A család helyreállítását a családban kell kezdeni

Sándor Lénárd interjúja a Mandiner hetilapban.

Pszichológus és gyakorló gyermekorvos, emellett négy olyan könyv szerzője, amely a nemek szerepét, valamint a gyermeknevelés és a családvédelem kérdéseit tárgyalja. Milyen segítséget jelentett az egészségügyben eltöltött gyakorlata a megalapozott következtetések levonásában?
Háziorvosként közvetlenül megtapasztalom azokat a problémákat, amelyekkel a családok szembesülnek. Számos olyan családot láttam, amelyben a leánygyermek szorong és depressziós, de jól teljesít az iskolában, a bátyja pedig kifejezetten rossz tanulónak számít, és az idejét videójátékokra pazarolja a szobájában. Bár utóbbi elégedett, közel sem használja ki a benne rejlő lehetőségeket. Ez az általános trend. Ennek a fordítottja, vagyis olyan család, ahol a fiú kitűnően teljesít az iskolában, a nővére pedig szórakozottsága miatt lemarad, rendkívül ritka. E tapasztalat fényében tettem fel azt a kérdést, hogyan fordulhat mindez elő.

Már az első, Why Gender Matters (a nemek jelentősége) című könyvében rámutatott azokra a veleszületett különbségekre, amelyek a nemek között fennállnak. Mire helyezte a hangsúlyt a vizsgálatában, és milyen főbb következtetéseket fogalmazott meg?
Nem mondanám, hogy egyetlen kérdésre összpontosítottam. Azt próbáltam megérteni, hogy a gyakorlatomban miért lehet látni ekkora különbségeket a lányok és fiúk teljesítménye és eredményei között. Az 1980-as években a Pennsylvaniai Egyetemen pszichológiából doktoráltam, ott tanultam azokról a veleszületett tulajdonságokról, amelyek miatt a nők és a férfiak eltérően látnak, hallanak, érzékelnek, valamint agyfejlődésük pályája is eltér. Azóta persze sok kutatást tettek közzé ezen a területen. A kötet elkészítésének egyik fő célja az volt, hogy ezek a kutatások a szélesebb közönséggel is megoszthatók legyenek.

Számos szakértő rámutatott arra, hogy az iskolákat és egyetemeket egyre inkább eluraló progresszív szemlélet veszélyezteti a fiatalok értelmi fejlődését és személyi integritását, valamint a szülők gyermekeik felneveléséhez fűződő jogát. Milyen veszélyeket lát e tekintetben?
A progresszív ideológia térnyerésével kapcsolatban a legégetőbb aggályom a nemi identitás megkérdőjelezése. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia olyan hivatalos irányelveket adott ki, miszerint ha egy ötéves fiú azt állítja magáról, hogy lány, akkor meg kell változtatni a nevét mondjuk Emilyre, és női ruhát kell ráadni. A testület szerint bármi más szemellenzős maga­tartás lenne. Ez az iránymutatás azonban nem bizonyítékokon alapul, sőt valójában ellentmond a fellelhető bizonyítékoknak, amint azt röviddel az iránymutatások kiadása után megjelent írásomban összegeztem. Az efféle útmutatások rendkívül károsak. Felnőni éppen elég nehéz anélkül is, hogy a gyermekek megkérdőjeleznék a nemi identitásukat, és már az általános iskolától problematizálnák.