Ha a woke a 21. századi Nyugat szekuláris vallása, az óriásvállalatok annak misszionáriusainak tekinthetők. Csakhogy ez korántsem tetszik a fogyasztóknak – a csökkenő eladások pedig a részvényeseknek sem. Vajon a jog vagy a piaci logika téríti más belátásra a cégvezetőket?
Dobozi Gergely írása a Mandiner hetilapban
Get woke, go broke – ez a posztmodern szólásmondás magyarul nagyjából annyit tesz: eszmélj, és becsődölsz. A közmondást az angol ajkú világban egyre többen használják. Valamiféle trend látszik ugyanis kirajzolódni: valahányszor egy cég leteszi a garast a baloldal progresszív „felvilágosodása” mellett, egyre rosszabb pénzügyi teljesítményt produkál. A fogyasztóknak a jelek szerint ugyanis nincs ínyükre a folyamatos ideológiai nyomás. Ennek ellenére egyre több vállalat lép a progresszív politizálás ösvényére.
A híres képregénygyártó DC Comics eladásai tavaly óta csökkennek, ami nem kis részben annak a következménye, hogy Superman az utóbbi időben klímaaktivista kijelentéseket is tesz. A szuperhős legújabb kalandjai esetében a progresszív propaganda a minőség rovására bontakozik ki: az egyik epizód borítóján például egy olyan klímatüntetést ábrázolnak, amely nem is szerepel a képregény cselekményében. Valószínűleg azért, mert a kreatívcsapat előbb rajzolta meg a kötelező ideológiai üzenetet hordozó borítót, és csak ezt követően kezdett el arról tanakodni, hogy miként is illeszthető be egy klímatüntetés Superman kalandjai közé. Hasonló a probléma Superman melegségével is. A szuperhős szexuális irányultsága gyakorlatilag minden előzmény nélkül, a semmiből tárul az olvasó elé. Superman férfi partnerének karaktere a coming out előtt súlytalannak számított, a szuperhős csak néhányszor találkozott vele az eseményt megelőzően. Ezért a férficsók meglehetősen kizökkentőnek és a történetbe nem illőnek hat.
A fogyasztók nem csak a képregénygyártótól fordulnak el: a sorozataiban és filmjeiben nyíltan baloldali üzeneteket közvetítő, gyártói között az Obama házaspárt is felvonultató Netflix 2021 második negyedévében négyszázharmincezer feliratkozót veszített el – csak az Egyesült Államokban. S ha már a mozgóképnél tartunk: 1998-ban, a Titanic debütálása idején az Oscar-ceremóniát több mint ötvenhétmillió amerikai nézte az ABC csatornán. 2021-ben alig tízmillió ember volt kíváncsi a díjátadóra, ahol olyan mondatok hangzottak el, mint hogy „a mai napon a rendőrség három embert fog megölni, holnap pedig újabb hármat”.
Turbulenciákat láthatunk az élelmiszer- és tisztálkodószer-óriás Unilever berkeiben is: a világszinten már-már összehasonlíthatatlan befolyással bíró vállalat nemrégiben ezerötszáz fős leépítést jelentett be. Noha a társaság kommunikációja szerint új szervezeti modellre tért át, elemzők élnek a gyanúperrel, hogy az eset az említett mintát követi. Ennek egyik jele, hogy a cég 2020-ban bírálta a brit belügyminisztert, azt állítva, hogy az ország bevándorlási politikája nélkülözi az emberiességet. Az Unilever egyik legfőbb részvényese levelet intézett a vezetőséghez, amelyben számonkérte, hogy a vállalat miért virtuskodik ahelyett, hogy az üzletmenettel foglalkozna.
„A demokratikus jogállam elkötelezett az egyenlőség, a szabadság, a befogadás és az alkotmányosság értékei mellett; ámde ezek az értékek ma csupán a gazdasági növekedésnek és a tőkefelhalmozásnak alárendelve érvényesülnek” – jellemzi Wendy Brown amerikai politológus azt a történelmi pillanatot, amelyben élünk. A demokrácia fogalma nem feltétlenül jelent egyet azzal, amit ma modern liberális demokratikus államnak neveznek: utóbbi pusztán csak az illúzióját hordozza annak, hogy a népszuverenitás hatalmából mindenki egyaránt részesül.
Ezek alapján újfajta feudális struktúra körvonalai látszanak kirajzolódni. Egyre több példát találni arra, hogy az óriásvállalatok maguk is a jogalkotás résztvevőivé válnak ahelyett, hogy a jognak alárendelve működnének. A woke kapitalizmus szóösszetétel azonban ennél jóval bonyolultabb befolyásra utal: a cégeknek a gazdasági és politikai befolyáson túlmenően módjuk nyílt arra, hogy az erkölcsi fősodor irányait szabják meg. Egyfajta szimbiózisról lehet szó: az óriásvállalatok támogatásukról biztosítják a progresszív politikai erőket, cserébe pedig megkapják azt a befolyást, amelyet a klasszikus liberalizmus vívmányai már nem engednének meg az államnak.
A Mandiner jelentős növekedést ért el az elmúlt időszakban, és most ismét szintet lép: új videós műsorstruktúrával bővíti kínálatát. Ezekről, továbbá a Mandiner őszi díjátadó gálájáról és a kárpátaljai adománygyűjtés eredményeiről tartott sajtótájékoztatót Szalai Zoltán főszerkesztő.
Gerhard Ludwig Müller éles kritikával illette Németország társadalmi és vallási állapotát.
Az ÁSZ elárulta, mikorra válhat fizetésképtelenné Budapest.
Az Egyesült Államok woke aktivistái Európába „menekülnek”, meggyőződve arról, hogy Trump transzfób, nőgyűlölő diktatúrává változtatta Amerikát.
Úgy érezni, mintha valamilyen fordulóponthoz érkezett volna az Egyesült Államok, s picit velük együtt a világ is.
Az óbudai lakosok megjegyzéseit nem teszi zsebre a Magyar Péterék adóterveinél bábáskodó Dálnoki, aki újabban menekül a kérdések elől.
A válogatott támadó fejesgólja három pontot ért Genkben a Ferencvárosnak. Varga mellett Dibusz Dénes is értékelt, úgy látta, annyira azért nem jók, hogy az egész találkozót kontroll alatt tartsák.
A belga csapat egyik legjobb játékosa sérült meg.
