A lét elviselhetetlen könnyűsége

Farkas Anita írása a Mandiner hetilapban.

A házasságoknak a sok apró hullám­völgy mellett általában két nagy krízisidőszaka van: amikor kicsik a gyerekek és amikor kirepülnek. Utóbbit ráadásul gyakran megfejeli az elmaradhatatlan életközépi válság, amikor az ember hirtelen a B oldalon találja magát, és függetlenül a magánéletben és a munkában elért sikereitől óhatatlanul felteszi magának a kérdést: biztos, hogy valaha erről álmodtam? Éppen ebben a helyzetben van a Shirley Valentine címszereplője is, aki immár Shirley Bradshaw-ként az átlagos liverpooli negyvenes háziasszonyok életét éli, huszonéves gyerekei elköltöztek, egyetlen társasága a konyhafal, és ha esik, ha fúj, csütörtökönként fasírtvacsorával várja haza munkában megfáradt férjét. Egy hirtelen jött görögországi utazás azonban minden megváltoztat, felszabadítva a sok éven át elfojtott testi-lelki vágyakat. Willy Russell keserédes drámája – amely leginkább a csak kevesekben meglévő bátorságról szól, hiszen kilépni a megszokottból sohasem könnyű – ezúttal Balsai Móni egyszemélyes jutalomjátékában látható a tatabányai bemutató után a Centrál Színházban. 

A közel másfél órás előadásban finom könnyedséggel épül fel egy sorsfordító lázadás íve a kétségektől az elhatározáson át a talányos végkifejletig, a rengeteg humor, őszinte önreflexió és villámgyorsan, pár vonással megfestett karakter révén a közönség pont olyan jól szórakozik, mint amennyire szíven is találja a lét elviselhetetlen könnyűsége. És nem utolsósorban az is újfent kiderül belőle, Balsai Móni mennyire természetesen mozog a színpadon – öröm nézni, ahogy a női létezés szinte minden árnyalatát mértéktartó ízléssel felragyogtatja.

(Willy Russell: Shirley Valentine. Fordította és rendezte: Ujj Mészáros Károly. Centrál Színház)