Alvajárók bizonyossága

Egy pillanatra azt hihette volna az ember, hogy a közbeszédet szigorúan ellenőrzése alatt tartó német médiaflotta zászlóshajója, a liberális Süddeutsche Zeitung hirtelen megvilágosodott, és hajlandó szembenézni egy eddig általa jobbára ignorált alapproblémával. A lap egyik véleménycikke ugyanis első mondatában egyszerre említi az alvajárás és a migráció kifejezést a szilveszteri zavargások kapcsán, amikor petárdákkal és tűzijáték-­rakétákkal támadtak a migránsnegyedekben feladatukat végezni próbáló német tűzoltókra, mentőkre és rendőrökre. Aztán gyorsan jön a kijózanodás pillanata, mert kiderül, hogy a szerző szerint nem az az alvajárás, ahogy a német véleményformálók és döntéshozók többsége évek óta kezeli a kérdést. Nem, a lap szerzője szerint az az alvajárás, hogy egyáltalán kapcsolatot mernek teremteni a migráció kérdése és az utcai harcokat idéző szilveszteri képek között. Constanze von Bullion cikke ezzel nem tett mást, mint újfent félreérthetetlenül illusztrálta, mennyit akar, mer megérteni az őt körülvevő valóságból a német véleményformáló elit jelentős része.

Ráadásul az erről zajló német politikai vitára pillantva egyáltalán nem tűnik úgy, hogy a pártok alapvetően valóságtagadó hozzáállásában radikális változás állt volna be. Talán az verte ki a biztosítékot a lap szerzőjénél, hogy a 2015-ös kölni tömeges zaklatásoktól eltérően most nem kellett négy napig várni, amíg ki merték mondani, hogy az elkövetők többségükben csoportokba szerveződött, fiatal migránsok.