy én valamit másként tettem volna, arról összesen egyszer szóltam nyilvánosan. Ha úgy láttam, másként kellene tenni valamit, arról zárt ajtók mögött beszéltem. Volt, amiben eleget tettek a kérésemnek, volt, amiben nem. De egyszer sem mondtam, hogy akkor ezzel vége a barátságnak, inkább megpróbáltunk továbbra is együtt dolgozni. Ezt a megközelítést javasolnám annak, aki utánam jön.”
Ehhez képest Pressman, aki másfél évnyi interregnum után érkezett hazánkba 2022 szeptemberében, már a nyári szenátusi meghallgatásán nyilvánosan aggódott a magyar demokráciáért. Azt mondta: az értékelések szerint Magyarországon hanyatlik a demokrácia, a jogállamiság, de ez a kifejezés eufemizmus, elfedi azt a szándékosságot, ami az igazságszolgáltatás befolyásolása vagy a sajtószabadság szisztematikus leépítése mögött áll. Első fogadásán arról beszélt, hogy Magyarországnak az Egyesült Államokkal együtt kell elítélnie Vlagyimir Putyin orosz elnök háborúját, és egyértelműen támogatnia kell Ukrajnát. Mondhatnánk persze, hogy a magyar kormány mind a kettőt megtette, de nyilvánvaló, hogy mást értenek ez alatt Washingtonban és Budapesten.
Az Egyesült Államokat Magyarországon képviselő diplomata és a Fidesz-kabinet közötti feszültség nem előzmények nélkül való. A posztot 2010 és 2013 között betöltő Eleni Tsakopoulos Kounalakis például visszaemlékezéseiben arra intett mindenkit, hogy vigyázzon, mert Orbán Viktor személyesen igazán meggyőző. Távozása után sokáig nagykövet nélkül maradt az amerikai diplomáciai képviselet, ekkor mérgesedett el a viszony az ellenzékkel szinte parolázó André Goodfriend ügyvivővel. 2014-ben érkezett az új nagykövet, a valamivel visszafogottabb Colleen Bell. Ők képviselték az Obama-érát. Utána következett négyévnyi fellélegzés, s most ismét a jól ismert eszközöket alkalmazzák.
s a pragmatizmust félretéve erősen képviseli a progresszív ideológiai ügyeket, úgy beállítva, mintha azok alkotnák a nyugati álláspontot. Az Amerikai Egyesült Államok alapításától kezdve „hegyre épült városnak” tartotta magát, amely mintát ad a világnak, de azért e hozzáálláson belül is vannak fokozatok.
Joe Biden és külügyminisztere, Antony Blinken valamiféle visszavonulásként értelmezte Donald Trump négy évének külpolitikáját, és gyakorlatilag az USA világcsendőri szerepének visszaállítását ígérte, mondván, az „Amerika az első” jelszó magányossá tette az Egyesült Államokat. A Reuters már 2020 novemberében azt írta, hogy Washington globális szerepének Biden-féle helyreállítása Blinkennel kezdődik. A külügyminiszter 2021. januári kinevezésekor azt nyilatkozta: „Amerika vezető szerepe számít. A valóságban a világ nem szervezi meg önmagát. Ha mi nem kötelezzük el magunkat, nem vezetünk, annak az az egyik lehetséges következménye, hogy valamelyik másik ország próbálja meg elfoglalni a helyünket, de nem olyan módon, amely előmozdítja az érdekeinket és értékeinket. A másik lehetséges következmény a káosz. Egyik sem szolgálja az amerikai népet.” David Pressman tehát pusztán a főnökei stílusát és hozzáállását közvetíti, amiben egyesül az amerikai kivételességtudat, a nagyhatalmi szerep és a baloldali ideológiai agresszió.
A szankciós fejleményekről a fókuszt részben elvitte egy másik, szintén a nagykövetséghez kötődő esemény. David Pressman szervezett egy, a zsidó pészah ünnephez kötődő szédervacsorát, amelyre Nagy Ervin színművész, Heisler András Mazsihisz-elnök és mások mellett meghívta Gyöngyösi Mártont, az immár Jobbik–Konzervatívok néven futó párt elnökét, aki 2012-ben az Országgyűlésben azzal hívta fel magára a figyelmet – egyúttal közös tiltakozásba terelte az összes többi parlamenti pártot –, hogy felvetette a zsidó képviselők listázását. Szó szerint így fogalmazott: „itt lenne az ideje egy ilyen konfliktus kapcsán annak, hogy felmérjük azt, hogy az itt élő és különösen a magyar Országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára”. Később azzal magyarázta a széles tiltakozást kiváltó mondatot, hogy az izraeli–magyar kettős állampolgárokra utalt, ennek ellenére a neve az eltelt évtizedben szinte összeforrt a zsidók listázásának vállalhatatlan gondolatával.
Bár a Jobbik azóta nagy utat járt be a politikai palettán, tavaly még a Gyurcsány Ferenc dominálta baloldali választási összefogásba is beszállt, az előzmények tükrében a politikus meghívása az amerikai nagykövetségre, ráadásul egy zsidó ünnephez kapcsolódó eseményre erőteljes felháborodást váltott ki.
tiltakozott a Tett és Védelem Alapítvány, Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija, és az izraeli külügy is vállalhatatlannak nevezte a Jobbikkal való bárminemű érintkezést. Róna Tamás főrabbi így nyilatkozott a Mandinernek: „Az, hogy a Mazsihisz elnöke és a Jobbik-vezető együtt vettek részt egy ilyen eseményen, alapjaiban zaklatja fel a magyarországi valós, hívő zsidó közösséget.”
Az ominózus tájékoztatón Pressman felemás magyarázatot adott a történtekre a Magyar Nemzet munkatársának kérdésére: „Nem tudom, ön hány széderesten volt már, én életem első éveitől kezdve minden esztendőben részt vettem. És ilyenkor, általában az én házamban, erős viták folytak, párbeszéd folyt olyan ügyekről, mint az elnyomás és a szabadság. Az az európai parlamenti képviselő, akire ön célzott, nem annak ellenére, hanem éppen azért lett meghívva az én széderestemre, mert visszataszító, undorító, antiszemita és lmbtq-ellenes nyelvezetet használt, olyan nyelvezetet, amit mi offenzívnek tartunk, és amit ő azóta állítólag megtagadott. Jelentős dolog volt, hogy késznek érezte magát arra, hogy leüljön közénk, felvegyen egy kipát, körbevéve leszbikus, meleg és zsidó résztvevőkkel az asztalomnál, és beszéljen ezekről az ügyekről. Nagyon fontosnak gondolom, hogy párbeszédet folytassunk minden nézőpontot képviselő magyarokkal, még azokkal is, akikkel totálisan nem értünk egyet.”
Ebből az következik, hogy Gyöngyösi meghívása tudatos döntés, nem pedig hiba volt a nagykövetség részéről. További adalék, hogy a Jobbik-elnök személyében egy virtigli ellenzéki politikussal ült asztalhoz az Egyesült Államokat képviselő diplomata, ami nem elhanyagolható szempont. Ez a lépés pedig kifejezetten aggályosnak mondható azután, hogy fény derült a demokratákhoz köthető forrásból – hivatalosan mikroadományokból – az ellenzéki kampány segítésére érkező, négymilliárd forintnyi támogatásra.
Ugyancsak a belpolitikai folyamatokba való beavatkozásnak értékelhető az, hogy néhány hete az amerikai nagykövetség pénzügyi támogatásával indított plakátkampányt a Nyugati Pályán csoport. A Ruszkik haza feliratú plakát nyíltan párhuzamot von 1956 Magyarországa és 2023 Ukrajnája között, illetve öles betűkkel szerepel rajta a következő szöveg: „Béke akkor lesz Ukrajnában, ha az orosz megszálló hadsereg kivonul.”
Bár a párhuzam sántít, az üzenet világos:
Ennek propagálására pedig pénzügyi forrásokat is szán szövetségesünk. Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője szerint ebből is arra lehet következtetni, hogy „a Biden-kormány a magyar társadalomra is próbálja ráerőltetni a háborúpárti álláspontot, legalábbis látványosan foglalkozik a témával”.
Érdekes adalék, hogy a plakátkampányt egy, a hazai baloldalhoz erősen kötődő vállalkozás kivitelezi. A Flow PR kommunikációs ügynökség kezeli a Nyugati Pályán közösségimédia-felületet is, a csoport 2020. februári alapítása óta 139 millió forintot költött hirdetésekre. A Flow PR amúgy a korábban Privy Council Tanácsadó Kft. néven működő Splendidea Communications Kft. divíziója. A Privy 2010 előtt stratégiai tanácsadóként bedolgozott a kormánynak, s alkalmazta a Demszky Gábor-féle fővárosi vezetés is.
Somogyi Zoltán, a Flow PR egyik résztulajdonosa volt az SZDSZ-tagja, megalapította a Political Capital nevű, a Gyurcsány-érában a Nemzetbiztonsági Hivatalnak is dolgozó agytrösztöt, adott tanácsot a balra húzódó MDF-nek, feltűnt Márki-Zay Péter Amerikából pénzelt mozgalma környékén, mostanság pedig éppen a Jobbik háza táján, hiszen tanácsadóként és elemzőként a pártközeli Civitas Intézetnek dolgozik. A Civitasban tevékenykedik Gyöngyösi Márton hivatalos EP-asszisztense, Szélpál Szilárd, továbbá a volt ellenzéki képviselő Kész Zoltán és a CEU-alapító Teplán István közgazdász is.
Az amerikai nagykövetség kommunikációja körül tehát szintén a magyar ellenzékhez, illetve a Gyurcsány-kormányokhoz köthető szereplők tűntek fel.
Lmbtq-ügyekben jártas emberi jogi szakember
David Pressman a Brown Egyetemen szerezte meg alapszakos diplomáját, majd a New York-i Egyetemen tanult jogásznak. Foglalkozott ruandai népirtási ügyekkel, majd a radikális baloldali Southern Poverty Law Centerben dolgozott gyakornokként. A Clinton-kormányban sajtóreferens volt, majd Madeleine Albright külügyminiszter tanácsadójaként tevékenykedett. Barack Obama elnöksége alatt a nemzetbiztonsági tanács egyik igazgatója lett, a háborús bűnök és népirtások elleni fellépés volt a felelősségi területe. Ezután a belbiztonsági tárca államtitkárává nevezték ki, majd felért kormányzati pályája csúcsára: nagyköveti rangban vitte országa ENSZ-nagykövetségén a különleges politikai ügyeket, része volt az Észak-Korea negyedik atomrakéta- kísérlete utáni szankciók elfogadásában, rengeteg tárgyalást folytatott az orosz és a kínai féllel. Egy San Franciscó-i meleglap, a Bay Area Reporter szerint Joe Biden egy lmbtq- ügyekben jártas, személyesen is érintett emberi jogi szakembert küldött nagykövetnek Budapestre. Pressman az ngó-k világában is otthonosan mozog: alapító igazgatója George Clooney és felesége, Amal családi alapítványának, illetve Clooney-val, Brad Pitt-tel és Matt Damonnel együtt társalapítója a Not on Our Watch nevű szervezetnek is.
Amit Pressman művel, az a magyar belügyekbe való beavatkozás
Magyarics Tamás, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Amerika Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa
David Pressman unortodox módon viselkedik: a nagykövetek ugyanis általában a két ország közötti kapcsolatok elmélyítését szokták szolgálni, ám az ő esetében nem ez tűnik az elsődleges célnak. Amit művel, az a magyar belügyekbe való beavatkozás. Nyilvánvaló, hogy nem önállóan, hanem az utasításoknak megfelelően cselekszik; abban lehet mozgástere, hogy milyen eszközökhöz nyúl. Az emlékezetes plakátfinanszírozást például nem valószínű, hogy a külügy legfelső szintjén hagyták volna jóvá. Az USA persze sok ország belügyeibe beavatkozik pénzügyi-gazdasági eszközökkel és a titkosszolgálatok által, de az, hogy ennyire nem ad a formaságokra sem, szokatlan. A sajtótájékoztató kevesebb volt, mint amit vártak, a tálalás sokkal nagyobb horderejű volt, mint a bejelentett tény. Tudnunk kell azonban, hogy szövetségesek az ilyen kitiltási ügyeket nem szokták nagy dobra verni. Ha nyíltan teszik, az politikai kommunikáció, ami ebben az esetben a magyar kormányra való nyomásgyakorlásként értelmezhető. Nem tartom szerencsésnek ezt a fajta politizálást, ráadásul sok mindent túldimenzionálnak. A demokrata kormányzat és külügy tudatosan akarja a nyomást Magyarországra helyezni. Mindeközben a háttérben kiváló a NATO-együttműködés, csak ez kevéssé jelenik meg a nyilvánosságban: néhány éve például légibázist nyitottunk. Az orosz gazdasági függés ügyében fel lehet hánytorgatni az amerikaiak felelősségét is, hiszen olyan helyzetbe hoztak minket a hidegháború elején, hogy az oroszoktól kellett energiahordozót vásárolnunk, és erről nehéz lecsatlakozni, ők sem tudnak jobbat mondani. Úgy tudom, gazdaságilag rendben van minden: a külügyminiszter nemrég amerikai üzletemberekkel is találkozott, akik minden tekintetben elégedettek voltak. A Fulbright-programra is megemelték a magyar támogatást, azaz a kulturális csere rendben van. A szembenállás ideológiai különbségekből fakad, például abból, hogy Magyarország nem akarja átvenni a szélsőséges woke- és lmbtq-szemléletet, s ez irritálja a Demokrata Párt balszárnyát. A magyar kormány ráadásul sikeres társadalompolitikai víziót kínál, Floridában hasonló a politika – nem véletlen, hogy Novák Katalin meglátogatta Ron DeSantis floridai kormányzót. Mindezekkel együtt az Egyesült Államok és Magyarország alapvetően stratégiai szövetséges.
Nyitókép: David Pressman az érkezése után tartott sajtótájékoztatón a Liszt Ferenc repülőtéren 2022. szeptember 2-án
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
„Az Egyesült Államok magas rangú tisztviselői nem akarnak harmadik világháborút, de úgy gondolják, hogy az oroszok sosem fogják átlépni azt a bizonyos határt” – véli a volt orosz elnök.
Megrázó hírek láttak napvilágot az Egyesült Államokban.
A háború kezdete óta ez a 15. KFC-étterem, ami most megnyílt Ukrajnában.
Az Egyesült Államok több bombázót küld, miközben kivonja a térségből a repülőgép-hordozóját.
A voksolni szándékozók nagyjából fele már leadta a szavazatát Amerikában: a szavazás hagyományos napjára túl lesznek mindenen?
Mi lesz az LMP-vel a Csárdi-ügy után? Mit gondol Magyar Péterről és rajongóiról? Merre tovább, zöldmozgalom? Mi várható az amerikai elnökválasztáson?
A felhasználók nem győznek köszönetet mondani a szervezőknek és a beszélgetésben résztvevőknek, hogy mertek vitázni Európa békéjéről.
