Újra román ostrom alatt a vásárhelyi magyarság

Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban.

Marosvásárhelyen, a román–magyar konfliktusok frontvárosában az 1948-ban államosított, majd a kétnyelvű Unirea Főgimnáziumnak adott épületet korábban sikeresen visszaszerezte a Gyulafehérvári Főegyházmegye a Dorin Florea vezette önkormányzat próbálkozásai ellenére. A 2014–15-ös tanévben újraalapították a magyar nyelvű Római Katolikus Teológiai Líceumot az Unirea magyar osztályainak zöméből, és megkapták a szecessziós épületegyüttes egyik felét – a főépületben maradt az Unirea, immár túlnyomórészt román iskolaként. Utóbbi azonban nem nyugodott bele a helyzetbe, ezért a megyei prefektúra és szélsőséges román szervezetek eljárást indítottak a magyar intézmény ellen, az Országos Korrupcióellenes Ügyészség pedig a főtanfelügyelő és a líceum igazgatója ellen vizsgálódott, esetenként a diákokat is vegzálva. 2017 augusztusában feloszlatta az iskolát a táblabíróság, az osztályokat pedig átsorolták a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba a tanárok, a diákok, a szülők és a magyar közvélemény óriási felháborodására.

A Magyar Szülők Szövetsége és a romániai magyar politikusok kiállása, valamint az anyaországi politikai nyomás eredményeként megoldás született: a magyar külügy közölte, hogy addig vétózza Románia OECD-tagság iránti kérelmét, amíg Bukarest meg nem oldja az iskolaügyet. A román kormány sebtében összetákolt minisztériumi rendeletével így újraalapították az iskolát II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum néven – ugyanazzal a rendelettel egy ortodox intézményt is létrehoztak Temesvárott –, és a közvélemény megnyugodott. Azonban már egy évre rá ismét megtámadták az újraalapított iskolát, a marosvásárhelyi bíróság alapfokon érvénytelenítette a rendeletet, idén tavasszal pedig a bukaresti legfelsőbb bíróság jogerőre emelte a döntést.

Érthető tehát a magyar közösség aggodalma, sőt félelme, noha új szelek fújnak: a mintegy felerészben román, felerészben magyar városban 2020 óta ismét magyar a polgármester, az RMDSZ pedig része a román kormánynak. A magyar külügy sem késlekedett, első körben közleményben ítélte el az újabb támadást. A 2017–2018-at végigharcoló – s ebből a harcból országossá növő – Magyar Szülők Szövetségének elnöke, Csíky Csengele lapunknak elmondja: nem politikai megoldást keresnek, hanem a törvény minden apró betűjének megfelelő, megtámadhatatlan megoldást. „Zajlanak a politikai nyilatkozatok, és ez jó, ott van a rengeteg ügyvéd meg jogász, ez is rendben, de amikor odaáll elém a tizennyolc éves fiam, aki végigszenvedte a 2017-es procedúrát, és megkérdezi, mi lesz a gyerekekkel, arra nem nagyon van válasz. Aki most tizenhat éves, az másodszor is megkapja ezt a csomagot” – sorolja kritikáit. Mindenesetre Csíky szerint az osztályközösség nagyon erős, a diákokat megedzette a 2017–2018-as procedúra. Akik végigélték, kamaszok már, az egyház is erős megtartó támasz, amire szükség is lesz a politikusok hangja mellett. Az biztos, hogy valamit nem jól csináltak az elmúlt négy évben, ha nem sikerült végleges megoldást találni az iskola biztonságos működésére. S a legnagyobb gond: ha nem indulhatnak ciklusindító osztályok, vagyis előkészítő, ötödik és kilencedik osztályok, azzal elsorvad az iskola.

Ezt az igazgató egyébként félig-meddig cáfolja: Tamási Zsolt lapunknak azt mondja, valóban igaz, hogy elméletileg nem működhetne az iskola, azonban a módszertan szerint amíg a minisztérium vagy a tanfelügyelőség nem hajtja végre az ítélet szerinti rendelkezést, addig változatlanul működik az intézmény. „Ez rémhír” – fogalmaz. Megvan, hogy mennyi nyolcadikos diák végez, ennek megfelelő számú osztályt lehet indítani egy megyében. Ha megszűnnének az osztályok, akkor kilencven gyereknek sérülne az oktatáshoz való alkotmányos joga. Azzal egyetért, hogy a procedúra elrettenthet diákokat a jelentkezéstől, de korántsem olyan arányban, hogy veszélyeztesse az iskola működését, még ha ez esetleg cél is lehet. „Mindenkinél megértem, hogy tart a 2017-es forgatókönyvtől, hogy nem lesznek ciklusindító osztályok, de minden, a Bolyaiba átsorolt osztályt vissza tudtunk építeni az újraalapítás után” – hangsúlyozza. Szerinte attól még, hogy a fejük felett változtak az intézmények a zűrös időszakban, a diákok ugyanúgy bejártak tanulni, ugyanabba a padba ültek, és ugyanazt az oktatást kapták, mint addig. Tamási bizakodó: „Amíg nem látom az indoklást, el nem tudom képzelni, mivel tudta magyarázni a döntést a táblabíróság.” Az iskolát védő ügyvédek szerint az alapfokú bíróság eleve nem a törvényességet vizsgálta, hanem például a megvalósíthatóságot, aminek a fellebbezésben is helyt adtak.