A mögöttünk hagyott év most még talán kevéssé látható módon, de tektonikus változásokat indított el világszerte, mind gazdasági, mind politikai, mind kulturális értelemben. A gazdasági egyensúlytalanság következményeit már évtizedek óta nyögi Európa, most azonban a politikai térben végbemenő változások, a 21. század minden korábbinál élesebben látható blokkosodása is tetézi a kontinens bajait. A koronavírus-járvány lassú lecsengése, a február 24-én kirobbanó orosz–ukrán háború, a brüsszeli elefántcsonttoronyban meghozott téves és ártó döntések, az Európának jelentős károkat okozó szankciók, az ennek nyomán egekbe emelkedő árak, az Európai Unió intézményrendszerét is megroppantó baloldali korrupciós botrány, majd végül a soha nem látott kihívásokat hozó energetikai krízis egyenként is embert próbáló feladatok sorát zúdította a nyakunkba. A 2022-es év „hét csapása” a politikailag instabil országokban tovább fokozta a bizonytalanságot. Az öreg kontinensen kormányválságok robbantak ki, megbízhatatlanul működő koalíciók jöttek létre, sokszor államok maradtak érdemi döntéshozatal nélkül – jobb esetben csak ideig-óráig – a válságok sorának következtében.
A hetes szám titokzatossága évszázadok, sőt évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget: legyen szó a hét bő és hét szűk esztendő ciklikus váltakozásáról, a hét főerény és a hét főbűn mibenlétéről vagy akár a hét vezérről, ez a szám hol kedvező, hol kedvezőtlen jelentéstartalommal ruház fel időszakokat. A 2022-es a legtöbb mutató alapján biztosan nem jó évként fog bevonulni az emberiség történelmébe, éppen ellenkezőleg: az utolsó hét csapást és az apokaliptikus hangulatot idézi majd a krónikákban.