A májusi uniós csúcs egyszerre szólt az Oroszország elleni hatodik szankciós csomagról és a hazánk által kilátásba helyezett vétóról. Fontos nemzetgazdasági érdekek forogtak kockán, a vétójog pedig minden tagállamot megillet – a fejleményeket mégis méltatlan hisztéria kíséri.
Dobozi Gergely írása a Mandiner hetilapban.
Május végén döntött az Európai Unió legfőbb, a tagállamok állam- és kormányfői részvételével működő döntéshozó szerve, az Európai Tanács: Oroszországot a szankciók hatodik hulláma fogja sújtani az EU részéről az ukrajnai háború miatt. A szankciók célja általánosságban, hogy fokozódjon a Moszkvára és Minszkre gyakorolt nyomás, az elvárás pedig az, hogy Oroszország végül elálljon a fegyveres erőszaktól. Az Európai Tanács tagjai arról állapodtak meg, hogy a szankciócsomag a továbbiakban kiterjed az Oroszországból a tagállamokba szállított nyersolajra és kőolajtermékekre is, a csővezetéken szállított nyersolajra vonatkozó ideiglenes kivétel biztosítása mellett.
A kivétel beiktatása a szankciócsomagba jelentős részben a magyar érdekérvényesítésnek tudható be. Tekintettel arra, hogy az Európai Unióról szóló szerződés világosan kimondja, hogy az Európai Tanács a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó kérdésekben egyhangúlag határoz, a magyar álláspont ezúttal is megkerülhetetlen. Márpedig Magyarország miniszterelnöke még május elején megüzente az EU csúcsintézményeinek, sőt az egész európai közvéleménynek: a hatodik szankciós csomag eredeti formájában, totális jellege miatt, nemcsak Magyarországnak, de az unió egészének is nagyobb kárt okozna, mint Oroszországnak. A magyar álláspont nyilvánvalóvá vált: ha kell, Budapest él az uniós jogból fakadó eszközeivel, és vétót emel a hatodik szankciós csomag eredeti formájával szemben.
De nem élt. Megjegyzendő, hogy a vétójog az Európai Tanács kontextusában inkább politikai, mintsem jogi fogalom. A konszenzusos döntéshozatal során ilyen jogosultságot – az egyetértéstől való tartózkodás jogát – a tanácsi ülésen lehet gyakorolni, erre viszont ténylegesen nem került sor. Ehhez képest a magyar kormánnyal szemben kritikát oly lelkesen megfogalmazni kész kommentátorok és politikusok kommentjei özönvízszerűen lepték el az európai és a hazai közvéleményt.
Néhány diplomáciai botrányt kavaró szélsőség: Karl Pachner, az ORF online tartalmakért felelős igazgatója a Facebookon háborgott a magyar vétópolitikával összefüggésben, ízléstelenül és rosszindulatúan boncolgatva a magyar miniszterelnök egészségi állapotát. Katarina Barley, az Európai Parlament szociáldemokrata alelnöke az MDR Aktuellnek adott interjújában nyilatkozta szintén a vétópszichózis közepette azt, hogy Magyarországot meg kellene fosztani szavazati jogától az Európai Unióban.
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Az ukrán hadsereg vezérkara természetesen mindent megmagyarázott.
Az ukrán beszámoló alapján akkora bajban van Putyin hadserege, hogy lovakat vesznek igénybe a katonák.
Célba ért Orbán Viktor és Szijjártó Péter terve.
A terjeszkedés állítólag Ukrajna egész területét és a balti országokat érintené.
A szombati nap legolvasottabb hírei a Mandineren.
Valójában az fáj a Politicónak, hogy Magyarország is megúszta az európai gigahitelt.
Már a szomszédban sem hisznek az ukrán csodában.
A Mészáros Lőrinc részvényeivel bennfentes kereskedő tőzsdespekuláns ma „közönséges bűnözőnek” nevezte Orbán Viktort.
