Háború a pénzügyi fronton

A háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz – Raimondo Montecuccoli talán túlzott, de két­ség­telenül megragadta a pénzügyek és a háború közti kapcsolatot. Ez a kapcsolat tovább erősödött a pénz­ügyi globalizációval, így a pénzügyek hatnak az ukrajnai háború hátterében is.

A vasfüggöny leomlása óta eltelt három évtizedben a pénzügyek globálissá váltak. A nemzetközi befektetések az 1990-es években a világ össztermékének kevesebb mint felét tették ki, ma pedig már a kétszeresét. Ebben a nemzetközi pénzrendszerben a dollár központi szerepet tölt be. Paradox módon az elmúlt harminc évben az Egyesült Államok szerepe csökkent az ipari termelésben, a pénzügyi rendszerben azonban nőtt. Nemcsak arról van szó, hogy az amerikai bankok és pénzügyi szolgáltatók központi szerepet töltenek be, hanem arról is, hogy a nem amerikai szereplők gyakran használják a dollárt.

Konfliktus esetén ebben a nemzetközi pénzügyi rendszerben hatásos büntetőintézkedéseket lehet hozni. A nemzetközi fizetési rendszerek nélkül az egyes gazdaságok nem tudnak bekapcsolódni a világgazdaság vérkeringésébe. A dollár központi szerepe miatt a dollárrendszerekhez való hozzáférés korlátozása önmagában is erős szankciókat tesz lehetővé, ahogy ezt láttuk Irán vagy Észak-Korea esetében. Így aztán a pénz és a pénzrendszer ma talán még fontosabb annál is, mint ahogy Montecuccoli gondolta.

Az orosz döntéshozók felismerték a nemzet­közi pénzügyi rendszer fontosságát, de nem teljes mértékben. A konfliktus lehetősége miatt az orosz jegybank már évekkel korábban eladta amerikai államkötvényeit, és a devizatartalékait is kivonta az amerikai pénzügyi rendszerből. A globális pénz­ügyi rendszert azonban nagyon nehéz megkerülni. A 630 milliárd dollárnyi orosz devizatartalék fele a nyugati bankrendszerben maradt, és – ahogy a vezető nyugati központi bankok csatlakoztak a szankciókhoz – elérhetetlenné is vált.