Különös, éppen Szent Patrik napja van, amikor ezeket a sorokat írom, ír filmről írni Szent Patrik napján, úgy képzelem, helyénvaló dolog, különösen, ha az ember olyan filmről írhat, mint A csendes lány. Az idei Oscar-mezőny mellőzöttjei között két olyan ír premier is van, ami messze felülmúlja az éves átlagot, az egyik A sziget szellemei, amelyről már korábban beszéltünk, a másik A csendes lány, a nagyjátékfilmes rendezőként most debütáló Colm Bairéad (kál’m böréjd, ha magyarítani szeretnénk az ír hangzást) lenyűgözően szép alkotása, az első ír nyelvű film, amely eljutott az Oscar-jelölésig.
És mielőtt a filmről beszélnénk. Milyen szokatlan, különös, ősi, milyen misztikusan csengő ez a kelta gyökerű nyelv!
A ritka pillanatokban, amikor angolul szólal meg valaki A csendes lányban, összerezzenünk, mintha félálomból ráznának fel, annyira feszes és hűvös az angol az írhez képest.