Nyitóképen Scholz és Habeck: hogyan tovább, német vezetők? (Fotó: AFP/DPA/Michael Kappeler)
Két hír a német vasútról. Az egyik, hogy május 11-én először ment „női vonat” Münchenből Berlinbe – kizárólag női személyzettel. Látványos píárakció volt ez, megfelelő médiavisszhanggal. A másik hír: márciusban a vonatok 42 százaléka késett. Arról szól már a vicc, hogy az állandóan bombázott Ukrajnában pontosabbak a vonatok, mint Németországban. De talán már nem is vicc ez.
E két hírnek van egymáshoz köze: a valódi problémák megoldása helyett
Németországban ezekben az években inkább ideológiai képzetekkel foglalkoznak.
Valódi probléma: nincs áram, nincs gáz, jön a tél. Valódi megoldás: újra bekapcsolni az atomerőműveket, gázt kinyerni a repesztéses (fracking) technológiával – Németországnak jelentős gázvagyona van, amelyet fel lehetne használni. De nem, ehelyett politikailag korrekt akcionizmus van. A repesztés ideológiailag tilos, mert állítólag rombolja a természetet. Így inkább folyékony gázt vesznek az Egyesült Államoktól – amelyet repesztéssel termeltek ki. Atomenergia: tisztán, olcsón termelhetnek sok áramot – de ideológiailag az is elfogadhatatlan, inkább a leállított szénerőműveket indítják újra. Azok ugyan ártanak a klímának, hiszen szennyezik a levegőt, és kevésbé hatékonyak.
A szocdemek, zöldek és liberálisok kormánykoalíciója a hivatalba lépéskor eldöntötte, hogy leállít három atomerőművet. Már csak három működik – egykor tizenhét volt belőlük –, és azoknak is le kellett állniuk december 31-ével. Időközben Olaf Scholz szocdem kancellár felvetette, hogy mégis meg kellene hosszabbítani a működésüket, de a Németországi Szociáldemokrata Párt (SPD) elnöke, Saskia Esken ellenezte az elképzelést. (cikkünk online publikálása idején már valószínűbb, hogy mégsem állnak le év végével az atomerőművek - a szerk.)
Könnyű felismerni annak a trendnek a forrását, hogy racionális helyett ideológiai válaszok születnek. A forrás: a zöldek.
Minden párt csak velük akar kormányozni. És ezért mindig meghajolnak a zöldek nyomása előtt. Különösen szomorú példa volt nemrég a Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnökének, Friedrich Merznek azon döntése, hogy visszalépett az amerikai konzervatív szenátorral, Lindsey Grahammel való találkozástól. Hogy miért? A rendezvényre két „vitatott” német személyiség is meg volt hívva: Henryk Broder publicista és Joachim Steinhöfel ügyvéd, aki sikeresen küzd a jog eszközeivel a közösségi médiabeli véleményszabadságért, s akit a balosok és a liberálisok jobboldalinak címkéznek föl.
Merz eddig az eltörlés kultúrájának ellenfeleként pozicionálta magát, de most önmagát sikerült törölnie.