A kivétel beiktatása a szankciócsomagba jelentős részben a magyar érdekérvényesítésnek tudható be. Tekintettel arra, hogy az Európai Unióról szóló szerződés világosan kimondja, hogy az Európai Tanács a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó kérdésekben egyhangúlag határoz, a magyar álláspont ezúttal is megkerülhetetlen. Márpedig Magyarország miniszterelnöke még május elején megüzente az EU csúcsintézményeinek, sőt az egész európai közvéleménynek: a hatodik szankciós csomag eredeti formájában, totális jellege miatt, nemcsak Magyarországnak, de az unió egészének is nagyobb kárt okozna, mint Oroszországnak. A magyar álláspont nyilvánvalóvá vált: ha kell, Budapest él az uniós jogból fakadó eszközeivel, és vétót emel a hatodik szankciós csomag eredeti formájával szemben.
Vétóval élni tehát korántsem barbarizmus – épp ellenkezőleg, az eszközre az európai kultúra sajátjaként tekinthetünk”
De nem élt. Megjegyzendő, hogy a vétójog az Európai Tanács kontextusában inkább politikai, mintsem jogi fogalom. A konszenzusos döntéshozatal során ilyen jogosultságot – az egyetértéstől való tartózkodás jogát – a tanácsi ülésen lehet gyakorolni, erre viszont ténylegesen nem került sor. Ehhez képest a magyar kormánnyal szemben kritikát oly lelkesen megfogalmazni kész kommentátorok és politikusok kommentjei özönvízszerűen lepték el az európai és a hazai közvéleményt.