A legmagasabbra törünk! – A Liu fivérek útja Budapesttől Pekingig

Csisztu Zsuzsa interjúja a Mandiner hetilapban.

A jégen a több mint ötven kilométer per órás csúcssebességetek elérése, a határaitok feszegetése az edzőtermi, szárazföldi edzéssel indul. Hány üzemórányi erősítőmunka nyugszik egy-egy győztes futamban?
Liu Shaolin Sándor: Ha a jégen szeretnénk valamit változtatni a technikánkon vagy a korcsolyázási pozícióinkon, akkor azt mindig a szárazföldön kezdjük. Természetesen sokat kondizunk is, de nekünk főleg guggolókeretek meg súlyok kellenek. A felsőtestünkre például csak saját testsúllyal edzünk, mivel ott az a cél, hogy fitten tartsuk magunkat, és oda minél kevesebb izmot építsünk. Azt cipelni kell, és csak eszi az oxigént.
Liu Shaoang: Leginkább a négyfejű combizmok és a farizmok fejlesztésére helyezzük a hangsúlyt. Kicsit a Formula 1-hez lehet hasonlítani a helyzetet. A tolóerőt az autóban a motor, a mi esetünkben a lábunk szolgáltatja, az visz előre minket. Ami a versenyautóknál a gumiválasztás, az nálunk a penge beállítása. Utóbbinál egyértelműen az a cél, hogy ne veszítsünk, hanem nyerjünk századokat. A technikus ezért dolgozik. A hajlításmérő, az ívmérő rögtön megmutatja, ha baj van a pengékkel, ide profi szakember kell. Inkább technikai sport a miénk, de az első a fej, hiszen az észlelési idő olyan rövid ekkora sebességnél, hogy csak hűvös fejjel lehet okos döntést hozni a pályán.
L. S. S.: Mindehhez persze tökéletesre trenírozott test kell, és finom balanszot kell tartanunk az izom és a zsír arányában. Ezért minden héten van testösszetétel-vizsgálatunk, nézik a testzsírszázalékot, az izomszázalékot is. A táplálkozásunk alapjaiban úgy áll össze, hogy a nüanszokra is figyeljünk, ha az segít felmenni a vágyott utolsó lépcsőfokra.

A pályátokban döntő jelentősége volt a 2007-es évnek, amikor tizenkét, illetve tízévesen Kínában összekerültetek, és közel másfél évet edzettetek azokkal a versenyzőkkel, akik zömében a mai kínai válogatottat alkotják. Mit hoztatok haza, ami az akkoriban nem különösebben tehetségesnek tartott kezdőket a világ tetejére repítette?
L. S. S.: Megtanultuk, hogy az edzői utasításokat soha nem kérdőjelezzük meg. Ez nem jelent szolgalelkű végrehajtást, de alázatos, átgondolt közös alkotómunkát mindenképp. Csang Csing Linával, aki Kínából érkezett a válogatotthoz, hamar egy hullámhosszra kerültünk, és Bánhidi Ákos kőkemény edzésmódszereiben is nagyon hiszünk. Szeretünk és tudunk sokat tenni a sikerért: korán kelni, hétvégén is edzeni, félretenni minden mást, ha arról van szó.

Sanyi, rólad úgy nyilatkozott Bánhidi Ákos csapatedző és menedzser, hogy mazochisztikusan képes vagy elviselni a fájdalmat. Az oxigénhiányos állapot kínjait hogyan tudod ennyire a hétköznapok részévé tenni? 
L. S. S.: Talán szerencsém is van, hogy általában később savasodom, mint mások. Szeretek extrán dolgozni, és a phjongcshangi olimpia előtt még vasárnap is elmentem kocogni és pluszban dolgozni kicsit. Úgy vagyok vele, hogy van az a fájdalom, ami már pokoli, de lehet szeretni, mert tudom, hogy előrevisz, mert fejlődöm tőle, és nem csupán tűrőképességben. Az öcsém viszont képes a legváratlanabb pillanatokban robbantani, elképesztő sebességre gyorsul, mint akit puskából lőnek ki.
L. S.: Elfogadtam, hogy ma már nem a darálásról szól az edzés, hanem az individuum az első. Lehet, hogy a leghamarabb vagyok fenn a jégen, de az is előfordul, hogy előbb le is jövök, mint Sanyi, mert nekem valószínűleg bizonyos dolgokból mást kell adagolni, mint neki. Ő többet biciklizik, én többet futok a kardioedzéseken, és főként hegynek felfelé; ez is személyre szabott munka.

Hiába a különbözőség a hétköznapokon, ha együtt vagytok egy döntőben, azt mondják: demoralizáló az ellenfeleknek az a fölény, amit ketten képesek vagytok összerakni.
L. S. S.: Egyéniben rólam bebizonyosodott, hogy akkor vagyok eredményesebb, ha Ádó is a pályán van, de mindent megteszek azért is, hogy őt helyzetbe hozzam. Képesek vagyunk úgy zárni a szögeket és úgy taktikázni, hogy mindegy, melyikünk végez az élen, csak Liunak hívják.

Ez úgy hangzik, mint valami családi útravaló.
L. S.: Az is. Mindig úgy engedtek el minket otthonról, hogy mindegy, ki végez előrébb, csak segítsük egymást, és ha Liu nyer, akkor úgyis a családban marad. Számos motiváló dolgot hozunk a szüleinktől. Apukánk Kínában festőművészként végzett, az ő rajzkészsége például segített az első tetoválásaink megtervezésében. A szüleink Magyarországon találkoztak, s noha elváltak, és édesapánk Németországban él, szoros a kapcsolat. Fontos nekünk a tetoválás mint kifejezési forma, szeretjük megmutatni a legújabb alkotásokat. Többnyire emlékeket őriznek, vagy inspirálnak minket valamiféle üzenettel, mint például a „fájdalom nélkül nincs haszon” felirattal.

Arról már szó esett, hogy mit hoztatok a kínai edzőtáborokból; vajon a mai eredményeitekkel mit kaptok vissza az ottani szurkolóktól? Nem titok, hogy egész Ázsiában, ahol szeretik a rövidpályás szakágat, kifejezetten népszerűek vagytok, Kínában pedig ez hatványozottan igaz.
L. S. S.: Tényleg igaz, hogy nagyon szeretnek minket Kínában is, nemcsak itthon. Peking egyik főutcáján, az ottani „fashion streeten” felismertek minket a szurkolóink, amit magunk is nehezen hittünk el, de mivel ugyanolyan jól beszélünk kínaiul, mint magyarul – sőt talán mondhatom, hogy angolul is folyékonyan –, ez rátesz még egy lapáttal az ottani népszerűségünkre. Interjúk során és a sajtóból is jelezték már nekünk, hogy milliós követői bázis figyeli az ott megjelenő nyilatkozatainkat. Mi ebből azt érezzük, hogy meg szoktak telni a szállodák rajongókkal ott, ahol megszállunk – persze nem covidos időkben.

Mit jelent nektek az, hogy nem csupán egy tízmilliós országban értékesíthető, hanem egy jelentős ázsiai piacon is elismert márka lehet a Liu Brothers márka? 
L. S.: Tavaly elkezdtünk kínaiul írni és olvasni tanulni. Akkor még úgy gondoltuk, lesz elegendő időnk rá, azért most bevallom, hogy nem haladtunk vele olyan jól, mert iszonyatos mennyiségű írásjegy van. Sokat nézünk sorozatokat, tanuljuk a szlenget. Ha úgy sikerül az olimpia, ahogy szeretnénk, akkor szerintünk jól fog jönni ez a tudás, komoly terveink vannak azon a piacon is. Reméljük, ott is tudjuk még növelni a népszerűségünket, és egyszer talán majd Jackie Channel fogunk ebédelni. (Nevet)

Különösen te örülnél, ugye, Sanyi? A közösségi felületeid is tanúskodnak arról, hogy színészi ambícióid vannak, na meg a futamok előtti, emblematikus szemöldöksimogatás és az optikába kacsintás is jól mutatja, hogy szeretitek egymást a kamerával. 
L. S. S.: Mindketten szeretünk szerepelni, de ez már csak a show része, ami szóba sem jöhetne, ha az addig tartó úton nem végeznénk el a kőkemény munkát.

Ezt a kemény munkát ráadásul megakasztotta a pandé­miás környezet, az, hogy ti is elkaptátok a vírust. Az ötödik hullámban minden, az olimpia előttre tervezett formába hozó verseny, a világkupa, az Európa-bajnokság elmaradt. Olyan lesz most a pekingi szereplés, mint egy főpróba nélküli premier. Szóval még ez is…
L. S.: Szerencsére az első versenyszámunk a nőkkel közös vegyes váltó lesz, ezzel a számmal, reméljük, ráhangolódunk az egyéni versenyszámokra is, de valóban szokatlan, hogy két hónappal az olimpia előtt nincs verseny. Ettől függetlenül motiváltak vagyunk.

Szerencsés, ha ez az erősebb hatás, hiszen a teher most jóval nagyobb: olimpiai bajnoki címet védeni mentek ki, sőt az egyéni versenyszámokban is a legesélyesebbek között emlegetnek titeket.
L. S. S.: Négy évvel ezelőtt úgy utaztunk ki, hogy szeretnénk Magyarország első téli olimpiai aranyérmét megszerezni, most pedig úgy, hogy szeretnénk megvédeni. Sőt, az egyéni számokban is nagy ambícióink vannak. Ez látszott már a világkupán szerzett összetettbeli győzelmemen, de ez persze nem jelenti azt, hogy már előre a nyakamba akasztották az érmet. Mindkettőnk célja a váltók mellett az egyéni érem, és úgy érzem, az ehhez szükséges összes munkát beleraktuk a mindennapokba Phjongcshang óta.
L. S.: Az egyéni és a váltó is ott van a fejünkben. A legmagasabbra törünk, a legjobb eredményt szeretnénk elérni, amire most képesek vagyunk.

Elég nagy a bizonytalanság a kinti karanténszabályozás miatt, és valószínűleg csak „bizonyos” kiválasztott és szigorúan tesztelt helyi, de nem civil nézők lehetnek jelen a versenyeken. Ez mennyiben lesz más, mint négy éve?
L. S. S.: Nyilván nagyon fog hiányozni a szurkolás. Eredetileg úgy terveztük, hogy a teljes családunk kijön az olimpiára, erről le kellett mondanunk. Nem tehetünk mást, ahhoz fogunk alkalmazkodni, amit előírnak nekünk, elég fegyelmezettek vagyunk ahhoz, hogy csak a feladatunkra koncentráljunk. És az nem kevesebb, mint hogy szeretnénk továbbírni a magyar sporttörténelmet.

*** 

***

***

„Nem szeretnék terhet rakni a versenyzőimre”

| Bánfalvi Szabolcs | 

„Magabiztosan esélyt latolgatni nem lehet az alapján, hogy minden egyes világkupa-állomásról hoztunk el érmeket; volt olyan viadal, amelyen csak váltóban sikerült medált szerezni. A sportágunkban rengeteg a befolyásoló tényező” – hangsúlyozza a válogatott edzője és menedzsere, Bánhidi Ákos. Mint mondja, figyelembe kell venni a jég minőségét, ami Pekingben, a téli olimpia helyszínén pont „nekünk kedvező volt”. „Szeretjük a jó jeget, mert technikásak a versenyzőink. Számít, hogy a bírók hogyan ítélnek meg bizonyos szituációkat. Meghatározók az ezredmásodpercek alatt született döntések, amiket az óránkénti ötven kilométeres sebességgel száguldozó világklasszis sportolók hoznak meg, miközben egymással meccselnek. Mindezek miatt fogalmazok mindig óvatosan, és nem amiatt, mert nem bízom a versenyzőim képességeiben” – mutat rá az edző, aki nem szeret előre inni a medve bőrére. A kiválasztás kapcsán kiemeli, hogy objektív alapokra támaszkodó szubjektív edzői döntés révén született meg a névsor. A férfiaknál az ötödik és a hatodik hely között kicsi volt a különbség, nehéz volt rangsorolni. Egyrészt a válogatóversenyeken elért helyezések alapján felállt egy sorrend, ez a felét képezi a kiválasztási algoritmusnak. Másrészt egy váltó ismérvét szem előtt kell tartani, ezen paraméterek egy része mérhető, más része kevésbé. Figyelembe kell venni például, hogy miként tud váltani; a nagyon rossz jégen milyen sebességtartományban és milyen stabilitással tud korcsolyázni; a különböző szituációkban miképpen tud pályát védeni; milyen potenciálja van arra, hogy előzni tudjon; a fizikai képességeit tekintve hogyan tudja végigcsinálni a futamot a legmagasabb szinten, a váltó esetében világcsúcsidő közelében; milyen a csapatban a harmónia, és ehhez mennyit tud hozzáadni. Rengeteg dolgot monitoroznak az edzők, egymástól függetlenül pontozzák a sportolókat, és számít a váltóversenyen elért eredményesség is. Mindezt egy táblázatban vezetik, egy program rendezi az adott pontokat súlyozva, és összeadva kijön a végeredmény. „Tudjuk, hogy erősek vagyunk, jó eséllyel indulunk az olimpián. De nem szeretnék terhet rakni a versenyzőimre. Akkor leszek elégedett, ha fizikailag és mentálisan maximálisan felkészítettük őket, valamint a stábtagok és a sportolók mindent megtettek azért, hogy a legjobb eredményt érjük el” – fogalmaz Bánhidi Ákos.

Nyitókép: Mátrai Dávid