El-elfog valami mély rettegés magamért, értünk, a családomért és a nemzetemért.
Miközben a címhez kötődő első mondaton töprengtem – mert tudjuk, hogy egy első mondatnak be kell húznia az olvasót –, először ez jutott eszembe: a cinikus üzletkötők és jogászok országa lettünk. Föl is jegyeztem, tetszetős mondat, nem vitás, és bár kissé bombasztikusnak éreztem, sokáig elégedetten veregettem a vállam. De aztán gondolkodni kezdtem: miért pont ezekéi? Nem kellett messzire menni a megfejtésért: velük volt nemrég több kellemetlen kalandom adásvételek köré rendezve, és szinte adta magát: a mondat rövid, könnyen megérthető és dekódolható, az üzenet világos, miként a célzott csoportok is, rögtön van kit utálni, mindenkinek volt velük rossz tapasztalata.
Igen ám, jöttem rá közben, ahogy szétterült a gondolat, mint robbanás után a füstfelhő, de nem csupán ők cinikusak. Ha jobban belegondolok ebbe a szerencsétlen időszakba, amelyikben születnem és élnem adatott, egészen a korjellegig le- és felmenően cinikus itt mindenki. Rögtön eszembe jutott persze: nem bűnös cinizmus-e egyáltalán ilyet kijelenteni? Hiszen a cinizmus és az általánosítás kart karba öltve sétálnak kettecskén a Nagykörúton.
De ettől még sajnos igaz: nincs olyan felülete az életnek, ahol ne a cinizmus uralkodna (rajtunk). Nemcsak a közösségi médiában tapasztalható – persze ott csőstül jön: a közösségi média a cinizmus állatorvosi lova –, hanem mindenütt. Kis túlzással már az óvodások is cinikusak és cinikusok, de ha ők nem, az óvó nénik biztosan azok.
Amikor mindezeket végiggondolom, elfog valami mély – mellesleg a romantika korának alkotóit jellemző – rettegés magamért, értünk, a családomért és a nemzetemért. Mert a gunyorosságba ojtott cinizmusnak azzal a magyarokra újabban jellemző szájbiggyesztésével, amit nap mint nap láthatunk, nemigen tud mit kezdeni sem a jelenkor, sem a messze jövendő (és a kettőt össze se vessük véletlenül valahogy!). Persze ilyenkor gyorsan végrehajtok egy kis nemzetközi kitekintést, ne mondja senki – cinikusan –, hogy csak a köldökömet nézem. Az a (szigorúan szubjektív!) tapasztalásom, hogy máshol se különb a helyzet, máshol sem szeretetkolbászból fonják a kerítést, hanem bizony cinizmusból, és még agresszívek is a népek. Mondjuk ebből a szempontból nekünk sincs okunk panaszra, láttunk már mindannyian kulturált közlekedésivita-helyzetet lerendeződni, jó esetben csak videón.
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
A Mandinernél pár éve nem járt sikerrel, amikor igyekezett „kicsit pozitívabbra hangolni” a vele készült interjút.
A Mandiner jelentős növekedést ért el az elmúlt időszakban, és most ismét szintet lép: új videós műsorstruktúrával bővíti kínálatát. Ezekről, továbbá a Mandiner őszi díjátadó gálájáról és a kárpátaljai adománygyűjtés eredményeiről tartott sajtótájékoztatót Szalai Zoltán főszerkesztő.
Valójában fogalma nincs se neki, se a csapatának arról, mit is kezdenének az országgal.
A több mint négyszáz olvasó kvízjátékon vehetett részt, meghallgathatta, mit gondol Schmidt Mária a világról és élvezhette Lotfi Begiék szenzációs koncertjét.
Duda arról beszélt, egyre több NATO-tagállam vezetője gondolja úgy, hogy Ukrajnát meg kellene hívni a katonai szövetségbe.
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
