Átlépkedni a férfiszíveken

Farkas Anita írása a Mandiner hetilapban.  

Itt van ez a kis vékonyka és a klasszikus értelemben véve nem is szép fiatal nő, Holly, aki bájos romlottságával úgy csavarja el a körülötte lévő férfiak fejét, hogy azok még évek múlva is csak utána sóvárognak vigasztalanul. A helyszín New York, az időpont a negyvenes évek eleje, a történet írója a világ fővárosának egykori bulikirálya, Truman Capote, akinek az élete éppen olyan szabálytalan és zárójeles volt, mint amilyen szabálytalan és zárójeles sorsot juttatott a szereplőinek. Például ennek a bizonyos, a férfiszíveken könnyedén lépkedő, előszeretettel füllentgető, ám nagyon szerethető Holly Golightlynak, akit a legtöbben bizonyosan nem a Capote-­kisregényéből, hanem annak filmes feldolgozásából ismernek. Az Audrey Hepburn imázsváltását elősegítő, Blake Edwards rendezte moziban (Álom luxuskivitelben) ugyan meglehetősen bugyutára lúgozták az eredetileg sokkal karcosabb sztorit, az erőltetett hepiendről nem is beszélve, a világnak többnyire ez a változat maradt meg az egyetlen és igaziként.

A Radnóti új bemutatója viszont éppen hogy nem az 1961-es romantikus vígjátékot veszi alapul, hanem a Capote-mű Richard Greenberg jegyezte színpadi adaptációját. Ezt azért fontos leszögezni, mert a sötétebb tónusokra nem árt nézőként felkészülni, bár valószínűleg az jár a legjobban, aki hozzám hasonlóan – a filmet nem láttam, a könyvet nem olvastam – elvárások és viszonyítási alap nélkül ül be Valló Péter rendezésére. Az utóbbi évek radnótis premierjeihez képest nem szól akkorát, de ennek oka biztosan nem a két főszereplő, Sodró Eliza és Rusznák András játéka; mindketten nagy lelkesedéssel igyekeznek élettel megtölteni Holly, illetve a hősszerelmes író, Fred figuráját. És itt van a bökkenő. Az igyekezet lehetne az egész előadás kulcsszava is; a díszlettől (Khell Csörsz) a jelmezen (Kálmán Eszter) át minden flottul ki van találva, minden alak nagyon karakteres, minden mozdulat, szó, mondat a helyén van, az egészből valahogy mégis hiányzik a lélek – talán éppen e precizitás miatt. A mellékszereplők nagy része ráadásul mintha egytől egyig valamiféle bizarr felnőttmeséből ugrana át egy-egy jelenet erejéig, különösen igaz ez a náci Rusty Trawler (Nagy Márk) teljesen elnagyolt, ezért a közönséget tökéletesen hidegen hagyó szörnyfigurájára, a kínos házibuli-jelenetet pedig jobb egyszer s mindenkorra elfelejteni.