Amikor ezeket a sorokat írom, a nemzet még mindig nyakig mártózik abban a történelmi sikerben, amelyet labdarúgóink arattak a ködös Albionban, felülírva a legoptimistább várakozásokat is. Mire a cikk megjelenik, valószínűleg csökken az eufória, ám a sporttörténelem lapjain ott marad a diadal, bennünk pedig az a katartikus érzés, amit csak hazáját szerető ember élhet át, s amely nem ismer sem gúnyt, sem határokat.
Hogy mire képes a sport, azt nem kell többé magyarázni, elég visszautalni arra az össznemzeti örömre, amit együtt megéltünk. És milyen jó, hogy végre ezen a téren is kijut nekünk az örömből! Kezdjük tanulni, hogy újra olyan országban élünk, amely tényező, amelynek nem csak a múltjában vannak igazán dicső elemek, de jelen tettei közt is sok elismerésre méltót találni – és van, igazán van jövőképe.
Sikeres évek állnak mögöttünk, s az a szintlépés, amelyet a labdarúgásunk elért (reméljük, tartós lesz!), bár szimbolikusan is erőteljes, csak egy azon látványos elemek közül, amelyek jellemzik ezt a korszakot. Merthogy mi, magyarok egyre inkább megéljük, hogy nem kell feltétlenül a múltba révednünk ahhoz, hogy büszkeség fogjon el minket, ugyanígy meríthetünk napjaink eredményeiből is. Megannyi kulturális teljesítmény járul hozzá ehhez, amelyek közül csak egy ragyogó eredményekben gazdag területet említünk: világraszóló sikereket ér el a magyar filmművészet. A kulturális nagyberuházások nemcsak álmok maradnak, hanem megvalósulnak, és olyan eszmeiség, olyan koncepció körvonalazódik mögöttük, amely tovább növeli értéküket. Sorra érkeznek jelentős tudományos eredmények, igazi példaképek élnek közöttünk. S ha már szóba került a sport, ne felejtsük el, a focin kívül is van élet, de még milyen! Budapest e napokban ismét vizes világbajnokságot rendez, a föld harmadik legnagyobb horderejű sportseregszemléjét – rövid időn belül másodszor. Az egyetemi szféránk most alakul át (végre), és alkot olyan struktúrát, amely által képes lesz felvenni a versenyt a nemzetközi (elit)térben is.
Az elmúlt évtizedben a gazdasági integrációt célzó együttműködésből egy a tagállamait ideológiai alapon szankcionáló, saját hatásköreit a végletekig bővíteni kívánó intézményrendszer alakult ki.
A szuverenitásunk, a kultúránk, a nemzetállami hatásköreink megvédése az európai jobboldal pártjainak közös érdeke – mondja Harald Vilimsky, az Osztrák Szabadságpárt európai parlamenti képviselője.
Ebből legfeljebb ellenzékváltás lesz, ha egyáltalán. Kacsoh Dániel írása.
Vadim Szkibitszkij szerint Ukrajna bátorsága és áldozatvállalása többéves előnyt adott Európának.
Oroszországnak ki kell vonulnia a megszállt területekről, és mindent meg kell tennünk azért, hogy Ukrajna a nyugati országok családjában maradjon – mondja Mateusz Morawiecki. A volt lengyel kormányfő az orosz–ukrán háború mellett uniós zsarolásról és a júniusi EP-választás tétjéről is beszélt exkluzív interjúnkban.
Egyre több, Európában tevékenykedő kínai kémre derül fény, azonban nem egyszerű leleplezni őket. Peking pedig igencsak kreatív.
Az „Izrael-ellenes tüntetők” miatt végül le kellett takarni az alkotást.
A Spezia magyar válogatott labdarúgója újra játékba lendült, s lapunkkal tudatta: a németországi Európa-bajnokság után is Olaszországban szeretne maradni. Elárulta, mi motiválja a rekorddöntés mellett, s hogy látja a szerepét Marco Rossi csapatában.
